Megint összeszaladt három nap, amikor is ki se láttunk a munkából. Vegyük szép sorjában:

Megérett a borsó. Szedtünk is két vödörrel, az elsőt szétosztottuk a lányoknak, a második itt van az asztalon megpucolva, holnap borsópaprikás lesz az ebéd csirkemájjal NYÁMMMMM!

Szombaton a régi gimnáziumom, ahol tanítottam, hatvan éves évfordulót rendezett, és minden régi tanárát-tanítványát meghívta, így a nagyobbik lányom is hazajött. Nemcsak bulizni, hanem kertezni is. Édes kettes.

Most jön a vicces része a dolognak. A nagy budapesti városlakó olyan lakásba költözött, ahol udvar van kizárólagos használatra. Kitaláltuk, hogy városi kertet telepítünk. Könnyebb lenne a dolog, ha az udvar nem lenne lebetonozva, de így se kivitelezhetetlen, csak ládába mennek a növények. A káposztáskert készül ezen a képen.

Karalábé, fejes káposzta, karfiol. Még került bele salátapalánta is. A hosszú ládákba pedig metélőpetrezselyem, kapor, saláta, metélőhagyma, és az üres helyre retekmag.

Azóta már felkerültek a helyükre, állítólag nagyon tetszik minden ismerősnek.

Ha hétfő, akkor krumplikapálás. A legnagyobb melegben, mert akkor érek rá. Izzadtunk, mint a csataló.

Csak imitálom a munkát.

Az első igazi epertermés. Azt hittük, esni fog, és este lerohantunk, összekapkodtuk az epret. Elment a vihar másmerre, de az eper azóta már a hűtőben üldögél.

Kedd, és még mindig nem Belgium, hanem a nagy kert, ahol hajnalban lenyomtunk egy műszakot.

Késői vöröskáposzta-palánták, kikotorva az apró gazból. Minden babra-munka rám vár. Ha nem lennék ősz és göndör, kifehéredne és becsavarodna a hajam.

Hajnali krumplibogárirtás. Tegnap még csak mutatóban volt bogár, azért döntöttünk a permetezés mellett, hogy nehogy elkéssünk vele. Hát éppen időben kaptuk el. Most mindjárt lemegyünk megnézni, hogy mit alkottunk, és persze palántázni, mert az nem lehet fényes délben.

ÉÉÉÉÉÉÉS, kivirágzott a krumpli. Igaz, még csak két tő, de az összes többi is bimbóban van. Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, és petrezselymes újkrumpli is.