siófoki epreskert

Egyre hidegebb éjszakákat mond a meteorológia. És igazuk is van. Most jöttünk fel Lolival az udvarról, és bizony, fázott az orrom. A kertben most szedjük össze a paprikákat, a zöldparadicsomot is kéne, de mit csináljak vele, meg nem eszi senki. A vegyes savanyúságból is turkálják kifelé.

Az erős paprikákat eltettem ecetben, a sárga paprikákat felfűztem, a zöld paprikákat megszárítottam, jó lesz a télen ételbe.

Csináltam savanyú káposztát, igaz, még mindig csak kis adagot. Talán a hét végén odaérek,hogy nagy adagot is tudok csinálni. Bár, amennyi dolog volna, jó, ha a felével végzünk. És már a téli tanítás-műszak is elindult. Biztos, hogy élni fogok jövő májusig, mert nem lesz időm meghalni se. :-))))))

Tessék, egy csokor paprika:

Most meg így beöltözve is fáztam, amilyen bolond szél fújt. De mindegy, az összes krumpli fel van szedve, be is van hordva az öregeknél a fészerbe. Majd csak akkor kell beljebb hordani, ha már az igazi fagyok fenyegetnek. Remélem, még sokára.

Már azért a jövő év is készülődik. Elültettem az áttelelő kelkáposztákat. Ilyeneket még sohasem ültettem, remélem, lesz belőlük valami.

Látjátok, milyen szép almarózsát csináltam?

Innen:http://www.nosalty.hu/recept/almarozsa

Ilyen pocsék időben csak ilyesmit lehet csinálni. Esik az eső és hideg is van. Szörnyű. Októberben ősz van. Ki látott ilyet!!!!!

Nem mondom, kimaradt pár nap, hogy nem volt érkezésem írni semmit. De ez azért van, mert olyan sebességgel pörögnek a dolgok, hogy a hajam leég.

A gondos gazda hazajött végleg, elmenni is kár volt, mondom én, mert átverték a beosztással, a pénzzel és mindennel. Azon kívül még a krumpliszedés is megcsúszott. Most már majdnem az összes fel van szedve, de délutánra már rossz időt mondanak, és nekünk még két sor a földben van. Egy sor egy mázsa, ne felejtsétek el, illetve 70 méter.

Mit szóltok a medvetalp-krumplihoz?

Kis krumpli, nagy krumpli, jó krumpli, rossz krumpli. Egyszerűbb mindjárt válogatni is.

Belemozdult mindenki a képbe. Nem láttam semmit, úgy sütött a nap.

A kisebbik kertet az öregeknél közben felszántattuk, és a gondos gazda fel is rotálta. Viszont a krumpliktól még nem jutottam oda, hogy ültessem is a belevalókat. Talán a jövő héten.

...de nem egy hétre, csak a hét végére. És nem egy hét, hanem több, mint négy hét távollét után. Na, kapkodott is, mert sajnos egy ember, az csak egy ember, még ha volt is időnként segítségem. Szépen megnőtt a krumpliban a gaz, én hozzá sem tudtam nyúlni. Na ő azzal kezdte, hogy levágta az egészet. Na de beszéljenek a képek.

Ez itt a kedvenc óriáskaraláb(é)ja. Már nehezebb és nagyobb, mint Lola kutya.

Kinyílott újabb két kaktuszvirág. Még vannak bőven pici bimbók. Biztos most is áttelel néhány, hogy aztán korán kinyíljon. Most van igazán az ideje.

Szóval, itt a lekaszált krumpliföld, még szedés előtt.

Csupa zöld, meg gaz az egész gyerek.

Lola meg én csípős paprikát szedtünk. Este felfűztem, és elharaptam a cérnát. Bár ne tettem volna. Tényleg nagyon erős.

Ez már a krumpli, amiből felszedtünk két mázsát. Nem mintha látszana a krumpliföldön, ez gyakorlatilag két sor a tizenegyből. Lesz mit enni a télen.

Lola is szedi.

Ránkesteledett a krumpliföldön, de másnap, azaz ma folytattuk. Pontosabban a gondos gazda és Lola kutya kimentek délelőtt, én tanítottam, és amikor végeztem mentem utánuk. Addigra már ki voltak dögölve rendesen.

Ma már egészen más szemmel látom a világot.

Egy kisadag krumpli, meg persze a többi.

Aztán délután elmentem birset szedni. Most mindenhol káposzta és birs van. Majd lesz belőlük savanyú káposzta és birssajt, csak érjek oda. A gondos gazda holnap megy vissza, remélem hét végén visszajön, mert jövő héten Pestre akarunk menni, és ha nem jön, ott marad.

Fusson, aki bír. Tegnap már a kertbe sem volt kedvem kimenni. Inkább sétálni vittem Lolát, meg a szomszéd gyereket.

Pedig, volna mit csinálni. Esett egy kis eső, és tudnám a nárciszokat ültetni. Vagy szedni a krumpliból. Vagy csak úgy lenni a kertben. Ma délután megyek, csak először krumplit árulni megyek a csarnokba. Kívánjatok sok vásárlót!

Itthon voltak a lányok, sokat segítettek, és néhány kép is készült.

Például ez, amelyen a csarnokban árulják a krumplit. Nem volt igazán nagy a forgalom.

Aztán délután levágták a ház körül a füvet, és este kimentünk a kertbe, hogy szedjünk nekik vinnivalókat. Igen gyorsan sötétedett.

Ez a fele a vinnivalónak.

Amikor a zellert szedtük, még elég világos volt, de mondtam, hogy siessünk, mert pillanatok alatt besötétedik.

Ez kb. öt perccel később volt. A petrezselyemföld rögtön a zellerföld után következik, csak a kis út másik oldalán.

Még öt perc, a paprikában. Már nagyon meregetnem kellett a szemeimet.

Mire a méteres babhoz értünk, koromsötét lett, úgy tapogattam ki a babokat.

Na, de azért jó a sötétség, hogy nem látszik, mekkora gaz van a krumpliban. Ez az egész csütörtökön volt. Most megyek kifelé leszedni a sárga paradicsomokat és a sárga csípős paprikát.

Ma nem kell rövidnadrágot húzni, megjött a hidegfront és a tegnapi 38 helyett 18 fok van. Jó leszek melegítőben is.

akkor is ki kell mennem a kertbe. Még Lola kutyának sincs kedve felkelni a lábam mellől, nekem meg még a hajamból is folyik az izzadtság, de nincs mese. Megyünk kifelé a kertbe. Most kéne egy fényképező, megmutatni, hogy mi lett a tip-top kertből. Négy hétig egyfolytában esett az eső, most meg ezer fok és napsütés. Gondolom, el tudjátok képzelni, micsoda gyomtenger nyomul az ég felé. És a gondos gazda sehol. Pontosabban a hetes műszakjában. Unatkozik. Nem találja a helyét. Melege van.

Én pedig Lola kutyával viszem a bótot itthon. Nem, nekem nincs melegem, á, és nem is unatkozom, azt se tudom, hova kapjak.

Most viszem a damilost és megpróbálom beindítani, vagy majd fogok valami gatyás embert, aki megrántja helyettem a behúzózsinórt. Ha a szentek potyognak az égből, akkor én szedem őket.

Lola kutyával nagyon környezettudatosak voltunk ma, és vonattal mentünk Balatonszemesre, a szüleimhez.

Most sajnálom igazán, hogy nincs átjátszókábel, mert igen jó fényképeket csinálhattam volna. Na, azért autó is volt a dologban, mert a vasútállomásra csak azzal mentünk. Mehettünk volna biciklivel is, de már reggel dög meleg volt.

Lola jegye ugyanannyiba került, mint az enyém, pedig én mennyivel nagyobb vagyok, de mindegy. szépen ölben felszállt, ugyanúgy le is szállt. Odafelé modern kocsiban utaztunk, így meg kellett kérnünk valakit, hogy nyissa ki az ajtót, visszafelé hagyományosban, így egyedül is ki tudtuk nyitni.

Nagy élmény volt, kutyus el is fáradt. Most alszik. Amália siránkozik, mert nem tudom miért. Lehet, megsértődött, hogy ő itthon maradt, de neki nagyon meleg van ilyenkor. Télen meg nagyon hideg. Micsoda állat!

Ma már nem megyünk sehová, holnap reggel lesz kertbe menés, a lehető legkorábban, mert igencsak van dolog. Kép meg most sem lesz.

A gondos gazda szerintem már most bánja, hogy elvállalta ezt a melót, de én nem mondok egy szót sem. Akkor sem mondtam, amikor rohangásztam tegnap, mint a tökéletlen kutya, ma sem, amikor a harminc kiló krumplit kivittem a kocsiból az étterembe, valószínűleg holnap sem mondok semmit, amikor egyedül szedem a gaztengert.

Tegnap délután, ahogy jöttünk hazafelé a kertből, egy nagyon furcsa alakú felhőre lettünk figyelmesek. Nagy, fehér, lapos felhő volt, egy nyúlvánnyal lefelé. Mivel fogalmunk sem volt arról, hogy mi lehet az, lementünk a partra megnézni. Ez volt.

Így, a partról nézve már látszik, hogy füst, de fentről a hídról felhőnek tűnt. Akármi is égett, iszonyú nagy tűz volt. Mint később megtudtuk Veszprémben égett valami műanyagraktár. Veszprém tőlünk légvonalban 40 km.

Ez már mai kép, egy kis paradicsom, amit az öregek fészere alatt rendezgetek. Még érlelődniük kell, hogy jobb legyen a paradicsomlé, de már jobb, ha leszedtem, nehogy megrothadjon, vagy valami ilyesmi.

Ugyanaz, csak én is látszom rajta. Mostanában, ha írok is blogot, nem lesz benne kép, mert a gondos gazda hetes váltásba megy dolgozni. Itthagy engem a két kerttel, meg minden más munkával, azt se tudom, hová kapjak. És még a telefonom átjátszózsinórját is megette Lola, így csak akkor van kép, ha a gondos gazda is visszajön, jövő csütörtökön.

Itt játszik ez a két szörnyállat, lépni sem lehet tőlük.

Most bezzeg Lola itt fekszik mellettem, miután egyesült erővel megettünk egy cső főtt kukoricát. Ez a harmadik vetésű kukorica már, de nagyon hitványka lett. Pont akkor volt a legnagyobb szárazság amikor nőnie kellett volna. Így alacsony maradt, és aprók a csövek, de most a legjobb, zsenge. Az utolsó vetés, amelyiken még apró szőke csutkababák vannak, megint szép.

Mármint fűnyírás és szilvaszedés, mert tegnap nem tudtuk befejezni. Ma létrát is vittünk, és én ugráltam rajta, aki a billegő sámlin szédülök, na de mindegy. Én nem tudom tovább tolni a dolgokat, meg egyébként is az a véleményem, hogy jobb minél előbb túl lenni rajtuk. Szedtem két vödör szilvát újból, a felét mindegyiknek, mert két fajta, odaadtuk a kertes öregeknek, mert náluk egy szem se termett, mi meg mit tudunk ennyivel csinálni. Még amcsi anyucijával és clara.rofttal sem tudunk annyit megenni.

Megcsináltam a befőttet, lett három üveggel egyelőre, mert ahogy magoztam ki, raktam szét, az érettebbeket a szárítóra, a kevésbé éretteket befőttnek. Kimagozva több fér az üvegbe, ami nem utolsó szempont.

Elfáradtam, és egyébként is, lejárt a műszakom. Lolának is.

A gondos gazda és egyben szilvabefőtt-rajongó megizzadt a nagy munkában.

A kasza összedarabolta a fűvel együtt a lepotyogott szilvákat, és összecsapta a gyönyörű hasát. Látjátok, milyen koszos?

Van körte, paradicsom és szilva rogyásig. Tegnap a birtokon voltunk füvet nyírni, és nem mellesleg szilvát szedni. Hazafelé jövet azt találtam mondani a gondos gazdának, hogy megaszalom az egészet. Mire ő, kell a kutyának az aszalt szilva. Mondom, akkor megfőzöm lekvárnak. Mire ő, ugyanaz. Nagy nehezen rájöttem, hogy azt szeretné, ha szilvabefőttet csinálnék belőle. De ez a szó, hogy szilvabefőtt, nem hangzott el.

Legyetek szívesek ti megmondani, mit, hogyan szeretnétek, mert kitalálni nem egyszerű. :-)))

És itt én vagyok a szilvafa alatt.

az átjátszó zsinóromat, ezért nem tudok ma képeket tenni a blogba. Pedig még itthon se hagytuk egyedül. Éjjel felébredt, és úgy gondolta, most jött el a zsinórok szétrágásának ideje.

Végre nem volt se hideg, se meleg, se eső, se szél, nyugodtan elmehettem reggel a kertbe dolgozni. Felszedtem a maradék hagymát, kb 20 kiló lett, megkapáltam a prágai óriásokat, amelyek rövid életük során már többször ki akartak száradni/rohadni, mert csak szárazság volt és özönvíz. De most egészen szépen néznek ki, és a gumójukat is növesztik.

Kiszedtem a hatalmas gazokat a salátamag-termésemből, és megállapítottam, hogy szőnyegként kelt a saláta-palánta. A másik kertből kiszedtük a krumplit, megmunkáljuk a talajt, és ültetek bele egy csomó áttelelő növényt, többek között a salátákat is.

Kikelt az áttelelő kelkáposztám is, októberben megy a végleges helyére. De nagyon viccesek a kétleveles káposztácskák akkor, amikor már az őszi káposzták is fejesednek.

A karfiolokat összekötöttem, most már csak nőniük kell. Még soha nem sikerült nekem a karfiol, remélem, most igen. January a fajta neve, gyönyörű nagy a növény, nagy lapát levelekkel.

A körte-chutney receptet ideteszem, hátha valaki akar csinálni. Az interneten találtam.

· 1.30 dkg gyümölcs (szilva, körte vegyesen 2/3 - 1/3 arányban)
· 40-50 dkg barnacukor (gyümölcsök érettségétől, egyéni ízléstől függően)
· 3-4 fej lilahagyma
· 2 gerezd fokhagyma
· 12 dkg friss gyömbér (tisztítva, aprítva)
· 2 ½-3 dl almaecet (ízlés szerint)
· 1 csillagánizs
· 1 rúd fahéj
· 2-3 szegfűszeg
· 1 ek mustármag
· 2-3 chilipaprika (szárított is lehet)
· só

A forrás: tomakonyha.blogspot.com, de variáltam az eredeti recepten. Például, hogy nem tettem bele szilvát, mert nem volt, se vöröshagymát, mert elfelejtettem, viszont nem akartam egy órát főzni, ezért az egészet egy 3:1 lekvárzselésítővel főztem meg, 25 deka cukorral. Szerintem a receptek azért vannak, hogy variáljuk őket. :-)))))))))))))))))))))))

Most viszont alma-szeder-levendulát főzök, mert a lányok elvitték a készletet. Ez is csak az, ami a neve, 1kg alma, 30 deka szeder, egy evőkanál szárított levendulavirág, 3:1 lekvárzselésítő, 25 deka cukor. Az üvegbe teszek még egy kevés levendulavirágot, mielőtt betöltöm. Ez Blikk recept, ahol zselét főznek belőle, de tudjátok az én véleményem a receptekkel kapcsolatban...

de lehet, hogy fogok. A nagykőrösi konzervgyár kiskutya hegyes füle ahhoz képest, ami most itt van. Most éppen paradicsomot főzök. Majd mindjárt leírom, mit még, de addig felteszem azokat a képeket, amelyeket eddig nem volt érkezésem.

Szóval, érik a paradicsom. De nem ennyi, hanem ezerennyi. És mivel az utóbbi időkben csak esik, mintha a tavaszi szárazságot akarná pótolni, áthatolhatatlan dzsungellé vált a paradicsomföld, a legaljáról, a koromsötétből ásom elő az érett paradicsomokat.

Ez egy kék karfiol. Ha megfőzöm, sötétzöld leve van, és nagyon finom. Külön főztem, nem a levesben, csak aztán tettem bele a tányérba.

És ez itt a fűnyírás pár nappal ezelőtt, amikor már úgy gondoltuk, hogy tarthatatlan az állapot. Azóta visszanőtt az egész sógorostul, rá sem lehet ismerni a rendezett kertünkre.

És esik, és esik. Ma reggel akartunk kimenni egy kicsit gazolni, hát nem tudtunk. Maradt a befőzés.

Chutney-ket csináltam, azaz fűszeres lekvárokat hús mellé, ketchup helyett, mert Amcsi anyucija allergiás a paradicsomra. Körtés-fokhagymás, almás-paradicsomos, őszibarackos hagymás, és a csúcsok csúcsa az almás-szedres-levendulás. Nem győzök nyalakodni. Édesanyám kérdése, mi a fenének, de szerintem a most tömött spájzom márciusra kongani fog az ürességtől.

Ezt a mézeskalács-szívet kaptam a zuramtól a születésnapomra. Ugye, milyen szép?

A csarnokbéli szomszédja a mézeskalácsos, ott rendelte.

Ja, ti még nem tudjátok, a csarnokba járunk krumplit eladni. Nem, ez még nem a mienk, azt az esők, és a sár miatt nem lehet felszedni, hanem úgy hozták az Alföldről, hátha, mi is tudunk eladni belőle. Na, hát tudunk, csurog, csepeg. Pedig nagyon finom krumpli, aki egyszer megkóstolja, mindig olyant akar enni. Ha ti is akartok, nektek is adunk. :-)

Animacsnak kicsit nehéz lenne, de a többieknek talán megoldható. :-)

Két napja egyfolytában esik, csak pillanatokra áll el. Jópárszor megáztunk Loli kutyával, aki nagyon utálja az esőt, de mit csináljunk.

Ma délután azért két eső közt elmentünk megnézni a nagy kertet is.Az eső kimosta a földből az őszre vetett borsó magját, de csírázik. Laci nagy szakértelemmel, és egy rossz nyéllel visszagyömöszöli őket a földbe.

A mellette levő sorban a kis kukoricák szivarrá voltak pöndörödve a nagy szárazságtól. Most bezzeg lobogtatják a leveleiket.

Látjátok, mekkora sár van? A kicsi babok viszont megnőttek. Kellene is még babot vetni, mert szabadulnak fel a helyek, és kár üresen hagyni őket.

A görögdinnyék nőnek. A sárgák viszont aprók maradtak, de érnek. Kíváncsi vagyok rájuk.

A kinyílott kardvirágokat elvittük Magdi néninek közelgő születésnapja alkalmából. (Márciusban van) Itthon nem teszek vázába virágot. Felesleges Amáliát bosszantani vele.

Az ég semmi jót nem ígér. De aztán kisütött a nap, és mire a Tescohoz értünk, már árnyékos helyet kellett keresni, mert a kutya megfőtt volna. Siettünk, nem lett semmi gondja.

Elkezdett érni a paradicsom. Ezek a magról kelt paradicsomok palántái a nagy kertben. Az eredeti magról keltek a kis kertben már négy-öt napja érnek. Kár, hogy a sárga paradicsom kirepedezik az eső után.

Ja, és amiről nincs képem, van csemegekukorica. Éppen azt rágom.

Elmentek a lányok,azaz elvittük őket. Amcsi anyucija jött az állatokra vigyázni a barátjával, de már ő s elment. Clara.roft jön éppen most lefelé az autópályán, de addig is csak ketten vagyunk Lola kutyával és Amcsi cicával. Unatkoznak is rendesen.

Na, néhány kép a nagy nyaralásból.

A gondos gazda másik oldaláról mutatkozik be, mint ügyes főszakács. Nekiálltunk grillezni hátul a parkolónál, nem is gondoltunk arra, hogy össznépi banzáj lesz belőle, de az lett.

Ez csak hét gyerek, de jött még kettő. Kilenc gyerek és négy felnőtt volt a végső létszám, plusz Lola, aki, mivel minden gyerek egy falat nekem, egy falat Lolának módon ette a virslijét, alig tudta a végén felvonszolni magát a lépcsőn.

Ez már egy másik nap, amikor megállapítottuk, hogy megnőtt a krumpli.

Ez a boglári várdomb. Sajnos a kilátó nem volt nyitva. Ha jól kinyitjátok a szemeteket, láthatjátok a lányokat a messzeségben. Niki még nem utazott vonattal, ezért vonattal mentünk, de sajnos az én gyaloglási kapacitásom nagyon kicsi, így csak egy apró hegyre mentünk. Azért Zsuzska legurult róla. Össze is karistolta magát.

És ez már ma reggel. Két hétig nem igazán volt érkezésünk kapálni, jól fel is verte a kerteket a gaz. Nem kezelhetetlen, ma reggel a nagy kert felét megcsináltuk, de azért lesz vele dolgunk, amíg minden úgy néz ki majd, mint annak előtte.

Ő Niki, a nagyobbik kislány, hogy ne csak a húga legyen fenn. Megunta a babot szedni, leült játszani a porba.

És ezek mi vagyunk, a Balatonban naplementekor. azért akkor, mert nem volt olyan nagy meleg. A lányok nagyon lebarnultak így is, szerencsére nem égtek le, de nagyon vigyáztunk is.

Szóval, mindent összegezve, nagyon jól sikerült a nyaralás. Remélem a lányok is jól érezték magukat.

Szóval, tegnap odáig jutottam, hogy feltettem a méteres babról készült fényképet, és már szóltak is, hogy menjünk a kertbe. Mivel ez nélkülem, lévén az egyetlen sofőr, igencsak nehezen menne, itthagytam hát a blogírást, és mentem. Ez egy tegnapi történet folytatása.

A kert buja dzsungellé változott. (A lemenő nap fényében, és Lolika farkincája végén)

Muszáj volt a késői káposztákat megpermetezni, mert meglepte őket a földibolha.

A babok is már majdnem befutották a karókat. Persze a méteres bab hosszú termései a bokor legalján nőnek, hogy földesek legyenek.

Kinyíltak, és azóta sajnos el is hervadtak a kaktuszvirágok. Az egyiken négy, a másikon három.

Illatárban úszott a szobánk az éjszakában. Reggelre elszáll az illat.Lehet, hogy még egy napig megmarad a virág, de illata már nincs. Aztán összecsukódik és elhervad.

Elkezdett nőni a méteres bab.

Az autó műszaki vizsgán van, viszont nekünk attól még kell kertbe járni. íme az alternatív közlekedési eszköz.

Hat kilométer oda, ugyanannyi vissza.

A segítségem segítsége is szedi a babot. Jól belefekszik, hogy meg se lehessen mozdulni.

Vödör, bicikli, gyerek, kutya. Á, csak a szokásos. Muszáj volt a kocsma felé kanyarodni, mert mindenki szomjan akart halni. Én legfőképp, gondolhatjátok.

És végül a csomagolt útikutya. A pórázából van kötve a biztonsági öv, mert kiugrana a kosárból. Van egy rész, ahol nem szaladhat mellettem, mert nagy kutyák vannak, kiugrik valamelyik, Loli úgy elránt, hogy feltörlöm a padlót. Odafelé ki akart ugrani, de visszafelé már nemcsak az ominózus helyen ült a kosárban, hanem később is.

Persze, természetesen a hét végére jött meg az esős idő. Múlt pénteken mentünk el Laci unokáiért, ide a szomszédba, Battonyára (320 km). Szörnyű esőkön mentünk keresztül, de ott sütött a nap. Lefényképeztük az ő kertjüket és az állataikat is.

Közelebb nem  mehettünk, mert az egyik kutya harap.

Kotlóstyúk kiscsirkékkel.

Zsuzsikának is van cicája, csak nem mehet be a házba, nem úgy, mint egyesek.

Na, ez már a mi kertünk, reggeli krumpliszedés akkora eső után, hogy talán még a krumpli is pocsolyában áll.

Ha jól megnézitek, a levelek alatt bújik egy csíkos dinnye, amit a múltkor fényképeztem. Már nem cseresznye méretű.

Ez is ugyanaz a pici dinnye, de három nap alatt így megnőtt.

Uborkaszedés. Na, szerintetek ki nézi? (És még dirigál is.)

Kukoricadzsungel. Még szerencse, hogy nyolc sor az egész.

A szégyenlős érni kezdett. Remélem, finom lesz.

Káposztáskert eső után. Sajnos volt egy kis jég is, látszik a leveleken.

Ez már tegnap délután volt, a gondos gazda a borsóvetéshez készíti az ágyást, a lányok és a kutya az autó alatt hasalnak, ami a kutyától is buta dolog. Hiába na, meleg volt.

Sohasem vetettünk ilyenkor borsót, de a nagykönyv szerint lehet. Majd meglátjuk.

Drágáim, ha nem írok mostanában, az azért lesz, mert el vagyok havazva nyár közepén. Itt van néhány kép.

A méteres bab virágja, például.

A mindent elborító kanadai sütőtök.

Zöldparadicsom, liliom, liliom...

A jövendő paprikatermés alapjai.

Vigyázat! Csípős leszek!

Macskasárga. Ez kell majd a savanyú káposztámba.

A kaktusz hófehér virága. Az ilyen rózsaszínek is virágoznak.

Díszhagyma, de ne kérdezzétek, milyen.

Azóta az eső is esik, nem is csak szetyepotyál. Sőt, az öregeknél jég is volt, istennek hála,kárt nem csinált.

De tényleg. Már azt sem tudom, hol hagytam abba. Rengeteg minden történik, és képek is készülnek, de például az este bent hagytam a telefonomat az autóban, azt meg a garázsban.

Kezdjük a mai történetekkel. Kimentünk a kis kertbe, hogy felszedjük Magdi néni nárciszhagymáit. Tavasszal már alig virágzott, úgy el volt sűrűsödve. Mint utóbb kiderült, tíz éve ültette őket, már másodszor kellett volna szedni a hagymáját. Jól el is van aprózódva. Na, ahány rövid sor, annyi vödör hagyma. Persze, egy jó csomót félbevágtunk, meg biztos maradt is benne.

Először legereblyéztem az elszáradt leveleket róla. Kiváló segítségem akadt hozzá.

Aztán később is segített, kaparta a nagy hantokat, hogy biztosan ne tudjam kivenni belőlük a nárciszhagymákat. A felét tudtuk megcsinálni, mert én elfáradtam. Holnap is nap van.

Látjátok, milyen szép szőke hajú csutkababák vannak a kukoricán? Két hét múlva lehet enni. Sőt, már vöröskét is láttam. Ez az első vetésű kukorica. De az első vetésű dinnyén egy darab sincs. A másik kertben a szégyenlősök már elég nagyocskák.

Ez itt a kaktuszkertem az erkélyablakban. Ezek a hosszú nyelű virágok a napokban kinyílnak, a fehérek is, a rózsaszínek is. És nézzétek, mennyi apró bimbó. Szinte rakni nem lehetne rá többet.

És mivel visszafelé megyünk az időben, jönnek a régebbi dolgok. Például Amália is megérkezett nyaralni. Borzasztó piszkos nyakkal. Állítólag indulás előtt porfürdőt vett a pesti udvaron, hát nem tett jót neki. Mindegy, meg lett csutakolva, most valamivel tisztább.

Készülnek az újabb cukkinisavanyúságok, tökök, befőttek, sőt most kovászos uborka is. Ecetes is. Akarom mondani, megemberelte magát az uborka. Remélem, akkora esők után, amelyek a hétvégén voltak, azok az uborkák is kikelnek, amelyek eddig csak gondolkodtak rajta.

Kiritkítottam a vörös óriás répákat, le is szárítottam azokat, amelyeket kiszedtem. Most megint tele van a szárított sárgarépás dobozom. Lehet, hogy nagyobbat kellene rendszeresíteni.

Füvet kell nyírni. Lola is segít.

Halad a munka. Előtérben a felmagzott salátatenger. Meghagytuk, hogy vesse el saját magát az áttelelő-saláta.

És az a dinnye, ami csak bosszúból kelt ki, meghozta az első dinnyécskéjét. Remélem, megnő 12 kilósra.

Esik az eső. Már éjjel is esett, reggel kimentünk a kertbe és megállapítottuk, hogy majd lehet egyelni a sárgarépát délután, de nem lehet.

Szoktam Nanti répát is vetni, de a Vörös óriás nevűt jobban szeretem, mert hamarabb van foghatós répája, intenzívebb az íze, és őszre akkora tud lenni, mint az alkarom. A tavalyi répaszedésnél is olyanokat fogok a kezemben. Aztán lereszeltem őket, megszárítottam, és majdnem egész télen volt levesbe való répám. A mostani ritkításrépákat is megszárítom, de lehet, hogy teszek belőlük befőttesüvegbe is. A zöldségkonzerveknek nagy a keletje, a lányok itthon voltak és vittek a tökből. A cukkinisavanyúságot is megkóstolták, ízlett. Én is ettem belőle, amikor hazaestem az érettségiről, tényleg nagyon finom. El is vitték majdnem az összeset, lehet újat csinálni.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Először is egy kép az elmúlt időkből, amikor még olyan meleg volt, hogy nem lehet megmaradni.

Az új kerti divat, Laci kinőtt rövidgatyája. A kezemben körömvirág, még azóta sem értem oda, hogy megcsináljam a kézkrémet.

A három grácia a napsütésben. Előtérben a nem-narancssárga sásliliomok. Hemerocalis, négy napig gondolkodtam a latin nevén, de aztán eszembe jutott. A hátsó is kinyílt, szép barna virágja van.

Eléggé ki volt száradva szegény, de most pótolhatja a nedvességet, ha tudja. Remélem, az eső után kikelnek a dacos uborkáim. A nagy uborkákon már van, sőt, már csináltunk is kovászos uborkát. Igazából azokból kellene savanyúságot csinálnom, akik még ki se keltek eddig. Remélem, meggondolják magukat.

Az összes kaktuszom virágzik, egyszerre. Ennek augusztusban van az ideje. Az, amelyik áprilisban szokott virágozni, júniusban kezdte, a júniusiak május közepén, a nagy oszlopkaktusz csővirágot hozott, itt a világ vége. (Vagy az majd csak jövőre esedékes?)

Már második napjánál tart az érettségi, gondolhatjátok, mennyi időm van kertbe szaladgálni, de azért szakítok rá. Munka most nem nagyon van, viszont van egy csomó új dolog.

Például szégyenlős kis sárgadinnyék. Már akkorkák, mint egy alma. Remélem, olyan finomak lesznek, mint az "édesanyjuk" volt, a tavaly augusztusi isteni sárgadinnye.

Babvirágok. Ez a harmadik vetésű bab. Az első vetés is virágzik, de ez úgy látszik, előrébb tart valamiért. Bár a legelőrébb a kis kertben levő három sor tart, azon vannak már apró kardocskák, remélem, esik az eső, és lesz majd rajta valami.

A hétvégi "nagy" esőzés ide csak pár csepp formájában jutott. Annyira volt elég, hogy a kukorica összeszedjen magának egy kis tócsát.

Minipaprika. Az eső című fejezet ide is vonatkozik.

A nap utolsó sugarai megvilágítják a babsátrakat. Elmúlt nyolc óra, amikor kint voltunk.

Az első málnaszem. Azóta testvériesen megfeleztük, és megettük.

Az új paprikapalánták. A kertes gazda kapta valahonnan, és elhozta nekünk, hogy ültessük el. Azazhogy odatette az egyik székre, használati utasítás nélkül. Aztán este amikor kint voltunk, találkoztunk vele, és mondta, hogy mit akar.

A borsóföldet megszüntettük, sajnos nagyon kevés borsó lett, majd júliusban vetek őszre, olyat se csináltam még. Szóval, a borsó helyére ment három sor uborka, és a szélébe a palánták. Eső, mint fent.

Látjátok, milyen száraz a föld? Úgy vetünk, hogy meghúzzuk a rónát, belelocsolunk 12 liter vizet, bele a mag, ráhúzzuk a száraz földet. Aztán reménykedünk, hogy kikel.

Krumplimérlegelés. Kaptunk rendelést 10 kiló krumplira, hát, majdnem egy sort fel kellett szednünk, mert nagyon apró. Azért az aprónak is akadt gazdája, de még hoztunk is haza.

Úgy látszik, nem lehet eladni szinte semmit, mert nekünk is kelleni fog.

Ennyit ki kellett szedni.

Pöttyös levelű töknek csíkos pici termése. Remélem, nagyra nő, és sok lesz belőle.