Ma annyit dolgoztunk, hogy három másiknak is elég lett volna! Reggel, mivel a tanítványom rám se bagózott, egy órával korábban le tudtunk menni a régi kertbe kiszedni a maradék korai krumplit. Az elején még nem volt meleg, de aztán kibújt a nap, lett ezer fok, mindjárt nehezebben ment. De a lényeg az, hogy megvan. Még sietni is kellett a végén, mert nekem kettőkor tanítványom jött, és ne felejtsétek el, hogy biciklis polgárok vagyunk.

Itt a munka, és itt az eredménye:

Két zsák nagy krumpli, fél zsák kis krumpli, amit elteszünk vetőmagnak, és két kis zsák vágott-rágott, gyors fogyasztásra. Az egyiket odaadtuk a kertes néninek, a másikkal hazabicikliztem, mert nekem van csomagtartóm, meg egyébként is, Laci festékért ment az OBI-ba a délutáni műszakhoz. Nekem egész estig tanítványaim voltak, nem értem rá, de ő lefestette a kisebbik lányunk ajtaját. Ilyen volt:

Ilyen lett:

Volt rajta mit csiszolni, higgyétek el. Főleg, mert gépünk nincs, kézzel csináljuk.