csak a kolbász fogyott el. Ami ugyan nagyon nagy baj, mert decemberig nem is lesz másik, maximum grillkolbász, de azért nem rontja el az örömünket.

Feldolgozódtak a gyümölcsök.

Végre mind a két kert úgy néz ki, ahogy egy kertnek ki kell néznie. Ugyan eső több is lehetne, tavaly volt, és az se tetszett. Először a kisebbik kertben dolgoztunk.

A nagy változás előtti állapot. Leszedtem a maradék borsót, aztán fölszedtem a szárát, Laci felrotálta a helyét, és uborkát vetettünk bele. Be kellett locsolni a rónát, mielőtt belevetettük volna  a magot. Remélem, kikel.

Ez már az elégedett szemlélés ideje. Minden kész, megyünk kifelé a kertből.

Megkapáltam a káposztákat, a kicsiket is, de a nagyok olyan szépek!

Laci szerint a kukoricák szebbek, azokat fényképezzem Íme.

Ez már esti kép a paprikapalántákról, amelyek már isten tudja hányadszor vannak megkapálva. Sajnos néhány elpusztult, vennem kell másikakat. Elég körülményes dolog, mert a csarnokban csak olyan palántát árulnak, amelyik tejfölösbögrében van, nagy, virágzik, és nem mellesleg 200 Ft. Na, nekem ilyen nem kell, és nem elsősorban az ára miatt, hanem azért, mert kényes, és nem marad meg.

És végül az elégedett gazda egy csokor hagymával. A pörkölthöz kellett, amit most tesz fel. Lola kutya egyszerre konyhamalac és kukta, de azt hiszem, már teleette magát hússal, mert itt ül a székem alatt.

Ma eperszedés, esetleg a kis kertben a káposzták utolsó permetezése, és ami jön.