A mai reggel kaktuszvirággal kezdődött. Mi mindig ugyanakkor kelünk, azaz háromnegyed ötkor, de nézzétek, már milyen sötét van! Bolond szél fújt az éjjel, és az egyik virágot letörte. Azt reméltük, esni is fog, de nem. A letört virágot vízbe tettük, és bevittük a konyhába. De nem marad meg tovább, mint a testvére. estére elnyílik mind a kettő.

És itt a másik virág, ami fennmaradt a kaktuszon, már délután fényképezve. Csoda, hogy egy napig kibírták a virágok. Ha nagyon nagy a meleg, akkor este kinyílnak, és már délelőtt elhervadnak. De az illatuk! Amikor még csukva van a bimbó is lehet érezni a finom édes illatukat. Aztán kinyílnak és árasztják magukból az illatot egész éjjel, és reggelre elfogy. Másnap már ha meg is van a virág, semmi illata sincs.

Délelőtt voltam a kertben, mondván kapálok egy kicsit, meg leszedem a babot. Ehhez képest uborkát szedtem, meg tököt, és a virágaimat gyomláltam. Holnap, vagy holnapután kiviszem a nárciszhagymákat is elültetni. Tavasszal virágaim is legyenek, ne csak eper.

Délután Laci elé mentem a munkába, vittem a fűkaszát, hogy a hatalmas füvet le tudjuk nyírni. Azzal fogadott, hogy újabb rendelés van a krumplira, tehát szedtünk megint, de már igazi profi módon le tudjuk mérni a betonkeverőre akasztva a karos mérleget. Ennyi hat kiló krumpli.

A krumpliföldünkből hiányzik két sor, és minimum másfél mázsa krumpli. Szép nagyok voltak alatta, kevés apró, ami volt is eladtam, elosztogattam, meg abból ettünk sült krumplit ebéd-vacsorára.

Még sietni is kellett, mert délután tanítottam, így nem lett lefényképezve a bab, az uborka és a paradicsom-paprika sem. Szedtem egy jó csomót, adtam a kert gazdájának. Meglepődött. Hát még ha megeszi. Én ettem ebédre zsíros kenyeret paradicsommal. Kicsi félkilós kenyér serclijét és három nagy paradicsomot. Finom volt.

Nagyobbikamra várok, hogy feltegye az Amáliás -kertes képeket, de úgy látszik, még várhatok. :-)))))