Két napja egyfolytában esik, csak pillanatokra áll el. Jópárszor megáztunk Loli kutyával, aki nagyon utálja az esőt, de mit csináljunk.

Ma délután azért két eső közt elmentünk megnézni a nagy kertet is.Az eső kimosta a földből az őszre vetett borsó magját, de csírázik. Laci nagy szakértelemmel, és egy rossz nyéllel visszagyömöszöli őket a földbe.

A mellette levő sorban a kis kukoricák szivarrá voltak pöndörödve a nagy szárazságtól. Most bezzeg lobogtatják a leveleiket.

Látjátok, mekkora sár van? A kicsi babok viszont megnőttek. Kellene is még babot vetni, mert szabadulnak fel a helyek, és kár üresen hagyni őket.

A görögdinnyék nőnek. A sárgák viszont aprók maradtak, de érnek. Kíváncsi vagyok rájuk.

A kinyílott kardvirágokat elvittük Magdi néninek közelgő születésnapja alkalmából. (Márciusban van) Itthon nem teszek vázába virágot. Felesleges Amáliát bosszantani vele.

Az ég semmi jót nem ígér. De aztán kisütött a nap, és mire a Tescohoz értünk, már árnyékos helyet kellett keresni, mert a kutya megfőtt volna. Siettünk, nem lett semmi gondja.

Elkezdett érni a paradicsom. Ezek a magról kelt paradicsomok palántái a nagy kertben. Az eredeti magról keltek a kis kertben már négy-öt napja érnek. Kár, hogy a sárga paradicsom kirepedezik az eső után.

Ja, és amiről nincs képem, van csemegekukorica. Éppen azt rágom.