Itt az egyik láda, és itt a másik:

Azon a félig esős szombat délutánon letörtünk pár csövet. A két ládában összesen kb nyolcvanat, meg még egy zsákba huszonötöt, amit a kert gazdájának adtunk.

A két ládából adtunk is el, a testvéreméknek is adtunk, főztünk is, és még osztogattunk is, úgyhogy elfogyott.  De ez még mind semmi, van még legalább száz, ha nem több. Harmincra van rendelésem holnap reggelre, a többivel mit kezdünk, még nem tudom. Ha szombatig ki tudja várni, és nem adjuk/osztogatjuk el addig, akkor kimegyek velük a piacra, azaz a csarnokba, és megpróbálom eladni őket. Vagy megvernek a kofák, vagy nem. Laci azt mondta, ő ki nem áll árulni, de engem nem zavar. Árultam én piacon gyerekkoromban épp eleget. Olyan kicsi voltam, hogy nem tudtam kitolni a talicskán az árut, de ott ültem vele egész délelőtt, és általában amikor értem jöttek, már csak a mérleget és engem, meg az üres ládákat kellett hazatolni. Nagy kofa voltam. Remélem, nem felejtettem el.