Szerdán volt, ma meg csütörtök van, de olyan érzés, mintha legalább egy hete lett volna.

Hajnalok hajnalán kimentünk a kertbe.

Ritka alkalom, a gazda az epret kapálja, pedig az az én dolgom.

Lola a kukoricában dolgozik.

Én is kapálom az epret ezerrel. És mivel ketten csináltuk, pillanat alatt kész lett, és tovább tudtunk menni.

Ennyi eső esett.

Gaz? Hol van itt gaz?

Nincs, és nem is lesz.

Tök, hogy meg ne sértődjön.

Ilyen pöttyös levele van a sütőtöknek.

És, hogy miért tűnik olyan távolinak? Mert annyi minden történt azóta. Utána én elmentem az iskolába bizonyítványt osztani, visszamentem értük a kertbe, a városban szakadt az eső, a kertben nem.

Hazamentünk, megcsináltuk a kaját, aztán elvittük Lolit állatorvoshoz, megműtötték. (ivartalanítás) Visszamentünk érte, stb, stb. Ma egész korán Lacinak kellett orvoshoz menni, én egész nap tanítottam, délután értekezlet, Loli lábadozik, piszkálni akarja a sebét, állandóan figyelni kell rá, mert a gallér lehúzza a fejét. Mit mondjak még? Most megyünk ki a kertbe tegnap reggel óta először. 19.52.