Csoda, hogy valami egyáltalán zöld a kertben. De nemcsak zöld, hanem ígéretesen zöld. A legkorábbi epreken már van zöld eper.

Nem nagyon láttam, mit fényképezek az éles napsütésben, és meg is kellett emelnem az eperkéket, mert nagyon lefelé nézegettek. De azért azt hiszem, látszik, hogy mi ez.

A nagy kertben is kikelt a kukorica, a kicsiben meg már van vagy öt centi. Az egy előnye ennek a szárazságnak, hogy gaz se nagyon van, meglátszanak az apró növények.

És nézzétek,fejesedik a saláta.

Húsvétra sajnáltuk levenni, kár is lett volna értük. Majd a jövő héten eszünk belőle.

Lola, mint epervirág, egy nagy gazszárral a szájában. Érdekes, ma nem kapkodott a kapák után, és el sem akart szökni. A végén még nagy, okos kutya lesz.

A tüskés szeder is kihajtott. Alig várom már, hogy kivirágozzon. Gyönyörű nagy fehér virágai vannak, és a szeder rajta három centis, finom, illatos, édes, csak hozzá kell férni, mert szúr, mint az isten csodája. Viszont a tüskétlen variációnak nem ilyen finom a gyümölcse.

És íme a gondos gazda, amint azt szemrevételezi, hogyan bújik a krumpli. És persze, azt is látja, hogy a pockok ettek belőle egy jó csomót. Ne akarjátok tudni, mi jár a fejében.

A fokhagymák nagyon szépek és erősek. Mögöttük a gyógynövények is bujkálnak már, és a salátából is lesz valami. Sőt, a vöröskáposztáim is kikeltek, de akkorák, hogy csak azért látom őket, mert sötétek.

És a végére a fű, ami úgy nő, mintha minden nap esne az eső. Laci, Lola és a vizesüveg csak dekoráció. A lényeg a fű, ami pázsitra mégcsak nem is hasonlít.