Az a szégyen ért minket, hogy elfogyott itthon a krumpli. Már a cseresznye-méretűeket is megpucoltuk, de az eső csak nem akart elállni. Mindegy, akárhogy is, krumplit kell hozni, így elindultunk a cseperésző esőben a nagy útra. Az egek megkönyörültek rajtunk, mert mire kisebb-nagyobb kacskaringókkal odaértünk a kertbe, már nem esett, sőt, a nap is kisütött.

A krumplik azt választották, hogy óriásira nőnek az esőben. Itt is vannak a sáros krumpliszörnyek.

És itt a főszörny, aki dalolva villázza a sárból a krumplit. Látjátok, milyen jó kedve van?

És itt vagyok én is krumpliszörnynek öltözve, sáros kesztyűben.

Viszont, a fű, ami ki sem akart kelni, gyönyörű zöld. Még a gazt is kinyomta maga közül.

És, soha ki nem találnátok, de esik az eső. Holnap a gyönyörű virághagymáimat akarom ültetni, csak lesz rám egy kis napsütés!