Sok mindennek, például a  nyári napközinek. Az utolsó hét az enyém és a Csilla kolléganőmé volt, hála istennek, csak kilenc gyereket kellett pásztorolni, és jó is volt, meg vicces, és fürödni is voltunk, de akkor is!

Milyen már szegény gyerekeket öt hétig a nyári napköziben aszalni!

A másik végetért dolog a siófoki kert. Végleg kipakoltunk az öregek kertjéből, mert a bácsi meghalt a tél végén, és a néni meg nem akar már ott maradni, vagy mi. Szóval egyáltalán nem siófoki epreskert, hanem fülei epreskert kellene, hogy a nevünk legyen, de mindegy.

A kertben egy hetes eső utáni állapotok vannak, de lesz ez még így se, mert a jövő hétre még több esőt jósolnak. Van uborka, cukkini, tök, érik a paradicsom, a dinnye és a kukorica, a zöldbab letermett, a második sorozat még nem virágzik, a kifejteni való babról is rengeteget leszedtünk.

Épp ma néztem, hogy kikelt az őszre való cékla, a sárgarépa és a petrezselyem is, de mindent elborít a szulák, aminek a kiirtásához nem tudom hány Csernobil kéne.

Majd szépen fogom a vödröt, és összeszedegetem bele a kihúzkodott töveket. Nagyon haladós munka lesz.