siófoki epreskert

A mai ebéd teljes egészében a kertből való. Mielőtt még belekötnétek, mármint a friss alapanyagok, mert sóbányánk például nincs, sem borsültetvényünk meg ilyesmi.

Középen sörtésztában sült cukkini, petrezselymes krumpli és káposztasaláta. Isteni finom volt. Aztán én leöblítettem az egészet egy kis házi meggyszörppel. Laci persze a sör mellett döntött, ha már az ebédbe kell, kell a szakácsba is. Minden tiszteletem az övé, mert a sörtésztában sütött hús szereti, de a cukkini is nagyon finom, és evett is belőle, nemcsak megcsinálta. Isten éltesse a szakácsot, (meg persze az uram feleségét is) sokáig!

A tegnap esti kerti képek.

Kinyílott az egyik sásliliom. Mit mondjak, az otthoni nyolcezerféle sásliliom közül magas narancssárgát kértem két bokorral. Ez is szép, persze. A másik bokor még később nyílik majd, de hogy az se narancssárga, azt már most lefogadom. Kértem fehér nárciszhagymákat is, hogy vödörbe tudjak ültetni a pesti népemnek. Kaptam is az almafa alól valamit, ami már nagyon el volt sűrűsödve. No comment. Majd rendelek a Sieberztől.

A körömvirág is kezd nyílni, majd ha lesz egy kicsivel több, leszedem és disznózsírban kisütöm őket. Kiváló kézkrém a zsírja, csak kicsit ragad. Egész télen disznózsírral kenegettem a kezem, bekentem, egy kis vizet fröcsköltem rá, és azzal kentem tovább. Sokáig tartott, és ragadt is egy kicsit, de nem volt kiszáradva a kezem soha.

És a szépreményű uborkák. Nekem meg még vödröm sincs, nemhogy hordóm az uborkának. Jövő héten veszek is. Kettőt. Egyet savanyúságnak, egyet káposztának.

Szerdán volt, ma meg csütörtök van, de olyan érzés, mintha legalább egy hete lett volna.

Hajnalok hajnalán kimentünk a kertbe.

Ritka alkalom, a gazda az epret kapálja, pedig az az én dolgom.

Lola a kukoricában dolgozik.

Én is kapálom az epret ezerrel. És mivel ketten csináltuk, pillanat alatt kész lett, és tovább tudtunk menni.

Ennyi eső esett.

Gaz? Hol van itt gaz?

Nincs, és nem is lesz.

Tök, hogy meg ne sértődjön.

Ilyen pöttyös levele van a sütőtöknek.

És, hogy miért tűnik olyan távolinak? Mert annyi minden történt azóta. Utána én elmentem az iskolába bizonyítványt osztani, visszamentem értük a kertbe, a városban szakadt az eső, a kertben nem.

Hazamentünk, megcsináltuk a kaját, aztán elvittük Lolit állatorvoshoz, megműtötték. (ivartalanítás) Visszamentünk érte, stb, stb. Ma egész korán Lacinak kellett orvoshoz menni, én egész nap tanítottam, délután értekezlet, Loli lábadozik, piszkálni akarja a sebét, állandóan figyelni kell rá, mert a gallér lehúzza a fejét. Mit mondjak még? Most megyünk ki a kertbe tegnap reggel óta először. 19.52.

Kicsit fáziskésében vagyok, mint mindig, de sebaj. Ez is tegnapi történet. Tehát vasárnap délelőtt útnak indultunk meggyet szüretelni. a jó reménységgel, hogy nekünk is marad valami.

De úgy tűnik, hogy nem szeretnek a lopók gyalogolni, vagy hogy rendszeresebben vagyunk kint, mint máskor, vagy ki tudja, eddig még mindenünk megvan. Jó órában legyen mondva. Igaz, a múltkor valaki beengedte a lovát legelni a gyümölcsösbe, a maradékból láttuk, de annyival is kevesebb a vágnivaló fű.

Eső ott sem esett, fűvágásról szó sincs. A gazda a nagy kalapjában a meggyet szemezgeti.

Lola hogy félt először ettől a kalaptól!

A meggyszedés eszközei:

Meggyfa, létra, kampó, Lola kutya. Aztán a létra mégse kellett, mert le tudtam hajlítani az ágakat annyira, hogy a földről elérjem. A létrára rátettem a vödröt. Le is esett. Szét is szóródott a meggy. Fel kellett szedni.

Mielőtt még valaki rámfogná, hogy nem dolgozom. A földről is én szedegettem össze a szétszóródott meggyet, így a szentek fent maradtak az égben.

Ez már az esti műszak a kis kertben. Megkapáltunk mindent, de legelőször meg kellett élezni a kapákat. Jani bácsinak van egy kis műhelye, Laci dolgozhat benne, ha kell. Látjátok a szikrafolyót a keze alatt? Az mind a hasához pattant, de nem égette ki a pólóját vagy a bürkéjét, hála Istennek.

Ta-dámm, ott a pici karfiol. Van akkora, mint az ötforintos. Ráhúzkodtam a levelét, és elhatároztam, hogy innentől locsolom, hogy nőjön. Meg is locsoltam tegnap este, és ma reggel is. De ma még megyünk arra, meglocsolom megint. Eshetne is, jelzem.

Tegnap valahogyan eltelt a nap, anélkül, hogy komoly munkát tudtunk volna végezni, pedig kétszer is kint voltunk a kertben, és még nagyon meleg sem volt. Nem baj, majd ma.

Viszont lefotóztuk az új dolgokat, nézzétek.

Ha van jó erős nagyítótok, láthatjátok a pici dinnyét. Nem baj, majd megnő, remélem lesz vagy két kiló. A dinnye, aminek a magját megfogtam tavaly, nagyon szép nagy volt, és még milyen finom!!!!

Remélem, azért ebbed a hibrid vetőmag világban is jó lesz a dinnyéje. A vett magokat ócsároltam valamikor, hogy nem akarnak kikelni, de kikeltek, sőt, utol is érték a fogott magokat, azokon is van virág és picike dinnye. Lehet versenyezni.

A cukkini nagyot nőtt, a másik bokron is van kettő, kb ekkora, nemsokára le lehet szedni.

A kis spárgatökökre már megvan a vevő, csak lesni kell, hogy mikor lesznek kb másfél kilósak. Ahogy a tök nő, pár nap múlva. Hat darab van ekkora, nekünk is jut. Pedig Laci hogy utálja a tökfőzeléket! Én viszont nagyon szeretem, kaporral, tejföllel. Hozzá egy kis fasírt. Nyámmmmmmm!

És uborka is lesz! Az idén forradalmasítani fogom a savanyúságeltevést, veszek két zárható hordót, és az egyikbe dobálós savanyúságot, a másikba savanyú káposztát készítek. Tavaly hamar meg kellett enni a káposztával töltött paprikámat, mert megsavanyodott a káposztája. Ma már tudom a megoldást, a lereszelt, besózott káposztába is kell egy kevés Na-benzoátot tenni, mielőtt betöltöm a paprikába. Az idén úgy fogom csinálni, persze, azért külön fog kezelődni, nehogy megsavanyítsa a dobálósomat.

...tehát lekocsikáztunk a kertbe. Igaz, ez már egy folyamat vége volt, mert előtte elmentünk húsért, és megállapítottuk, hogy alig maradt a hentesnél valami. De szerencsénkre, ami nekünk kellett, (malachús) az volt, így tömött szatyorral mehettünk tovább a kertbe.

Ha már ott voltunk, lefényképeztem megint mindent.

Meggy is lesz, mák is lesz, mi kell még a meggyes-mákos réteshez?

A krumpliszedőbajnokság győztese. Eső kéne, mert picikék a krumplik.

És ez már a paradicsomtermés kezdete. A sárgák lesznek az elsők, úgy tűnik. A másik kertben is megkaróztuk őket, és le is vannak permetezve rézkénnel, nehogy megegye őket a fene.

A kétkilós. Le is vettem salátának.

Virágzik a sárgadinnye. Állítólag pici dinnye is van rajta, de nem láttam.

Óriáskaralábé. Nem hiszem, hogy megvárja, míg focilabda nagyságú lesz, mert még mindig sűrű a sor.

ami június elején egy kicsit furcsa, de 18 fok van a tegnapi 32 helyett, és esik az aprószemű eső. Remélem, a kertben is. 6 km a távolság a ház és a kert között, de eddig akárhányszor zuhé volt itt, annyiszor csepergés vagy semmi volt ott.

Nagyobbikam hazajött tegnap, mára is maradni akart, hogy fürdik és napozik, de közbejött valami, és este visszament. Szerinte azért romlott el az idő, mert ő megjelent. Van benne valami. Mindegy, nélküle nézzük az esőt, viszont clara.roft hamarabb ehetett a fincsiségekből. :-)))))

Jöhetnek a tegnapi képek.

Van nektek valami elképzelésetek arról, hogy ez a gyönyörű virágzó krumpli-kép mikor készült? Kelet felé futnak a sorok. Láttok ti valahol napocskát? Jó, már volt fenn belőle valami, de a fa teljesen eltakarta még. Hajnalok hajnalán, mikor ti mind a másik oldalatokra fordultok, mi már kint voltunk, mert le kellett permetezni a legkisebb krumplikat bogár ellen.

Míg Laci evvel foglalatoskodott, Lola meg én megkapáltuk a káposztáskertet, de még nagyon álmosak voltunk, mert én kikapáltam egyet, ő meg kirugdalt egyet. Nem baj, maradt még elég. Aztán hazajöttünk, és én 8-ra mentem dolgozni.

10 körül megjött a lányom, és hozta Amália cicát is, csak látogatóba. Nagyon örültek egymásnak az állatkák, de sajnos nincs róla kép.

Amiről van, az már a délutáni borsószedés:

Ez itt ő, ez pedig én. Mit gondoltok, kinek a vödre lett tele előbb? Meg is állapította, hogy nagyon régen nem szedett már borsót.

Szedtünk a másik kertben krumplit, káposztát, sárgarépát, ebben a kertben borsót, hagymát és fokhagymát, szóval, volt mit vinni.

Az őrület ezután kezdődött, amikor kiderült, hogy még aznap visszamegy, és még meg kellett sütni a süteményt, amit visz. (Meggyes/cseresznyés, és túrós kígyórétes volt. Ha valakinek, mint nekem, problémát okoz a kígyórétes kinyújtása, a szélek a töltelékre való visszahajtása, és az egész rétes tepsiben való mozgatása, akkor találtam megoldást, rétes szélességű sütőpapíron nyújtom ki a tésztát, a papír segítségével hajtom fel a szélét, és teszem a tepsibe. Tökéletes megoldás!)

Le is írom a receptjét, hátha valaki kedvet kap arra, hogy elkészítse. Az interneten találtam.

Cukorborsó gőzölve:

A frissen szedett, kifejtett, fiatal zöldborsót enyhén sós vízben egyszer felforraljuk. Lecsurgatjuk róla a vizet, szorosan telerakjuk vele az üvegeket, minden üvegre egy csapott evőkanál cukrot szórunk, majd felöntjük forrásban levő enyhén sós vízzel. Lezárjuk az üvegeket, fél óráig gőzöljük, a gőzölést harmadnap megismételjük.

Na, de azért van a recept, hogy legyen min változtatni, én nem tettem bele ennyi cukrot, hanem a felöntőlevét csináltam úgy, hogy egy liter víz, egy evőkanál só, két evőkanál cukor. Megkóstoltam, és mivel kicsit sósnak találtam, öntöttem bele még fél liter vizet. Persze a négy kis üveghez körülbelül fél liter lé kellett, a többit kiöntöttem. Ja! És nem kétszer, hanem három egymást követő nap, azaz háromszor gőzöltem ki.

A következő adagba sárgarépát is teszek.

Na de ne csak magamról írjak, Laci kint volt a kertben reggel pockot irtani, állítólag még az orrát is látta egynek, ahogy a füstpatront a lyukba dobta, és megtolikapázta az egyetlen üresen maradt csíkot, ahová majd bab megy. Délelőtt nagyon meleg volt kimenni, este meg sokáig tanítok, ma esélyem sincs kimenni, nemhogy valamit csinálni.

És a képek:

Azért lekvár is készült, az a bizonyos cukormentes.

És közte? Egy nagy alvás, és persze feldolgozóipar.

De végre megláthattam, milyen szépek a mákvirágok. Nagyok, hófehérek, de sajnos nagyon hamar lehull a szirmuk. Marad a gubó, de az is szép.

És egy másik:

Rettenetesen sajnálom a mákjaimat. Megette őket a hangya a kora tavaszban, de az idén kifogok rajtuk! Őszi mákot fogok vetni. Annak lila virága van, a telet már viszonylag nagy állapotban vészeli át, és egészen korán nyílik. A szomszédasszony megígérte, hogy ad magot, nekem is van, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

A feldolgozóipar megy ezerrel. A borsókonzervek a harmadik gőzölést várják. Állítólag azért kell három nap háromszor kigőzölni, hogy a spóráról kikelő baktériumok is elpusztuljanak. Remélem, úgy is lesz, mert tartósítószer nincs bennük. Bár azt hiszem, nem lesz idejük elromlani. A mai borsót a fagyasztóba teszem, a holnaputániból megint konzervet főzök, de teszek bele sárgarépakarikákat is.

A tegnapi eperből eperlekvár lett édesítővel a sógornőm számára, aki cukros. A tegnapelőttiből viszont eperszörp, ami teljesen kész van, és arra vár, hogy kipalackozzam. Ezt fogom csinálni most.

Azt hittem, a borsó virágja csak fehér lehet, hát íme az ellenkezője, lilavirágú borsó. Igaz, hogy csak egy szál van az egész borsóföldön, de akkor is.

Azóta már  szedtünk is a borsóból, most dunsztolódik, mert az idén üvegbe rakom el. Laci szerint mind meg fog romlani, mert nincs benne tartósító, és rossz lesz, mert a bolti is rossz, de majd meglátjuk.

A mák, azaz ami megmaradt belőle, készül kivirágozni. Már alig várom!

Ez egy cukkinibimbó. annak apropóján, hogy nagyobbikam tegnap cukkinit csinált, és állítólag allergiás rá, mert valamilyen lett tőle a keze. Szerintem nem a cukkinire, hanem valami vegyszerre allergiás. Na, az én cukkinim vegyszermentes lesz, ha megnő.

Spárgatök készülődik virágot bontani.

A paradicsom is elkezdett virágozni. Állítólag innen egy hónap múlva érik. Jó lenne.

Csend, rend, fegyelem. Továbbra is szép a kert.

Csendélet krumplibogárirtással.

Lola elfáradt. Persze, ma reggel füvet vágni is voltunk, meg kertben is. Sok ez egy kiskutyának

Tulajdonképpen ugyanazok a dolgok zajlanak, mint eddig, és még kb. két hétig. Eső, eperszedés, borsószedés, kapálás, stb, stb.

Csak dicsekedni szeretnék, hogy milyen szép a kert. Csak az a baj, hogy az aprószulákkal, illetve a kabakpityókával hadakozni kissé kilátástalan. Két napig tiszta és gyommentes a terület, utána jönnek elő ezek a szörnyetegek. Ha egy fejüket levágjuk, kilenc jön helyette.

Ez is olyan kép, mintha már lett volna, de nem. Ez a tegnapi eperszedős, amikor is az eső után kimentünk megnézni, hogy mi van. Laci szerint nem is lesz eper, ne is vigyünk vödröt. Még szerencse, hogy a gazolós vödröm a kocsi hátuljában maradt.

Azt is mondta, hogy ne  szedjük le, meg nincs is. Mondtam neki, hogy neki nem kell, majd én megcsinálom. Értem én, hogy nagyon lent vannak az eprek, meg egyébként is női munka. (csinálja a jó....)

Ez a tavaszi ültetésű hagyma. Kezdenek már ezek is "fejesedni". Laci megtolikapázta a tövüket, de közé sajnos csak az én kezem fér be. Micsoda szerencse!

Azért az őszi hagyma az igazi. A gondos gazda megállapította, hogy idén ősszel több hagymát kell rakni. De mit mondott, amikor ezeket raktam?

Az eső már megvolt, még két napsütéses nap. és erről a borsóról is eszünk. Az idén nem fagyasztani, hanem befőzni (üvegben) fogom a borsót. Remélem, jó lesz. Majd, ha csinálom, ideírom a receptet, ti is megpróbálhatjátok.

csak a kolbász fogyott el. Ami ugyan nagyon nagy baj, mert decemberig nem is lesz másik, maximum grillkolbász, de azért nem rontja el az örömünket.

Feldolgozódtak a gyümölcsök.

Végre mind a két kert úgy néz ki, ahogy egy kertnek ki kell néznie. Ugyan eső több is lehetne, tavaly volt, és az se tetszett. Először a kisebbik kertben dolgoztunk.

A nagy változás előtti állapot. Leszedtem a maradék borsót, aztán fölszedtem a szárát, Laci felrotálta a helyét, és uborkát vetettünk bele. Be kellett locsolni a rónát, mielőtt belevetettük volna  a magot. Remélem, kikel.

Ez már az elégedett szemlélés ideje. Minden kész, megyünk kifelé a kertből.

Megkapáltam a káposztákat, a kicsiket is, de a nagyok olyan szépek!

Laci szerint a kukoricák szebbek, azokat fényképezzem Íme.

Ez már esti kép a paprikapalántákról, amelyek már isten tudja hányadszor vannak megkapálva. Sajnos néhány elpusztult, vennem kell másikakat. Elég körülményes dolog, mert a csarnokban csak olyan palántát árulnak, amelyik tejfölösbögrében van, nagy, virágzik, és nem mellesleg 200 Ft. Na, nekem ilyen nem kell, és nem elsősorban az ára miatt, hanem azért, mert kényes, és nem marad meg.

És végül az elégedett gazda egy csokor hagymával. A pörkölthöz kellett, amit most tesz fel. Lola kutya egyszerre konyhamalac és kukta, de azt hiszem, már teleette magát hússal, mert itt ül a székem alatt.

Ma eperszedés, esetleg a kis kertben a káposzták utolsó permetezése, és ami jön.

Na de csak szép sorjában.

Kinek a gyönyörű, karcsú lábacskái ezek? Hát Laciéi, aki éppen mászik fel a cseresznyefára. Lola hisztirohamokat kap, hogy nem tud utána menni. Én a biztonságos földön maradtam, onnan húzgáltam le az ágakat, hogy elérjem a cseresznyét.

Ha jól megnézitek, ott a nagy feketerigó. Minden látszat ellenére tele volt a fa cseresznyével, szedtünk két vödörrel, és még az igazi rigóknak is rengeteg maradt. Szétosztogattuk, cseresznyés pitét sütöttem belőle, főztem belőle egy adag lekvárt. Édesanyám szerint a cseresznyelekvár íztelen, de nekem az egyik kedvencem. A maradék pedig kimagozva és cukorral lekavarva várja a holnapot, amikor is üvegbe rakom. Ilyet eddig csak meggyel csináltam, de minden brosúra azt mondja, cseresznyével is lehet. Meglátjuk. (1 kg cseresznye, 20-30 dkg cukor, késhegynyi Na-benzoát, keverni, 3. napon üvegbe rakni)

Hajnali krumpligazolás. Fáztam, mint a kutya, később aztán olyan meleg lett, hogy meg se lehetett maradni.

Okleveles díszpéldány kabakpityóka. És még hány van a földben?! Pedig már több tonnányit kiszedtünk. Állítólag anno, az ádándi alispán hozta be, mert szép. Hát az. Áldja meg az isten haló porában is a két kezét érte.

Mikor esik az eső? Amikor kiérünk a kertbe. Vizes kert a diófa alól nézve. Előtérben a Gabinak szánt futóbabföldek. Mindkét ládában 6-6 fészek. Remélem, kikelnek.

Lola kényes kisasszony, nem szereti az esőt. Az már más kérdés, hogy amikor elindultunk a kertbe, akkor már összesározta magát. Még jó, hogy tegnap voltunk vele a kutyakozmetikában. Tiszta kutya, micsoda ellentmondás!

Indulás! Esik nem esik, le kell szedni az epret. Igen, vödörrel. Tele is lett. Mindjárt állok neki megpucolni. Főzöm a lekvárt, és válogatok közepes méretűeket epres gombócnak. (Ugyanúgy csinálom, mint a szilvás gombócot, csak vaníliás porcukorba mártom az epret, mielőtt rágombócoznám a burgonyás tésztát. Kifőzöm, pirított prézlibe hengergetem, és megy a mélyhűtőbe. A lányok nagyon szeretik. Ha előkerülnek, csak behajintjuk a mikróba, és cukros tejföllel tálaljuk. Próbáljátok ki! Persze, frissen a legjobb.)

Laci szerint nincs eper, ami van is zöld, meg egyáltalán. De azért ő is beállt szedni.

Ez már a következő lépés, a palántaültetés. Téli káposztafélék, a jó ég tudja, milyen sorrendben, mert Lolika a palántasorokból kihúzgálta a pálcikákat. Csak a kék karalábét, és a vöröskáposztát tudtuk a többitől megkülönböztetni, meg a January nevezetű karfiolt, mert annak a pálcikája véletlenül a helyén maradt. Sebaj, ha nagyobbak lesznek, meglátjuk mi, micsoda.

Kiskutya a nagy káposztáskertben. A palántákat iszapba ültetjük, a lekonyulás csak időleges. Loli az óriáskaralábék előtt ül, látjátok, milyen peckesen állnak.

Ez már a másik kertbéli kétkilós nyári káposzta. Ugye, milyen szép?

Megint összeszaladt három nap, amikor is ki se láttunk a munkából. Vegyük szép sorjában:

Megérett a borsó. Szedtünk is két vödörrel, az elsőt szétosztottuk a lányoknak, a második itt van az asztalon megpucolva, holnap borsópaprikás lesz az ebéd csirkemájjal NYÁMMMMM!

Szombaton a régi gimnáziumom, ahol tanítottam, hatvan éves évfordulót rendezett, és minden régi tanárát-tanítványát meghívta, így a nagyobbik lányom is hazajött. Nemcsak bulizni, hanem kertezni is. Édes kettes.

Most jön a vicces része a dolognak. A nagy budapesti városlakó olyan lakásba költözött, ahol udvar van kizárólagos használatra. Kitaláltuk, hogy városi kertet telepítünk. Könnyebb lenne a dolog, ha az udvar nem lenne lebetonozva, de így se kivitelezhetetlen, csak ládába mennek a növények. A káposztáskert készül ezen a képen.

Karalábé, fejes káposzta, karfiol. Még került bele salátapalánta is. A hosszú ládákba pedig metélőpetrezselyem, kapor, saláta, metélőhagyma, és az üres helyre retekmag.

Azóta már felkerültek a helyükre, állítólag nagyon tetszik minden ismerősnek.

Ha hétfő, akkor krumplikapálás. A legnagyobb melegben, mert akkor érek rá. Izzadtunk, mint a csataló.

Csak imitálom a munkát.

Az első igazi epertermés. Azt hittük, esni fog, és este lerohantunk, összekapkodtuk az epret. Elment a vihar másmerre, de az eper azóta már a hűtőben üldögél.

Kedd, és még mindig nem Belgium, hanem a nagy kert, ahol hajnalban lenyomtunk egy műszakot.

Késői vöröskáposzta-palánták, kikotorva az apró gazból. Minden babra-munka rám vár. Ha nem lennék ősz és göndör, kifehéredne és becsavarodna a hajam.

Hajnali krumplibogárirtás. Tegnap még csak mutatóban volt bogár, azért döntöttünk a permetezés mellett, hogy nehogy elkéssünk vele. Hát éppen időben kaptuk el. Most mindjárt lemegyünk megnézni, hogy mit alkottunk, és persze palántázni, mert az nem lehet fényes délben.

ÉÉÉÉÉÉÉS, kivirágzott a krumpli. Igaz, még csak két tő, de az összes többi is bimbóban van. Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, és petrezselymes újkrumpli is.

Ha még nem lenne elég a dolog, elkezdett érni a cseresznye a birtokon. Onnan tudom általában, hogy van egy cseresznyefa a siófoki ház mögött egy kertben, ami kb egyszerre érik a mienkkel. Ha az elkezd pirosodni, nekünk is menni kell, hogy találjunk még cseresznyét. Na, fel is szedtük magunkat tegnap, és indultunk cseresznyenézőbe. Hál'istennek érik már a cseresznye. Jártak már előttünk kóstolgatók, de a nagyja még fenn volt a fán, tudtunk szedni.

Vittük a kislétrát, ami enyhén szólva nevetséges ekkora fához, de a semminél több. És persze nekem kellett rajta billegni, mert Lacinak még nagyobb tériszonya van, mint nekem. Király.

Ikercseresznye. A magja sem válik ketté.

Azért ezt a vödröt teleszedtük. Adtunk belőle a szüleimnek, a kertes öregeknek, és maradt eltennivaló estére. Öt literes üveg befőttem lett.

Rengeteg van még a fán, remélem megvár bennünket szombaton. Szeretnék fekete cseresznyelekvárt is készíteni, és persze cseresznyés rétest, meg cseresznyés pitét is.

Most éppen befőznivaló. De azért ettünk is belőle, amennyit bírtunk.

Elindult a "főszezon" plusz nyelvvizsga, plusz érettségi, azt se tudom, mihez kapjak. Persze, amióta nem írtam blogot rettenetes sok minden történt, és le is fényképeztünk mindent. Így most ideteszem a fényképeket sorban, és írok hozzájuk. Először Laci fényképei.

Ez a kis kertben készült, és amint látjátok, mindjárt jó lesz a borsó. Egy eső és három napsütéses nap, és borsóban fogunk fuldokolni.

A krumpli is nagyon szép. Az a hajladozó alak én vagyok uborkakapálás közben fürdőruhában. Meg is sült a hátam.

Közben vasárnap Pesten voltunk meglátogatni a lányokat. Vittünk nekik salátát, meg epres sütit, és sok minden mást is. Itt a kisebbik lányoméknál vagyunk. Ugyan a nagyobbiknál kezdtük a napot reggeli sütievéssel, de aztán átcsorogtunk ide.Nagyon jó kirándulás volt, csak egy kicsit fárasztó. Lola kutya pedig édesanyáméknál volt addig, láttátok volna, hogy örült nekem, amikor érte mentem.

Most jönnek az én fényképeim.

Kilátás a diófa alól. Úgy döntöttünk, abban a pillanatban, hogy pihenni is lehet, nemcsak dolgozni, ezért beültünk a diófa alá vizet, illetve sört inni. Lehet találgatni, hogy ki ivott, mit.

Csendélet. Tulajdonképpen ez miatt a kép miatt vetemedett Laci arra, hogy lefényképezzen fürdőruhában. Csak arra nem számított, hogy ő jobban látszik a képen, mint én.

Kinyílott a szeder. gyönyörű, nagy virága van, és milyen finom a gyümölcse! Idén még nem lesz sok, majd jövőre!

Kibújtak a karósbabok is. A karók leverése, illetve a babházak készítése közben kétszer megáztunk, és azóta is meg vagyunk fázva.

Na és a fő attrakció! Érik az eper. A lányoknak még csak pár szemet tudtunk vinni vasárnap, de azóta már (szerda van) szedtem két kilót. Egyelőre még csak eszegetjük, meg elosztogatjuk, de lassan már kezdődik a befőzési szezon.

ta-dámm, (azazhogy bada-bing, ahogy az angol mondja) itt egy kiló eper! (A lányok sütijébe még vett eper volt, onnan a doboz.)

Már majdnem másik nevet kell adni a blognak, mert az epreskertből krumpliskert is lehetne. Ma reggel már fél hétkor kint voltunk, és krumplit vetettünk.

Itt vannak a legidősebb krumplik:

Feltöltve, gyomtalanítva, már csak bogár ellen kell permetezni, és várni, hogy kivirágozzon, és legyen alatta.

Ezek a második generációs krumplik, szépen kikeltek, arra várnak, hogy Lacinak legyen ereje tölteni őket.

És ezek a frissen vetett krumplik:

Ott csücsülnek a sorban. Laci feltöltötte őket, hogy mindjárt a kupacban nőjenek ki. Holnap le kell fújni őket Pendigannal, hogy a gaz ne előbb keljen ki, mint a krumpli.

Itt vannak a viszonylag egyenes sorok. Annyira azért nem, de inkább, mint az előzők.

Azért, hogy ne csak krumpli legyen. Kinyílott a bodza a kerítésnél. Jövő héten már tudok bodzaszörpöt csinálni. Hagyok is rajta, hogy bogyó is legyen, mert abból meg gyógylekvárt csinálok köhögés ellen. Sőt, kéne bodzavirágos mézet is csinálni, szintén köhögés ellen.

És Laci, a legnagyobb munkában. Elfáradt 11-re, mint a kutya. Jelzem, én is, és még utána mentem dolgozni, de ez senkit nem hatott meg.

Kikelt a tök, pedig azt hittem, sohase fog, és vetettem még. Most van egy vagonravaló. Imádom a tökfőzeléket jó sok kaporral, hidegen. Lacinak más a véleménye.

Most épp az uborkával vagyunk hasonlóképpen. Nem tudom eldönteni, hogy ki akar-e kelni, vagy vessek helyette újat. Várok még egy hetet. Még akkor se lesz késő uborkát vetni. Egész nyáron lehet.

Képzeljétek, megettük az első epret a kertből. Laci édesebben szereti, de én így szeretem, amikor még éppen hogy érett. Remélem, az elsőt sokan fogják követni!

Ma reggel vettünk kétfajta paprikapalántát a csarnokban, azt is elültettük. Meg kaptunk néhány dinnyepalántát, mert azt hittük, a mi dinnyevetésünk nem kel ki, erre mit ad a jóisten, ahogy nézem a dinnyefészkeket, ott kandikálnak kifelé a dinnye-sziklevelek. Na nem baj, ha lesz belőlük valami, akkor sok dinnyét eszünk.:-)))))

Paprikapalánta:

És nézzétek meg Lolát, ahogy veszett mód ugatja a kapát:

Amint a címből gondolhatjátok, ma megint a birtok jött sorra. Ahogy odaértünk, megállapítottuk, hogy épp időben, mert legalább harminc centisre megnőtt a fű azóta, hogy levágtuk. Mondta is Laci, hogy jövő hétre sem végzünk vele. Ezzel szemben röpke két óra alatt letoltuk. Könnyen ment viszonylag, mert nem volt nedves, nem ragadt, nem akasztotta meg a gépeket, szóval gyönyörűen tudtuk csinálni.

Megnézegettük a gyümölcsfákat, ha az isten szép időt ad, lesz minden bőven. Persze, vagy nekünk, vagy a tolvajoknak. Fogalmam sincs, miért, de úgy lopnak ott, mint a szarka. Pedig az isten háta mögött két lépéssel van, és nem is "olyanok" laknak arrafelé.

Zöld szilva

Ezen jól látszik, hogy sok van rajta.

Kajszi a kis fáról. A két nagy fát megütötte a guta. Pótolni kellene őket, de mivel?

Ha minden igaz, május végén lesz cseresznye. Van itt Siófokon a hátunk mögött levő háznál egy fa, amelyikkel egyszerre terem a mienk. Azt használom indikátornak, így szokott nekünk is jutni cseresznye. A szilvákat már nem tudom ilyen pontosan belőni, van is olyan fa, amelyiknek a terméséből még soha nem ettünk. :-(

Már majdnem kész. De Lolának meg nekem már lejárt a műszakunk, mert már csak olyan helyeken van fű, ahová nem tudjuk a fűnyírót betolni. Laci a lengőkaszával ott messze, a távolban.

Lola meg a lábam előtt egy kukoricaszárral a szomszéd földről.

Hazajöttünk, és elképedve láttuk, hogy az oszlopkaktuszunk bimbót hozott. Nem is egyet, hanem sokat, és nagy bimbókat, ami azt jelenti, hogy nagy virágja lesz. Soha nem gondoltam volna, hogy virágozni fog. De hogy az arányokat is érzékeltessem, itt van az egész kaktusz.

A bimbók a leghosszabb száron vannak, ha jól megnézitek, a tetején, meg a közepén is. A többi virágot (amarilliszek főleg) kitettük az erkélyre, ezt meg se bírjuk mozdítani. Most, hogy elforgattuk, hogy ne a fal felé álljanak a bimbói, ki kellett kötni a korláthoz, nehogy felboruljon. Nagyobb dézsába kellene ültetni, de meg sem bírom fogni, és így sem sok híja van a plafonig.

Kimentünk délután kabakpityókát szedni. Laci örömmel nézte a múlt napok termékét, a feltöltött krumplit, annál kevésbé a kabakpityókákat. Kiszedtünk megint egy fél vagonnal, de sajnos egésszel fog helyette kelni. Mindegy. A krumpli valóban tetszetős, a második menet is szépen kikelt, egy hét múlva azt is lehet tölteni, a hét elején meg elvetjük az utolsó adagot, hogy nyár végén is legyen újkrumplink. Petrezselymes újkrumpli, nyám!

Már nagy a diófa árnyéka.

Aztán átmentünk a másik kertbe, eredetileg azért, hogy az öregeknek vigyünk salátát és újfokhagymát, Magunknak is hoztunk, mindennap eszünk már salátát. De azt is látni akartuk, hogy mire mennek a növények, mert már napok óta nem voltunk arra.

Minden szépen növöget. Nézzétek csak!

A kétkilós káposztáknak már pöndörödik a közepe.

Egy hetyke kék karfiol. Ilyet sem láttam még eddig. Nagyon kíváncsi leszek a karfioljára is.

Megnőttek a kukoricák is. Addig-addig nézegettük őket, amíg meg is kapáltuk. Ez még kapálás előtti kép.

A kicsi kertben a március elején vetett krumpli már ilyen. Jövő héten megpermetezzük rézkénnel mindenféle nyavalya ellen, aztán meg bogár ellen, mert már találtunk petéket. Persze még most össze lehet nyomkodni őket, de később sajnos már nem. Biztos nagyon jól jött Európában a háborús segély, de a bogarat kihagyhatták volna belőle.

Ez a magról vetett paradicsom. Emlékszem még a fajtákra, kecskeméti, korall, marmande és sárga. Ez a kecskeméti. Várok még egy hetet, aztán szétültetem őket a megfelelő távolságra, azaz innen kiszedem azt, ami nem kell, és mennek át a másik kertbe.

És a borsó, teljes virágzásban. A másik kertben a későbbi fajták vannak, még kicsik.

Ehhez a képhez a Hubble-űrtávcső kell. Ezer éve vetettem el a sárgadinnyéket, mostanra kelt ki. Már végleg lemondtam róluk. A mag egy különösen finom sárgadinnye fogott magja volt, amit tavaly augusztusban ettem. Gondoltam, azért nem akar kelni, de látjátok, már van egy levele is. Bezzeg az, amit a boltban vettem, meg sem mozdult. Eddig legalábbis.

És sajnos a végére nem tudom idetenni a videót, amit Loláról és a kapáról készítettünk, mert nem sikerült. Nem vette fel a hangot, pedig az volt a legviccesebb, hogy milyen lehetetlen hangon ugatta. Mindegy, ki kell tanulmányoznunk a videófelvevést telefonon.

Na, nem a szalamandrákkal, hanem a kilátástalan munkákkal.

Először is, a végtelen krumplisorok.

Ez az a pillanat, amikor a töltenivalónak a fele kész lett.

De van még bőven.

Ki az ott a messze végtelenben? Csak nem a ház, és a kert rettenthetetlen ura, amint a krumplit töltögeti? Közben zenét hallgat, és felváltva énekelget Kacor Feri mulatós nótákat, első világháborús katonadalokat, illetve mozgalmi dalokat boldogult ifjúkorából. Még szerencse, hogy a krumpli nem bánja, egy jobb érzésű tehén kirúgná a sajtárt a kezéből. Én meg hozzá vagyok szokva a zenei egyveleghez, kisebbikem a fent említett repertoárhoz a zsoltárokat is hozzá szokta tenni, és úgy vonultunk az utcán nagy nótaszóval. Édesanyám onnan tudta, hogy mi közlekedünk, mert más nem szokott az utcán énekelni.

Ugyanő közelebbről, kár, hogy nem hangoskép. :-))))))))) Lenne benne egypár fohászkodás is a Teremtőhöz, hogy ennyi krumplit adott, illetve ahhoz, aki olyan közel tette egymáshoz a sorokat. Ki nem fogjátok találni, hogy ki volt az.

Én Lola hathatós segítségével sárgarépát próbálok kapálni. Látjátok Lolcsi füle mellett a növényt? De semmi baj, az állat továbbhenteredett, a sárgarépa felegyenesítette magát, mintha mi sem történt volna.

De hogy a dolog kilátástalanságát is lássátok, másfél centis sárgarépát próbálok kiszabadítani három centis gazból. Minden, csak nem felemelő. Így mikor Laci elkezdte mondani, hogy nekem kéne a krumplit töltögetni, mondtam neki, hogy cseréljünk, de valahogy nem akaródzott neki. Nem is értem.

Ja, és persze állandóan hadakozunk a hétfejű sárkánnyal, vagy a százfejű hidrával, azaz az ominózus kabakpityókával. Itt egy kiállításra való példány. Csilliom ezret kiszedtünk már, és százszor annyi kel megint. Újból kiszedjük. A gond csak az, hogy fél méter mélyről is előjön, olyan mélyre meg nem tudunk lefúrni.  De az is lehet, hogy Kínából ágazik felfelé.

Egy kis műbalhé otthonról. Lola és Amália játszanak. Komolynak tűnik, mert Lola a szájába veszi Amcsi kezét, sőt a nyakát, de csak kíméletesen, meg se karcolja. Amcsi meg méretes pofonokat oszt, de köröm nélkül tenyérrel. Biztos jó szórakozás.

Főleg a krumplinak, mert kikelt, és lehetne tölteni, ha nem lennének nagy HA-k a dologban. Eddig porszáraz volt, most sáros.

Gazosnak, gazos. A fű is megnőtt, le kellett vágni. Bár hiába vágjuk, sose lesz olyan, mint Lac pázsitja. Veszünk egy napernyőt, és akkor lehet rendeltetésszerűen használni, azaz a jól végzett munka után pihengetni is.

Előtte:

Utána:

Lola jobban szereti, ha nagy a fű. Jobban lehet benne henteregni.

Az én mai munkám paprikapalántázás és zellerkapálás volt. Ez utóbbi igazi babramunka, bár majd a holnapi sárgarépa és petrezselyem kapálása még olyanabb lesz.

Na és egy szép, égi kép, csodálatos, szelíd bárányfelhőkkel.

Mint a béka. Először is nézzétek ezt a fáradt állatot.

Lola a reggeli teendők után egyedül maradt egy kicsit Amcsikával, és ezt a stresszet azzal vezette le, hogy lerámolta a melegítőmet a bejárati ajtó elé. Aztán lement a gazdájával a ház udvarára füvet nyírni. Nagy a terület, Laci két fűnyírót is használt, Lola tehát két fűnyírót ugatott. Mire én megérkeztem 11-kor, már fáradt volt, de azért velem is ugrált egy kicsit, ahogy az utat söpörtem. Aztán megérkezett Basa, a szomszéd lépcsőházban lakó golden retriever, civilben Lolika országos haverja. Világraszóló ugrándozás következett. Majd befutottak a másik házbéli kislányok, akikkel szintén szaladgálni és ugrándozni kellett. Gyors ebéd után már mentünk is ki a kertbe, ahol először a Csoki kutyával kellett eszetlenkedni, majd a kapákat, gereblyét, és egyéb szerszámokat ugatni, vakondot kergetni, és más hasonlóan fontos dolgokat csinálni. Hazafelé már elaludt az autóban, és most a szék alatt ájultan alszik.

Laci története Loláéhoz hasonlóan a fűnyírással kezdődött, aztán ebéd után kimasíroztunk a kertbe, ahol feltöltötte a krumplit. Komoly hadművelet volt, ki is izzadt rendesen benne, de ez még mind smafu ahhoz képest, ami holnap következik, mert a kiskertbeli összes krumpli kevesebb, mint a nagy kertben két sor, és van belőle tizenegy, ami szintén töltésre vár.Száz szónak is egy a vége, ki van nyúlva a tévé előtt.

Én délelőtt ballagáson voltam, azért értem tizenegykor haza. Most lesz először érettségi abban a suliban, ahol tanítok, kellőképpen izgatott volt mindenki az első ballagáson, de minden flottul zajlott. A díszítés szép volt, az igazgatói beszéd rövid és lényegretörő, a műsor kellemes, szóval mindenki meg volt elégedve. Tizenegykor Lola hathatós segítségével lesöpörtem a füvet az útról, aztán ebéd után vittem a többieket a kertbe, ott kapáltam és veteményeztem, én is megszolgáltam a vacsorát. Most arra várok, hogy Lolit le tudjam vinni sétálni, aztán fürdök, fekszem én is. Holnap nagy menet vár ránk. Ja, amikor hazaértünk, olyan zuhé kerekedett a nyakunkba, hogy várni kellett, hogy ki tudjunk szállni a kocsiból. Így is megáztunk, és bennmaradt a kocsiban a sóska és a kapor, amit szedtem. Nem baj, majd most felhozom.

Tegnap többször is esegetett az eső a nap folyamán a városban, és amikor befejeztem a tanítást, kocsiba vágtuk magunkat, és megnéztük, hogy a kerteknél esett-e. Na, esett, látszott a nyoma a porban, és az esővizes hordónkban is volt mondjuk egy deci víz.

Mérgesek voltunk, a városban szép esők voltak, miért nem tud kijjebb is esni. Viszont a borsón kinyílt az első virág.

Mondtam is Magdi néninek, hogy eszünk még az idén zsenge borsólevest. Aztán átmentünk a másik kertbe, mert azt valahogy jobban érik az esők, pedig csak három utcányira van a város felé. Bementünk, észrevettük, hogy nedves a fű, és esett annyi eső, hogy a gaz előbújjon, de még Lola vizesdobozában sem volt nyoma az esőnek.

Hümmögtünk, nézegettünk, aztán hirtelen sötét lett. Annyira még nem volt késő, felnéztünk az égre, és megláttuk.

Ez a szépséges felhő kúszott a fejünk, illetve a szomszéd sorház fölé.

Hang nélkül,szél nélkül. Félelmetes volt.

Ez a széle. És egy pillanat múlva elkezdett fújni a szél, és mire kiértünk az autóhoz, már hatalmas cseppekben esett az eső. Akkora zápor kerekedett, hogy öröm volt nézni. Végre megázott a kertünk. Hála istennek, esett még éjjel is, sőt ma is esik. De azért voltunk ma is dolgozni, csináltunk is képeket, meg is írom a bejegyzést, csak ki vagyunk dögölve.

Csoda, hogy valami egyáltalán zöld a kertben. De nemcsak zöld, hanem ígéretesen zöld. A legkorábbi epreken már van zöld eper.

Nem nagyon láttam, mit fényképezek az éles napsütésben, és meg is kellett emelnem az eperkéket, mert nagyon lefelé nézegettek. De azért azt hiszem, látszik, hogy mi ez.

A nagy kertben is kikelt a kukorica, a kicsiben meg már van vagy öt centi. Az egy előnye ennek a szárazságnak, hogy gaz se nagyon van, meglátszanak az apró növények.

És nézzétek,fejesedik a saláta.

Húsvétra sajnáltuk levenni, kár is lett volna értük. Majd a jövő héten eszünk belőle.

Lola, mint epervirág, egy nagy gazszárral a szájában. Érdekes, ma nem kapkodott a kapák után, és el sem akart szökni. A végén még nagy, okos kutya lesz.

A tüskés szeder is kihajtott. Alig várom már, hogy kivirágozzon. Gyönyörű nagy fehér virágai vannak, és a szeder rajta három centis, finom, illatos, édes, csak hozzá kell férni, mert szúr, mint az isten csodája. Viszont a tüskétlen variációnak nem ilyen finom a gyümölcse.

És íme a gondos gazda, amint azt szemrevételezi, hogyan bújik a krumpli. És persze, azt is látja, hogy a pockok ettek belőle egy jó csomót. Ne akarjátok tudni, mi jár a fejében.

A fokhagymák nagyon szépek és erősek. Mögöttük a gyógynövények is bujkálnak már, és a salátából is lesz valami. Sőt, a vöröskáposztáim is kikeltek, de akkorák, hogy csak azért látom őket, mert sötétek.

És a végére a fű, ami úgy nő, mintha minden nap esne az eső. Laci, Lola és a vizesüveg csak dekoráció. A lényeg a fű, ami pázsitra mégcsak nem is hasonlít.

a kukorica. Ami nagy csoda, mert amennyire úsztunk tavaly, az idén akkora a szárazság. Bár erre ez a normál állapot, mármint, az, hogy az április száraz. Ha nem tudunk időben elveteményezni, akkor minden későn lesz, mert meg kell várnia az esőt. Bezzeg a gaz, az nő szép serényen.

Na de mindegy. Ilyen szép a pici kukorica.

Krumpli. Bogár még nincs rajta, legalábbis még nem láttam, viszont a másik kertben a saláta levelét ette a krumplibogár. Biztos diétázott. Jut eszembe, nem tudjátok mi eszi a zeller levelét? Mert a prágai óriások közül néhány meg van rágva.

Szóval, krumpli.

És itt a leendő kétkilós káposzta. Szépen megerősödtek, és meg is van mind.

És azért itthon is zajlik az élet, például Amália elfoglalta Loli takaróját, mert neki szegénynek, nincs hol feküdnie. (el ne higgyétek. Ő felmászhat a bútorokra, sőt az ágyba is, a takaró alá is, amit Lolinak nem szabad.)

Az a buta kutyus, meg szépen elkullog, és hagyja, hogy a macska terrorizálja. Amália nemsokára hazamegy Pestre, hogy fognak mind a ketten unatkozni!