Amint a címből gondolhatjátok, ma megint a birtok jött sorra. Ahogy odaértünk, megállapítottuk, hogy épp időben, mert legalább harminc centisre megnőtt a fű azóta, hogy levágtuk. Mondta is Laci, hogy jövő hétre sem végzünk vele. Ezzel szemben röpke két óra alatt letoltuk. Könnyen ment viszonylag, mert nem volt nedves, nem ragadt, nem akasztotta meg a gépeket, szóval gyönyörűen tudtuk csinálni.

Megnézegettük a gyümölcsfákat, ha az isten szép időt ad, lesz minden bőven. Persze, vagy nekünk, vagy a tolvajoknak. Fogalmam sincs, miért, de úgy lopnak ott, mint a szarka. Pedig az isten háta mögött két lépéssel van, és nem is "olyanok" laknak arrafelé.

Zöld szilva

Ezen jól látszik, hogy sok van rajta.

Kajszi a kis fáról. A két nagy fát megütötte a guta. Pótolni kellene őket, de mivel?

Ha minden igaz, május végén lesz cseresznye. Van itt Siófokon a hátunk mögött levő háznál egy fa, amelyikkel egyszerre terem a mienk. Azt használom indikátornak, így szokott nekünk is jutni cseresznye. A szilvákat már nem tudom ilyen pontosan belőni, van is olyan fa, amelyiknek a terméséből még soha nem ettünk. :-(

Már majdnem kész. De Lolának meg nekem már lejárt a műszakunk, mert már csak olyan helyeken van fű, ahová nem tudjuk a fűnyírót betolni. Laci a lengőkaszával ott messze, a távolban.

Lola meg a lábam előtt egy kukoricaszárral a szomszéd földről.

Hazajöttünk, és elképedve láttuk, hogy az oszlopkaktuszunk bimbót hozott. Nem is egyet, hanem sokat, és nagy bimbókat, ami azt jelenti, hogy nagy virágja lesz. Soha nem gondoltam volna, hogy virágozni fog. De hogy az arányokat is érzékeltessem, itt van az egész kaktusz.

A bimbók a leghosszabb száron vannak, ha jól megnézitek, a tetején, meg a közepén is. A többi virágot (amarilliszek főleg) kitettük az erkélyre, ezt meg se bírjuk mozdítani. Most, hogy elforgattuk, hogy ne a fal felé álljanak a bimbói, ki kellett kötni a korláthoz, nehogy felboruljon. Nagyobb dézsába kellene ültetni, de meg sem bírom fogni, és így sem sok híja van a plafonig.