néhány úttal. Ugyanis itt nálunk az éjjel nagy vihar volt, de kicsi eső esett, és nagy firifittyel elindultunk füvet vágni a gyümölcsösbe, merthogy a múltkor maradt még vágatlan.
Na persze, ott akkora eső esett, mint a ház, és még szerencse, hogy éltünk a gyanúperrel és nem galoppoztunk bele a legnagyobbik sárba, hanem Laci kiszállt. hogy megnézze, át lehet-e menni. Hát nem lehetett. Fölment a gyümölcsösbe, hogy gyalog be tudjuk-e vinni a masinát, hát nem lehetett, mert a föld végén megint átfolyt a sár, és bokáig lehet benne süllyedni, legalább. Mentünk haza, mondván, a siófoki kertekben majd tudunk csinálni valamit.
A lakásunktól hat kilométerre vannak a kertek, elég közel egymáshoz, és az özönvíz oda is elért, onnan is dolgavégezetlenül távoztunk.
Egész nap ezer fok volt és ragyogó napsütés, délután négykor nekiindultunk az itteni kerteknek. A régi kertben már alig van valami, a krumpli helyét fel kellett rotálni.
Meg is van.
Holnap, ha még szárad egy kicsit, még egyszer meg lesz rotálva, hogy ne verje fel a gaz.
Aztán megyünk át a másik kertbe. Ugyan én voltam ott, míg Laci a régi kertben ügyködött, de nem sokra jutottam. Szedtem zöldbabot, mérgelődtem, hogy ha már a bab nem olyan, amilyen a dobozán van, akkor legalább egyforma lenne, de az sem. Találtam már egypár uborkát is. És még reggel szedtünk újkrumplit. Nagyon finom.
Kapálni próbáltam, mert az apró gaz megint felveri az egész kertet, de még délután is ragadt. Így csak az elejét tudtam megcsinálni, ahová odasüt a nap, meg ami a legmagasabb. Az epreknél folyós sár volt. Reméljük, holnap haladósabb lesz.
És a többi kép:
Óriáskaraláb. Reméljük még nőni fog. Most gyermekfej nagyságú.
Nézzétek, hogy leizzadt a rotálástól. Meleg is volt, meg a földön is kellett mászni, mert az aprószulák belecsavarodott a kések közé.
Utolsó kommentek