Ha még nem lenne elég a dolog, elkezdett érni a cseresznye a birtokon. Onnan tudom általában, hogy van egy cseresznyefa a siófoki ház mögött egy kertben, ami kb egyszerre érik a mienkkel. Ha az elkezd pirosodni, nekünk is menni kell, hogy találjunk még cseresznyét. Na, fel is szedtük magunkat tegnap, és indultunk cseresznyenézőbe. Hál'istennek érik már a cseresznye. Jártak már előttünk kóstolgatók, de a nagyja még fenn volt a fán, tudtunk szedni.

Vittük a kislétrát, ami enyhén szólva nevetséges ekkora fához, de a semminél több. És persze nekem kellett rajta billegni, mert Lacinak még nagyobb tériszonya van, mint nekem. Király.

Ikercseresznye. A magja sem válik ketté.

Azért ezt a vödröt teleszedtük. Adtunk belőle a szüleimnek, a kertes öregeknek, és maradt eltennivaló estére. Öt literes üveg befőttem lett.

Rengeteg van még a fán, remélem megvár bennünket szombaton. Szeretnék fekete cseresznyelekvárt is készíteni, és persze cseresznyés rétest, meg cseresznyés pitét is.

Most éppen befőznivaló. De azért ettünk is belőle, amennyit bírtunk.