Persze, természetesen a hét végére jött meg az esős idő. Múlt pénteken mentünk el Laci unokáiért, ide a szomszédba, Battonyára (320 km). Szörnyű esőkön mentünk keresztül, de ott sütött a nap. Lefényképeztük az ő kertjüket és az állataikat is.

Közelebb nem  mehettünk, mert az egyik kutya harap.

Kotlóstyúk kiscsirkékkel.

Zsuzsikának is van cicája, csak nem mehet be a házba, nem úgy, mint egyesek.

Na, ez már a mi kertünk, reggeli krumpliszedés akkora eső után, hogy talán még a krumpli is pocsolyában áll.

Ha jól megnézitek, a levelek alatt bújik egy csíkos dinnye, amit a múltkor fényképeztem. Már nem cseresznye méretű.

Ez is ugyanaz a pici dinnye, de három nap alatt így megnőtt.

Uborkaszedés. Na, szerintetek ki nézi? (És még dirigál is.)

Kukoricadzsungel. Még szerencse, hogy nyolc sor az egész.

A szégyenlős érni kezdett. Remélem, finom lesz.

Káposztáskert eső után. Sajnos volt egy kis jég is, látszik a leveleken.

Ez már tegnap délután volt, a gondos gazda a borsóvetéshez készíti az ágyást, a lányok és a kutya az autó alatt hasalnak, ami a kutyától is buta dolog. Hiába na, meleg volt.

Sohasem vetettünk ilyenkor borsót, de a nagykönyv szerint lehet. Majd meglátjuk.