Na de csak szép sorjában.

Kinek a gyönyörű, karcsú lábacskái ezek? Hát Laciéi, aki éppen mászik fel a cseresznyefára. Lola hisztirohamokat kap, hogy nem tud utána menni. Én a biztonságos földön maradtam, onnan húzgáltam le az ágakat, hogy elérjem a cseresznyét.

Ha jól megnézitek, ott a nagy feketerigó. Minden látszat ellenére tele volt a fa cseresznyével, szedtünk két vödörrel, és még az igazi rigóknak is rengeteg maradt. Szétosztogattuk, cseresznyés pitét sütöttem belőle, főztem belőle egy adag lekvárt. Édesanyám szerint a cseresznyelekvár íztelen, de nekem az egyik kedvencem. A maradék pedig kimagozva és cukorral lekavarva várja a holnapot, amikor is üvegbe rakom. Ilyet eddig csak meggyel csináltam, de minden brosúra azt mondja, cseresznyével is lehet. Meglátjuk. (1 kg cseresznye, 20-30 dkg cukor, késhegynyi Na-benzoát, keverni, 3. napon üvegbe rakni)

Hajnali krumpligazolás. Fáztam, mint a kutya, később aztán olyan meleg lett, hogy meg se lehetett maradni.

Okleveles díszpéldány kabakpityóka. És még hány van a földben?! Pedig már több tonnányit kiszedtünk. Állítólag anno, az ádándi alispán hozta be, mert szép. Hát az. Áldja meg az isten haló porában is a két kezét érte.

Mikor esik az eső? Amikor kiérünk a kertbe. Vizes kert a diófa alól nézve. Előtérben a Gabinak szánt futóbabföldek. Mindkét ládában 6-6 fészek. Remélem, kikelnek.

Lola kényes kisasszony, nem szereti az esőt. Az már más kérdés, hogy amikor elindultunk a kertbe, akkor már összesározta magát. Még jó, hogy tegnap voltunk vele a kutyakozmetikában. Tiszta kutya, micsoda ellentmondás!

Indulás! Esik nem esik, le kell szedni az epret. Igen, vödörrel. Tele is lett. Mindjárt állok neki megpucolni. Főzöm a lekvárt, és válogatok közepes méretűeket epres gombócnak. (Ugyanúgy csinálom, mint a szilvás gombócot, csak vaníliás porcukorba mártom az epret, mielőtt rágombócoznám a burgonyás tésztát. Kifőzöm, pirított prézlibe hengergetem, és megy a mélyhűtőbe. A lányok nagyon szeretik. Ha előkerülnek, csak behajintjuk a mikróba, és cukros tejföllel tálaljuk. Próbáljátok ki! Persze, frissen a legjobb.)

Laci szerint nincs eper, ami van is zöld, meg egyáltalán. De azért ő is beállt szedni.

Ez már a következő lépés, a palántaültetés. Téli káposztafélék, a jó ég tudja, milyen sorrendben, mert Lolika a palántasorokból kihúzgálta a pálcikákat. Csak a kék karalábét, és a vöröskáposztát tudtuk a többitől megkülönböztetni, meg a January nevezetű karfiolt, mert annak a pálcikája véletlenül a helyén maradt. Sebaj, ha nagyobbak lesznek, meglátjuk mi, micsoda.

Kiskutya a nagy káposztáskertben. A palántákat iszapba ültetjük, a lekonyulás csak időleges. Loli az óriáskaralábék előtt ül, látjátok, milyen peckesen állnak.

Ez már a másik kertbéli kétkilós nyári káposzta. Ugye, milyen szép?