siófoki epreskert

Egész eddig azt lestük, hogyan fejlődik a kukorica, és most nincs. Kiszedtük. Furcsán is néz ki a kert nélküle. Fogtunk a helybeli kocsmából egy embert, aki segített Lacinak kötegelni a szárat és leszedni a maradék kukoricát némi fröccs és kukorica fejében. Így hát egészen jól haladt a dolog.

Kilátás kukorica nélkül.

Itt sincs.

Összefogjuk a kévét, áthúzzuk a zsinórt.

Rálépünk, és meghúzzuk, hogy tartson.

Közben én már a jövő évet készítem elő. Télálló vöröshagymát és fokhagymát ültetek. Ide is írom, hogy el ne felejtsem. A Kondor eprek után van 3 sor vöröshagyma, utána négy sor vöröshagyma, aztán egy sor fokhagyma, és utána már a jégsaláta következik. Egy sort azokból is elpalántáztam, de igazából nem akarom öntözni, főleg, mert nincs mivel, ezért várok még pár napot, hétvégére úgyis esőt mond, remélem szombat délelőtt el tudok palántázni, és szépen megáznak. Egyébként a szép napsütés csalóka, a föld sáros.

És ez pedig annak az ominózus gaznak a gumója, amitől semmiletteképpen sem tudunk szabadulni. Kicsi, sárga gumója van, kerek, ragadós levele, és sárga virágja, olyan, mint az uborkáé.

Aki tudja, mi ez, és esetleg azt is tudja, hogy a lángszórón és az atombombán kívül mi irtja, az tegye közkinccsé. Előre is köszönöm.

Itt az egyik láda, és itt a másik:

Azon a félig esős szombat délutánon letörtünk pár csövet. A két ládában összesen kb nyolcvanat, meg még egy zsákba huszonötöt, amit a kert gazdájának adtunk.

A két ládából adtunk is el, a testvéreméknek is adtunk, főztünk is, és még osztogattunk is, úgyhogy elfogyott.  De ez még mind semmi, van még legalább száz, ha nem több. Harmincra van rendelésem holnap reggelre, a többivel mit kezdünk, még nem tudom. Ha szombatig ki tudja várni, és nem adjuk/osztogatjuk el addig, akkor kimegyek velük a piacra, azaz a csarnokba, és megpróbálom eladni őket. Vagy megvernek a kofák, vagy nem. Laci azt mondta, ő ki nem áll árulni, de engem nem zavar. Árultam én piacon gyerekkoromban épp eleget. Olyan kicsi voltam, hogy nem tudtam kitolni a talicskán az árut, de ott ültem vele egész délelőtt, és általában amikor értem jöttek, már csak a mérleget és engem, meg az üres ládákat kellett hazatolni. Nagy kofa voltam. Remélem, nem felejtettem el.

Nagy csoda történt, három napig nem esett az eső, és mivel a meteorológusok nagyon ígérték, hogy fog, tegnap kirobogtunk a kertbe, hátha valamit lehet csinálni.

Lehetett is, de a sár kötésig ért, hogy mást ne mondjak. Én szépen kigazoltam-kapáltam az epreimet, amik már szinte nem is látszottak. Hála Istennek, ők is szépen megerősödtek az esőkben, nemcsak a gaz. Viszont hívatlan vendégnek vörös meztelencsigák költöztek az eprembe. Ilyeneket csak az idén láttam először. Tudja csoda, honnan kerültek hozzánk. Biobombákat csináltam belőlük, azaz átdobáltam őket a szomszéd üres telekre a kerítésen keresztül. Ott egy lakópark fog épülni, ha a tulajnak lesz rá pénze, addig ellakhatnak ott a csigák. :-))))))

Laci közben nekiállt rotálni, de nagyon nehezen ment, állandóan lefulladt a gép. A végén meg beleásta magát egy puhább részbe. Igaz, addigra már nem maradt lerángatnivaló szent az égben, így abbahagyta, és átnyergelt "könnyűlovassági" lengő kaszára. Levágta a gazt a krumpliból, meg a kert széléről, és végül a gyönyörű füvet is lenyírta.

Íme bizonyság:

Itt már a levágott füvet kotorja le a gombos villával. Én csináltam, gereblyével, de azt mondta, így gyorsabb. Kinek-kinek.

És itt az eredmény, a félig felrotált föld, illetve az egészen lenyírt krumpli. Azért majd megtaláljuk ám, ha szedni kell.

Ahogy hazaértünk, eleredt az eső. Holnap mindenképpen menni kell, leszedjük a babot, és letörjük a kukoricát. Laci szerint alig van, majd lefényképezem azt az ötmillió zsákot, amit teliszedünk vele. Kívánjatok jó időt!

Szilvalekvárt főzök. Olyan igazi, cukor nélkülit. De mert nem tudok mellette állni és kavargatni, egyszer azért, mert nincs rá időm, másodszor meg azért, mert a lábaim öt perc ácsorgást sem bírnak, valami radikálisan új módszer kellene hozzá.

Ahogy ezen töprengtem, eszembe jutott, hogy az egyik unokatestvérem valahol és valamikor azt mondta, hogy ő ki szokta kenni a lábost ecettel, beleönti a ledarált szilvát, majd az egészet belerakja a sütőbe, és a legkisebb lángon ott süti egész éjjel. Reggelre kész a lekvár. Nem ég le, és nem is köpködi össze a sütőt.

Gondoltam, kipróbálom, és tanúsíthatom, igaza volt. Kész a lekvárom, nem is égett oda, halvány szilvaillatban töltöttük az éjszakát, a sütőt sem kell sikálni, szóval minden tökéletes.

Egy probléma van, a lekvár nem az a mézédes, de ebben az évben erre nem is lehet számítani.

Úgy vettem a szilvát, mert a birtokon egy szem sem termett. Bent a szüleim házánál van egy kevés, de az nem jó ilyen lekvárt főzni, mert nagyon leveses. De azt is hasznosítják, mert a múltkor eszembe jutott, hogy az aranyidőkben nekik volt szörpfőző fazekuk, nyilván most is megvan, mert még a tejfölösbögrét sem dobják ki. Meg is találtam valami polc legtetején, lehorgásztam onnan, és mondtam nekik, hogy főzzenek szörpöt a lehullott szilvából, amit nagy ügyesen meg is csináltak. Eredmény négy liter szörp és két üveg lekvár.

Ma este még nektarinlekvárt főzök, lecukrozva, mint a sárgabarackot, és csinálom a maradék szilvát. Aszalom is, és főzök még lekvárt.

A kertben tegnap elültettem a nárciszhagymák közé a tulipánhagymákat, ha ostoba pockok laknak a kertben, akkor nem találják meg a mérgező hagymák között az ehetőt, de attól tartok, okosak. Majd meglátjuk tavasszal.

Az a szégyen ért minket, hogy elfogyott itthon a krumpli. Már a cseresznye-méretűeket is megpucoltuk, de az eső csak nem akart elállni. Mindegy, akárhogy is, krumplit kell hozni, így elindultunk a cseperésző esőben a nagy útra. Az egek megkönyörültek rajtunk, mert mire kisebb-nagyobb kacskaringókkal odaértünk a kertbe, már nem esett, sőt, a nap is kisütött.

A krumplik azt választották, hogy óriásira nőnek az esőben. Itt is vannak a sáros krumpliszörnyek.

És itt a főszörny, aki dalolva villázza a sárból a krumplit. Látjátok, milyen jó kedve van?

És itt vagyok én is krumpliszörnynek öltözve, sáros kesztyűben.

Viszont, a fű, ami ki sem akart kelni, gyönyörű zöld. Még a gazt is kinyomta maga közül.

És, soha ki nem találnátok, de esik az eső. Holnap a gyönyörű virághagymáimat akarom ültetni, csak lesz rám egy kis napsütés!

Úgy látszik, az özönvíznek még nincs vége. Tegnapelőtt esőben törtünk egypár cső kukoricát, mert rendelésünk volt rá, de azóta arccal sem tudtunk a kert felé fordulni. Gondolom, a kisbékák lapostányér méretűre nőttek azóta. Komolyan elgondolkodtam egy gumicsónak beszerzésén.

Ilyen esők után a krumplinak két válysztása van, vagy óriási krumpliszörnnyé fejlődik, vagy szétrothad. Remélem az első, mert nem akarok bolti krumplit látni.

Elő kellene készíteni az ágyást az őszi hagymának, a málnának, a salátának, ehelyett itthon ülünk, mert nem lehet kimenni.

Istenem, adj egy kis szép napos őszi időt!

Először leszedtük a "pár cső" kukoricát, amit holnap eladunk. Meg sem látszik, hogy szedtünk volna akár egyet is!

Aztán még szedegettünk ezt-azt, de a lényeg, hogy elültettük a tüskés szedreket. Egyszer 14-et, azán még nyolcat.

Ártalmatlannak tűnik, de még a levelén is tüskéket növeszt. Ha elfut, de nem hagyjuk, hogy elfusson, szépen fel lesz karózva, és gondozva lesz a töve,  szóval, ha elfut, a katonasági szögesdrótakadály kiskutya hegyes füle hozzá képest. Viszont 3-4 centi hosszú, finom, illatos feketeszedreket terem júniustól a fagyokig. Erre mondják, hogy valamit, valamiért. Van tüskétlen variáció is, nekünk is van, ültethettünk volna azt is, csak egy a baj, hogy nem olyan finom a gyümölcse.

Ez a kaktusz nyílott ki ma reggelre. Azt hittem, már ezen a nyáron nem is nyílik, de csak idáig várt.

Végre van már csemegekukorica. Nézzétek, milyen szép!

Főzésre előkészítve.

Finom!

Én is tanúsíthatom, nagyon finom. Laci nem evett belőle. Azt mondja, disznónak való. Most megyünk vissza a kertbe, mert van egypár cső kukoricára rendelésünk. (Kb. ötvenre) és a babot is le kell szedni.

Először is boldog szeptember elsejét szeretnék kívánni mindenkinek. Ma már voltam suliban, de még nem voltam kertben. Minden valószínűség szerint nem is leszek, mert mintha nem is szeptember volna, olyan hideg van, és bolond szél is fúj.

Ma tettem el a tegnap eső előtt lekapkodott zöldbabot. Láttam az interneten tarhonyás rakott zöldbabot, legközelebb olyant csinálok, de ezt most elteszem a mélyhűtőbe, és majd a lányok elviszik.

Ha most már nem érik a kukorica, tényleg sírva fakadok. Már hetek óta arra várok, mikor lehet már főtt kukoricát enni. Erre hideg van, és ahelyett, hogy érne, nem is tudom mit csinál.

Megjártuk a hét tű hosszát, és hoztunk egy célszerszámot is, amivel szinte dalolva lehet a krumplit szedni. Nézzétek, milyen jól megy!

Nagyon sok krumplit eladtunk már, mondjuk, jól is tettük, mert legalább volt gázolajpénzünk a kiránduláshoz. Na és íme a célszerszám, a gombos villa. A kislányok apai dédanyjától, de nem ám Laci veje, a fent említett idős hölgy unokája szerezte. Hanem Laci egyik barátjának a felesége, aki néni lánya. Mindegy, lényeg, hogy a miénk. Valódi antik darab, szúette nyéllel.

Ma még megyek ki a kertbe, de először a szüleimhez megyek füvet vágni. De arról nem lesz kép, mert az én telefonomról nem lehet feltenni a gépre. Még összekötőkábel sem tartozik hozzá.

És felszedtünk egy kis krumplit, amit magunkkal viszünk. Normál körülmények között nekik is van, még több is mint nekünk, de az idén nincsenek normál körülmények, és mindenüket elvitte a jég, a belvíz, vagy ami még volt, a maradék meg tönkrement. Amikor a nyár közepén voltunk, akkor is vittünk nekik a másik kertből a korai krumpliból, most pedig a későiből.

Szerencsére, tegnap felszedtünk mindent, mert hallottuk, hogy jön az eső. Amikor kint voltunk, akkor még nem lehetett látni. Gyönyörű napsütés volt és dögmeleg. Le is izzadtunk rendesen. De mire este hazaértünk már a Balaton felett ott gomolyogtak a kövér fekete felhők, és estére ide is ért. Egész éjszaka esett, és még most is. Szép csendes őszi eső.

Elvetettem az őszi salátákat, és az áttelelőt is. Remélem, hamar kikel, és szét lehet palántázni. Szintén elültettem egy zacskó nárciszhagymát, hogy szép virágaim is legyenek.

A paradicsomom megbetegedett. Megpermeteztem valami rezes szerrel, aminek csak hét nap a várakozási ideje, remélem segít. A gazdaboltban ajánlották, meg azt is mondták, hogy jövőre hogyan csináljam. Sajnálnám, ha tönkremenne a paradicsom. Késői, még nem nagyon érik, viszont nagyon finom enni is és sűrű paradicsomlé lesz belőle, ha főzöm. Nem mintha rajtam és a kisebbikemen kívül bárki is szeretné a paradicsomos ételt, sőt, nagyobbikam egyenesen allergiás a paradicsomra. De én élek-halok egy kis paradicsomlevesért, vagy töltött paprikáért. De jöhetne paradicsomos káposzta is sült oldalassal, meg amit nagyanyám csinált, a paradicsomos krumplifőzelék.

Na, ezek mind tiltó listán vannak itthon. Na jó, a sült oldalas nem...

A mai reggel kaktuszvirággal kezdődött. Mi mindig ugyanakkor kelünk, azaz háromnegyed ötkor, de nézzétek, már milyen sötét van! Bolond szél fújt az éjjel, és az egyik virágot letörte. Azt reméltük, esni is fog, de nem. A letört virágot vízbe tettük, és bevittük a konyhába. De nem marad meg tovább, mint a testvére. estére elnyílik mind a kettő.

És itt a másik virág, ami fennmaradt a kaktuszon, már délután fényképezve. Csoda, hogy egy napig kibírták a virágok. Ha nagyon nagy a meleg, akkor este kinyílnak, és már délelőtt elhervadnak. De az illatuk! Amikor még csukva van a bimbó is lehet érezni a finom édes illatukat. Aztán kinyílnak és árasztják magukból az illatot egész éjjel, és reggelre elfogy. Másnap már ha meg is van a virág, semmi illata sincs.

Délelőtt voltam a kertben, mondván kapálok egy kicsit, meg leszedem a babot. Ehhez képest uborkát szedtem, meg tököt, és a virágaimat gyomláltam. Holnap, vagy holnapután kiviszem a nárciszhagymákat is elültetni. Tavasszal virágaim is legyenek, ne csak eper.

Délután Laci elé mentem a munkába, vittem a fűkaszát, hogy a hatalmas füvet le tudjuk nyírni. Azzal fogadott, hogy újabb rendelés van a krumplira, tehát szedtünk megint, de már igazi profi módon le tudjuk mérni a betonkeverőre akasztva a karos mérleget. Ennyi hat kiló krumpli.

A krumpliföldünkből hiányzik két sor, és minimum másfél mázsa krumpli. Szép nagyok voltak alatta, kevés apró, ami volt is eladtam, elosztogattam, meg abból ettünk sült krumplit ebéd-vacsorára.

Még sietni is kellett, mert délután tanítottam, így nem lett lefényképezve a bab, az uborka és a paradicsom-paprika sem. Szedtem egy jó csomót, adtam a kert gazdájának. Meglepődött. Hát még ha megeszi. Én ettem ebédre zsíros kenyeret paradicsommal. Kicsi félkilós kenyér serclijét és három nagy paradicsomot. Finom volt.

Nagyobbikamra várok, hogy feltegye az Amáliás -kertes képeket, de úgy látszik, még várhatok. :-)))))

Elkezdtük árulni a krumplit, és pillanat alatt eladtunk egy mázsát, amit persze fel kellett szedni, osztályozni nagyság szerint, majd kimérni és elszállítani. Nem is nagyon tudtunk képeket csinálni, mert kapkodtunk, pedig érdemes lett volna, mert a régi karos mérleget nem nagyon tudtuk kezelni először. De belejöttünk.

Most egy kicsit szünetel az eladás, majd a hét végén folytatjuk.

Tegnap annyira el voltam havazva, hogy hiába készítettem ide fel a képeket, nem tudtam megírni a bejegyzést.

Tegnap ültettem a vett epreket. Ide is írom a nevüket sorba, nehogy elfelejtsem. Az első a Honeoye, a legkorábbi. aztán a Clery, Sonata, Thuchampion és St. Pierre.

Az életben nem hallottam a nevüket, de biztosan nagyon finomak lesznek. Legalábbis jövő tavaszig remélem, aztán majd megtudom.

A legszükségesebb dolgok az eperültetéshez: két doboz eperpalánta, egy ezeréves szeneslapát a másik kert tulajdonosától, és Amália cica egy hosszú zsinóron a nadrágom övbújtatójához kötve.

Így halad a munka. Ha jól megnézitek, a zsinórt a kerítéshez kötöttem. Mielőtt az állatvédők állatkínzást kiáltanának, Amália cica nincs otthagyva, állandóan figyelek rá, nehogy összebogozza magát, de nem lehet egyedül hagyni, mert abszolút nincs veszélyérzete, átmászna a kerítésen (így is megpróbálja), és a másik kertben kutya van.

(A kutya semmit sem jelent Amáliának, mert sohasem találkozott még szembe ilyen állattal)

Segítő, vagy hátramozdító.

Itt az új ültetvény, már csak öntözni kellett.

Azért más is van a kertben, például tök. A legnagyobbik feléből lett az ebéd fasírozottal. A következőt elvittem édesanyámnak, ők is egyenek tökfőzeléket. (édesapám hogy utálja!)

A harmadik meg vár a sorára, hogy feldolgozzam és betegyem a mélyhűtőbe.

A kukoricababák is már vöröshajúak. Rengeteg lesz kb egy hét-másfél hét múlva.

Ma meg kellett permetezni a krumplit, mert megették volna az egészet a krumplibogarak.

Illetőleg ma szedtem zöldbabot, uborkát és paradicsomot, most meg fel kéne dolgozni őket.

Éjjel nem esett az eső, így mehettünk hajnalban csinálni azt, ami a hétvégén elmaradt.

Már nincs olyan korán világos, meg a gép az öregeknél volt, ezért fél hétkor volt műszakkezdés. Ami, valljuk be, a júniusi öthöz képest későn van. Laci délutános, a végtelenségig nem csinálhatjuk a kertet, mert összedől a munkahelyén.

Végeztünk 9-re. Megrotáltuk az üres területeket, és meg is szórtuk a gyomirtóval, hátha kevesebb apró gaz jön ki a következő eső után.

Én az epreket kapáltam, és a kémiai hadműveletet végeztem, mielőtt még egyesek azt gondolják, hogy nem csináltam semmit. A hét közepén jönnek a vett eprek.19-én délután megyek értük Somogysárdra. Édesapám szülei Mezőcsokonyán (a szomszéd faluban) vannak eltemetve, a temetőbe is bemegyünk virágot vinni. Remélem, nem fog nagyon elfáradni az utazásban. Nincs olyan nagyon messze, egy óra út, és a Logan is kényelmes, de akkor is.

Laci retket szedett, mert nagyon finom nyári retkünk van. Ha nem lenne ilyen esős nyár, nem lett volna belőle semmi, de az van, és hatalmasra nőttek a retkek. Jó csípősek is. Aki a zöldségesnél veszi a retket, nem is tudja, mennyire.

Virág is van a kertben. A kukacvirág, amit kipalántáztam, jól összeszedte magát. Itthon a ládában nem igazán érzi jól magát, mert Amália cica tapossa.

És a fű, ami ki se akart kelni, annyira megnőtt, hogy le kellett vágni. Nem én vágtam, csak odaálltam a szélébe.

Látkép kukoricával

És végül, újkrumpli. Nézzétek, milyen szépek, és mennyi van.

Kacsakrumpli

Persze, megint szakadt éjjel az eső, így gondolni sem lehetett fűnyírásra, rotálásra, meg egyáltalán a kerti munkára, ezért itthon voltunk egész délelőtt.

A levegő szinte folyós volt, és alattomosan kúszott a meleg, mert a nap nem sütött. Kitettem az erkélyre a mosott ruhát, de délutánig semmit sem száradt.

Ilyen időben nem lehet semmit sem csinálni, tehát nekiálltam, hogy összepakoljak a spájzban.

Utálok a spájzban pakolni, mert nincs elég hely. Új polc is kéne, de a réginek is meg kellene maradni. Minden évben elmondjuk, hogy most már igazán veszünk új polcokat, de minden marad a régiben. Persze az sem ad az általános állapotokhoz, hogy Amália cica is bemegy időnként a spájzba mondjuk, kiborítani a mogyorót. Most is alig tudtam tőle valamit csinálni, mert ő is ott sertepertélt, és leginkább arra kellett figyelnem, hogy ne lépjek a lábára.

A cél az volt, hogy találjak még lekvárosüveget, mert múltkor kisebbikem hozott egy láda körtét a nagyszüleitől, és azt kellett megfőzni lekvárnak. Találtam is hármat, vagy négyet. Sokra nem megyek velük, de a mai célnak tökéletesen megfeleltek. Azóta kész van a lekvár. Két üveggel lett. Nincs speciális receptje, a lekvárokat a sárgabarack és a szilva kivételével 3:1 zselésítőporral teszem el. Alig van benne cukor, összesen tíz perc alatt kész, és nincs agyonfőzve a gyümölcs. Nem is szeretjük az édes lekvárokat. A körtébe kell pár szem szegfűszeg, ennyi az egész tudomány hozzá.

Délután átmentem a szüleimhez "földi szilvát" szedni. A múltkori vihar letörte a nagy szilvafa két ágát. Nem teljesen, a kérge tartja őket. a levelek nincsenek meghervadva, és a szilvák is élnek az ágon, de szedni kell őket, mert a földön ülnek, és a sok eső miatt rothadni akarnak. Most pont befőttnek valók. Hoztam egy vödörrel,meg hozzá öt olyan hosszúkás üveget is. Jut eszembe, a kertes öregeknél is kell körtét szedni a héten, befőzni való az is, üvegem meg nincs. Püff neki.

Azért a kertben is voltunk, leginkább azért, hogy a tegnap le nem fényképezett dolgokat pótoljuk. Mindjárt lesz csemegekukoricánk. Látjátok, milyen szépek a kukoricababák?

Rengeteg eső esett, és rengeteg apró béka ugrál a kertben. Amália cica fél tőlük. Le is fényképeztük nektek, de a telefonnal nem valami jól lehet. Tehát, ezen a képen egy kisbéka is van.

néhány úttal. Ugyanis itt nálunk az éjjel nagy vihar volt, de kicsi eső esett, és nagy firifittyel elindultunk füvet vágni a gyümölcsösbe, merthogy a múltkor maradt még vágatlan.

Na persze, ott akkora eső esett, mint a ház, és még szerencse, hogy éltünk a gyanúperrel és nem galoppoztunk bele a legnagyobbik sárba, hanem Laci kiszállt. hogy megnézze, át lehet-e menni. Hát nem lehetett. Fölment a gyümölcsösbe, hogy gyalog be tudjuk-e vinni a masinát, hát nem lehetett, mert a föld végén megint átfolyt a sár, és bokáig lehet benne süllyedni, legalább. Mentünk haza, mondván, a siófoki kertekben majd tudunk csinálni valamit.

A lakásunktól hat kilométerre vannak a kertek, elég közel egymáshoz, és az özönvíz oda is elért, onnan is dolgavégezetlenül távoztunk.

Egész nap ezer fok volt és ragyogó napsütés, délután négykor nekiindultunk az itteni kerteknek. A régi kertben már alig van valami, a krumpli helyét fel kellett rotálni.

Meg is van.

Holnap, ha még szárad egy kicsit, még egyszer meg lesz rotálva, hogy ne verje fel a gaz.

Aztán megyünk át a másik kertbe. Ugyan én voltam ott, míg Laci a régi kertben ügyködött, de nem sokra jutottam. Szedtem zöldbabot, mérgelődtem, hogy ha már a bab nem olyan, amilyen a dobozán van, akkor legalább egyforma lenne, de az sem. Találtam már egypár uborkát is. És még reggel szedtünk újkrumplit. Nagyon finom.

Kapálni próbáltam, mert az apró gaz megint felveri az egész kertet, de még délután is ragadt. Így csak az elejét tudtam megcsinálni, ahová odasüt a nap, meg ami a legmagasabb. Az epreknél folyós sár volt. Reméljük, holnap haladósabb lesz.

És a többi kép:

Óriáskaraláb. Reméljük még nőni fog. Most gyermekfej nagyságú.

Nézzétek, hogy leizzadt a rotálástól. Meleg is volt, meg a földön is kellett mászni, mert az aprószulák belecsavarodott a kések közé.

Ne gondoljátok, hogy a múltkori poszt óta nem csináltunk semmit. Pont ellenkezőleg! Annyira belemerültünk a munkába, hogy ki sem látszunk belőle.

A nagyobbik ajtaja is kész van, igen sok munka volt vele, mert anno teleragasztotta valami chipseszacskóban található pokemon-matricákkal. És persze tussal lefestette. Várjatok, azt hiszem van róla kép, akkor mégis lesz ebben a posztban is kép!

Igaz, el van fordítva, de már csak akkor vettem észre, amikor betettem. Bocsi.

Itt meg az örökbecsű írás, ami most már nem látszik máshol, csak itt.

Tehát, az ajtók nagyja munkája kész van, a maradék, a szobaajtó és a spájzajtó nem igényel ekkora előkészítést, a következő rázós terep az ablakok festése lesz.

A kertben közben elültetődött még egypár eperpalánta, most kétszázan vannak. Az első krumplivetést megnéztük, van alatta újkrumpli, szedtünk is olyan két kilót, és a vasárnapi ebéd már abból készült. Finom.

Megjött nagyobbikunk egy fél napra, éééééééés, kijött a kertbe.

Tüsszögött, köhögött, folyt a könnye, stb, mert kijött székesfővárosunk tiszta levegőjéből a galád vidéki levegőre és rögtön megártott neki. Le is fényképeztem, mint ritkaságot, amint a retekkel pózol, de összekötő-kábel nuku, ezért meg kell várnom, míg emailben elküldi a képeket. Tehát az új kertben van a. csípős retek, b. újkrumpli, c. paprikaízű paprika, d. tök, ami elég gyenge ahhoz, hogy rántani lehessen, e. apró uborka, f. paradicsom

Sajnos, az a két szem jég, ami pár napja esett, tönkreverte a dinnyém levelét. Az uborkáét is, de az mára már kiheverte. A dinnye meg nem tudom, hogy összeszedi-e magát. Remélem, igen.

Ma annyit dolgoztunk, hogy három másiknak is elég lett volna! Reggel, mivel a tanítványom rám se bagózott, egy órával korábban le tudtunk menni a régi kertbe kiszedni a maradék korai krumplit. Az elején még nem volt meleg, de aztán kibújt a nap, lett ezer fok, mindjárt nehezebben ment. De a lényeg az, hogy megvan. Még sietni is kellett a végén, mert nekem kettőkor tanítványom jött, és ne felejtsétek el, hogy biciklis polgárok vagyunk.

Itt a munka, és itt az eredménye:

Két zsák nagy krumpli, fél zsák kis krumpli, amit elteszünk vetőmagnak, és két kis zsák vágott-rágott, gyors fogyasztásra. Az egyiket odaadtuk a kertes néninek, a másikkal hazabicikliztem, mert nekem van csomagtartóm, meg egyébként is, Laci festékért ment az OBI-ba a délutáni műszakhoz. Nekem egész estig tanítványaim voltak, nem értem rá, de ő lefestette a kisebbik lányunk ajtaját. Ilyen volt:

Ilyen lett:

Volt rajta mit csiszolni, higgyétek el. Főleg, mert gépünk nincs, kézzel csináljuk.

Tegnap elkezdtük ültetni az epret. Sáros volt a föld, akkora esők voltak, hogy megint azt kellett gondolni, itt az özönvíz, de eperpalántázáshoz pont ideális.

Száz palántát vittünk át a régi kertből az újba, be is öntöztük őket, sár ide vagy oda. Remélem megerednek.

Ma krumplit fogunk szedni, az eperültetés szerintem csak holnap megy tovább.

És persze az ajtófestéssel sem vagyunk kész. A mai penzum a lányok szobáinak az ajtaja, ami azért érdekes, mert anno, összefestették. Le kell csiszolni a feketét, lealapozni, és úgy festeni fehérrel.

Kicsit kócosak még a palánták, de remélem, jövő tavasszal annyi eper lesz, hogy belefulladunk.

Mostanában mindig többféle projekten dolgozunk. Felbátorodva a festés sikerén, úgy döntöttünk, hogy az ajtókat is lefestjük, mert 1. rondák, 2. meg tudjuk csinálni. Amália is örül az ajtófestésnek, legalábbis a csiszolásra előkészített ajtónak az asztalon.

Azért, vagy annak ellenére sikerült, mert ő is segített. Azért igazi munka is volt.

Én nem csiszoltam, nem is festettem, csak egy kicsit pemzliztem az ajtótokot. De le lettem szólva, megfojtottam az ecsetet, azaz nyakig mártottam a festékbe. ami nem is volt igaz. De ha valaki jobban tudja, csinálja.

Aztán kihasználtuk az utolsó napos délelőttöt, hogy előkészítsük az eperültetést, és megkapáltuk az összes üres helyet a kertben. Nem volt semmi.

Tizenegyre végeztünk, az eső háromkor kezdett esni, van rá esély, hogy kidöglöttek a gazok. Persze, a legjobb az egészben, hogy a Logan Erdélyben, a Suzuki a szerelőnél, tehát a ház és a kert közötti hat kilométert valahogy le kellett gyűrni. Íme a közlekedési eszköz:

Ma is megyünk, ültetjük az első epreket.

Boldog augusztus elsejét mindenkinek!

Itt békebeli esők estek pár napig, csak ma derült ki az ég, és kánikula ígérkezik. Kissé szokatlan is, a 21-22 fokok után. Gondolom, azért a nyaralók nem szomorkodnak. Mi eddig csak szedegetni jártunk ki a kertbe, utoljára krumplit szedtünk a nagyobbiknak, hogy vigye magával Pestre.

Ma reggel viszont már muszáj volt dolgozni is. Nemcsak azért, mert a gaz jobban nő, mint bármi más, hanem mert meghúztam a derekamat, és arra nincs jobb orvosság, mint egy kis kapálás. Most, hogy visszajöttünk, jobban érzem magam.

Kapálni azért egy kicsit sáros volt a föld, mondjuk úgy, hogy a hátamat mozgattam be, és ami gaz kijött, az kint van, ami meg nem, az bent maradt. :-)))))

Minden nagyon megnőtt. Nézzétek csak!

A kukorica különösen látványosan nőtt, de ha mögé néztek, sajnos a gaz is. Nem sok féle gaz maradt, főleg aprószulák, de az nagyon szívós.

Virágzik a tök, sőt, már van rajta egynapos picike is. Ugyanígy az uborkán is vannak már centis darabok, pár nap múlva lehet már szedni.

Nem, rosszul látjátok. Nem állok neki a gaztengernek, majd ha egy kicsit felszikkad. Csak a tököket néztem meg, és életem párja lefényképezett. Eredetileg fel volt kötve a pólóm, de megkíméltelek benneteket a hasam látványától. Viszont "Közép-Európa legszebb férfi-felsőteste" itt látható:

Zenehallgatás nélkül nem lehet kapálni, én meg mondhatok, amit akarok, el sem ér a füléig.

És itt a termés! ez mind az új kertből való. Külön felhívom a figyelmeteket a három szem krumplira, ami egy vörösparéjjal együtt jött ki a földből. Ígéretes. A paprikákat egyébként odaadtuk a kert gazdájának, mert az volt a szíve kívánsága anno, hogy ültessünk neki pár tő paradicsomot és paprikát, mert nem szereti a boltban vásároltat. Mi sem, de a másik kertben van annyi, amennyi nekünk kell. A paradicsomok közül a két leghátsó bokron van már sárga paradicsom, úgy hogy lesz neki az is. A másik kertben már legalább három kiló termett, de most éppen nincs itthon egy sem. :-(

Délután elígérkeztünk a másik kertbe körtét szedni, a kerti körte-befőtt is nagyon finom, csak üvegtetőm nincsen. A szüleimhez is el kellene menni szedret szedni. A Logant elvitte a kisebbikem Erdélybe, a régi autómat hozta helyette, amivel ő jár, meg persze a nővére. Olyan szokatlan, mintha nem is jártam volna vele hat évig. Na mindegy, mire a Logan visszakerül, az is szokatlan lesz.

Az utóbbi napokban hűvös, szeles idő volt, de eső itt nem esett. Mármint a városban. De a kertnél esett egy kevés, bár szakadt volna egészen, mert jót tett volna a krumplinak. Mármint az újnak. A réginek már minden mindegy, fel kell szedni. A fokhagymát felszedtük, fel is fontam, most füzérben szárad, és várja, hogy kitakarítsuk a kamrát, és haza tudjuk hozni.

Egyelőre még mindig festünk, már az előszoba is kész van (barackszín), és a konyha-étkező is (karamell) Hátra vannak még a mellékhelyiségek. Eredetileg úgy volt, hogy ma megcsináljuk, de a nagyobbikunk itthon volt és nem akartuk ezt a ritka szép napot festéssel elrontani. Magyarul lusták voltunk.

Viszont találtam fehér nektarint, amit el lehet tenni, és gyorsan vettem tíz kilót, és el is tettem befőttnek. Valószínűtlenül finom rózsaszín lett a befőtt, mert a héját nem húztam le. Öt egyliteres, két egy és háromnegyed literes, és egy normál befőttesüveggel lett. Valahová elraktam az öntapadós címkéimet és nem tudom őket pontos dátummal felcímkézni, pedig mindig fel szoktam. Nem baj, nézzétek meg őket. Ugyanolyan finomak, mint amilyen szépek.

Megfájdult a kezem, mire a tíz kiló barackot feldaraboltam. Gyík vagyok.

Végülis 25-e estére kinyíltak a kaktuszok, tehát virágözönnel ünnepelhettem az 52-ik születésnapomat.

Pótkaktuszok is vannak:

Délben, amikor még meleg volt, elmentünk ebédelni. Nézzétek, milyen finomakat eszünk!

Látjátok, milyen meleg van? Amália nem is tud mást csinálni, csak a fotelban aludni.

A kaktuszok számtalan bimbót hoztak, és reméltük, hogy az egész kivirágzik estére, de nem virágzott, majd holnapra és akkor jól lefényképezzük megint a virágözönt.

És hogy a kertről is legyen szó, ma délután addig lustálkodtunk, amíg bezárt a gazdabolt, és mehettünk az OBI-ba krumplibogárirtót venni. Meg is fizettük az árát rendesen, duplájába került, mint a gazdaboltba. De muszáj volt venni és permetezni, mert a múltkor a kis krumplikra nem jutott, és már csámcsogtak rajtuk a lárvák.

De hát ez nem volt akkora munka, jutott nekem még kapálás is, és gyomlálás is, ami még a múltkorról maradt. Délután vettem szúnyogriasztót, így valóban nem csíptek a szúnyogok, lehetett dolgozni rendesen. A tököt kapálom a kert végében.

És, hogy lássátok, a krumpli, a kert végéből nézve.

Ugye, milyen más dombra fel, mint dombról le? És íme a nagy kertész, mindenek tudója, és a krumplibogarak réme!

Holnap reggel folytatjuk a fűvágást a gyümölcsösben, ha hajnalban a másik oldalatokra fordultok, gondoljatok ránk.