Az utóbbi napokban hűvös, szeles idő volt, de eső itt nem esett. Mármint a városban. De a kertnél esett egy kevés, bár szakadt volna egészen, mert jót tett volna a krumplinak. Mármint az újnak. A réginek már minden mindegy, fel kell szedni. A fokhagymát felszedtük, fel is fontam, most füzérben szárad, és várja, hogy kitakarítsuk a kamrát, és haza tudjuk hozni.

Egyelőre még mindig festünk, már az előszoba is kész van (barackszín), és a konyha-étkező is (karamell) Hátra vannak még a mellékhelyiségek. Eredetileg úgy volt, hogy ma megcsináljuk, de a nagyobbikunk itthon volt és nem akartuk ezt a ritka szép napot festéssel elrontani. Magyarul lusták voltunk.

Viszont találtam fehér nektarint, amit el lehet tenni, és gyorsan vettem tíz kilót, és el is tettem befőttnek. Valószínűtlenül finom rózsaszín lett a befőtt, mert a héját nem húztam le. Öt egyliteres, két egy és háromnegyed literes, és egy normál befőttesüveggel lett. Valahová elraktam az öntapadós címkéimet és nem tudom őket pontos dátummal felcímkézni, pedig mindig fel szoktam. Nem baj, nézzétek meg őket. Ugyanolyan finomak, mint amilyen szépek.

Megfájdult a kezem, mire a tíz kiló barackot feldaraboltam. Gyík vagyok.