Mármint fűnyírás és szilvaszedés, mert tegnap nem tudtuk befejezni. Ma létrát is vittünk, és én ugráltam rajta, aki a billegő sámlin szédülök, na de mindegy. Én nem tudom tovább tolni a dolgokat, meg egyébként is az a véleményem, hogy jobb minél előbb túl lenni rajtuk. Szedtem két vödör szilvát újból, a felét mindegyiknek, mert két fajta, odaadtuk a kertes öregeknek, mert náluk egy szem se termett, mi meg mit tudunk ennyivel csinálni. Még amcsi anyucijával és clara.rofttal sem tudunk annyit megenni.

Megcsináltam a befőttet, lett három üveggel egyelőre, mert ahogy magoztam ki, raktam szét, az érettebbeket a szárítóra, a kevésbé éretteket befőttnek. Kimagozva több fér az üvegbe, ami nem utolsó szempont.

Elfáradtam, és egyébként is, lejárt a műszakom. Lolának is.

A gondos gazda és egyben szilvabefőtt-rajongó megizzadt a nagy munkában.

A kasza összedarabolta a fűvel együtt a lepotyogott szilvákat, és összecsapta a gyönyörű hasát. Látjátok, milyen koszos?