Ezt a mézeskalács-szívet kaptam a zuramtól a születésnapomra. Ugye, milyen szép?

A csarnokbéli szomszédja a mézeskalácsos, ott rendelte.

Ja, ti még nem tudjátok, a csarnokba járunk krumplit eladni. Nem, ez még nem a mienk, azt az esők, és a sár miatt nem lehet felszedni, hanem úgy hozták az Alföldről, hátha, mi is tudunk eladni belőle. Na, hát tudunk, csurog, csepeg. Pedig nagyon finom krumpli, aki egyszer megkóstolja, mindig olyant akar enni. Ha ti is akartok, nektek is adunk. :-)

Animacsnak kicsit nehéz lenne, de a többieknek talán megoldható. :-)