akkor is ki kell mennem a kertbe. Még Lola kutyának sincs kedve felkelni a lábam mellől, nekem meg még a hajamból is folyik az izzadtság, de nincs mese. Megyünk kifelé a kertbe. Most kéne egy fényképező, megmutatni, hogy mi lett a tip-top kertből. Négy hétig egyfolytában esett az eső, most meg ezer fok és napsütés. Gondolom, el tudjátok képzelni, micsoda gyomtenger nyomul az ég felé. És a gondos gazda sehol. Pontosabban a hetes műszakjában. Unatkozik. Nem találja a helyét. Melege van.
Én pedig Lola kutyával viszem a bótot itthon. Nem, nekem nincs melegem, á, és nem is unatkozom, azt se tudom, hova kapjak.
Most viszem a damilost és megpróbálom beindítani, vagy majd fogok valami gatyás embert, aki megrántja helyettem a behúzózsinórt. Ha a szentek potyognak az égből, akkor én szedem őket.
Utolsó kommentek