siófoki epreskert

Érik a sárgabarack, például. Már leszedtük kétszer, be is főztem egy adag lekvárt, mindjárt következik a második.

A nagy fűnyírás emlékére. Kár, hogy nem akarunk még több mindent belepakolni az autóba.

Virágzik az ölesbab. A tavalyiaknak hófehér virága volt, most lilás. Szép.

Sőt, lassan már van is rajta.

Látjátok, milyen szép fülbevalóm van?

Most már minden kert vállalható, nemhiába dolgozunk annyit.

További barackok.

Hammmmm, de nem haraptam bele, mert már addigra a fülemen jött ki a barack.

Levágtuk a füvet az öregek háza előtt. Magdi néni épp a járdát söpri. Mondtam, hogy lesöpröm, de ő akarta.

Gondos Gazda a fűkaszával, ahogy megy befelé. Bent is le kellett vágni, mert ekkora esők után, ilyen nagy melegben nem maradhat úgy.

A két kutya nagyon örül egymás társaságának. Bár most is úgy lenne, de Loli lábával valami történt az éjszakában. Két órakor, amikor nagyobbikam hazajött az osztálytalálkozóról, még semmi baj nem volt, ötkor, amikor keltünk, már nem tudott ráállni az egyik első lábára. Azóta a helyzet csak egyre rosszabb. El nem tudom képzelni, mi történt.

Minden kapáért kiabál, de ilyen melegben ki se lehet menni. Majd este, talán.

Remélem, lesz egy beiglire való mák!

Ez már az új kicsi krumpli. Szépen kikelt, csak kapálni kellene.

Virágzik az uborka. Sőt, már vannak pici uborkák is. Holnap este talán már szedni is lehet.

A legelső vetésű kukorica már hozza a címerét. Csutkababát azonban még nem láttam.

Férfiak egymás közt.

Exkluzív reggeli, külön tálalva.

És végül a szexkép. Nem mindig jön össze Gyurikának, de nagyon igyekszik.

Kisebbikem kávét rendelt egy webshopból, ami, mint kiderült, Yato Squaw boltja. Kicsi a világ!

Köszönjük szépen az ajándékokat! Itt vannak, kisebbikem rózsáival együtt.

Egyébként Noé erre úszik a bárkáján, akkora esők vannak. Ez alapból jó hír, mert akkora krumplik vannak, hogy csuda, és minden nap tudok szedni színes cukkiniket, ha be tudok menni a kertbe, viszont a gaz is nő.

Hét végére talán szárazabb napok jönnek, és kikapálhatjuk a lelkünket, amíg a kertek végére érünk.

Ja, és a legfontosabb, Gyurika kukorékol. Nagyon vicces, hiszen mutálós gyerekhangja van, de majd alakul.

Ma nagyon korán , kelt a nap nálunk, mert össze kellett szedni a piacra menő dolgokat. Nem tudom, ki, hogyan van vele, de mi mindig aznap hajnalban szedjük azt, amit ki akarunk vinni, hogy minél frissebb legyen. Nem mintha valaki is értékelné, de ennyivel tartozunk magunknak.

Nőnek a szépséges sárga cukkinik. Fehér is van már, és csíkos is, csak a zöld a későbbi, úgy látszik. Amit hazahoztunk a piacról, megcsináltam savanyúságnak, kaporral, fokhagymával. Lett két üveg, igazán szépek.

A finom borsó. Na, ez majdnem mind elment, egy levesre való jött haza.

A még finomabb krumpli. Teljesen más íze van a mi krumplinknak, mint a többinek, mert friss, és nincs lemosva. Igaz, hogy rajta van a kerti föld, de azért krumpli.

A karósbab csak nem akar zöldülni. Azt hittük, hogy megfázott, és majd az új levelei zöldek lesznek. (hálózsákot mégsem varrhatunk nekik, hideg éjszakákra.) De nem.

Aztán, amikor már minden összeszedődött, mentünk kiengedni az aprójószágot. Először Gyurikát, mert még mindig külön van. G.G. keveri a darát a mindenféle ételmaradékkal. György király kap először.

Aztán jönnek földön, vízen és levegőben a vércsirkék, de már nem fél tőlük annyira.

Tegnap reggel, ahogy kijöttek a tyúkok, máris elkapott egyet, de ma szégyenlős volt, így nincs szexkép.

A vadgesztenye virága a délutáni fűvágásból. Én nem vágtam, mert az én gépem nem jó. Nem is lettünk kész.

Felhők és búzamezők. Nagyon úgy nézett ki, megázunk, de nem.

Meggyet szedtem, aztán meg zöld diót, de egyiket sincs erőm ma feldolgozni. A zölddió-befőtthöz meg receptem sincs.

További felhők, és a birtok a másik irányból.Ma is nagyon elfáradtunk, az eső még mindig nem ért ide, de a szele már igen. Holnap folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Mint például a paradicsomkötözés. A legújabb kertben rengeteg paradicsom nőtt magról azon a helyen, ahol mi a petrezselymet képzeltük. Valami oknál fogva a petrezselyem imitt-amott kelt, így benne hagytuk a paradicsomokat, hogy legyenek ott, ahol kikeltek. Szépen meg is nőttek, némelyik virágzik is, és ki kellett őket karózni. Na, azt csináltuk a héten valamelyik este.

A petrezselyem nem is nagyon látszik. A saláta, amit a sorok jelzésére használtam, az már szép fejes. Finom is, sokat megeszünk belőlük mostanában.

Ez már az ültetett paradicsom, amit kötözök. Ez is szép, bár még nincs akkora, mint a magától keltek. Sárga, és piros paradicsomok vegyesen, mert összekeveredtek a palánták. Tulajdonképpen mindegy, szeretem mind a kettőt.

Gondos Gazda épp a karót nyomja befelé.

Másnap elment napszámba kapálni, de inkább gazolás lett belőle, mert akkora volt a gaz, hogy a mienk kismiska mellette.

Azért ebben is látszik a hagyma, ha jól odanéztek. Megcsinálta valami pénzért, de közben úgy lesült, hogy a pecsenye semmi, hozzá képest. Persze, barna volt már azelőtt is, de nem gondolta, hogy az egész napos munka így odapörköli.

Több képem nincs, pedig a krumplit már szedjük, van sárga és fehér cukkini is, és a legfontosabb, Gyurika ma reggel megbúbolt egy tyúkot, nem is tudom, hogy lehet-e még Gyurikának nevezni.

pontosan úgy dolgozunk, mint máskor.  Meghallgattuk az összes templomból az összes harangot, és maradtunk ott, ahol voltunk, a nagy kertben.

Esett egy hetes eső, és meg is lett az eredménye. A másik két kertben, kibújt egy kis gaz, itt viszont elszabadult a dzsungel.

Ugyan június van még csak, de felébredtek a kaktuszok. Ugye, milyen szép?

Ez már a gaztenger, amiből a hagymát kellett kiszabadítanom. A vicces az egészben az, hogy már egyszer megcsináltam. A hetes eső hozott ki ennyi gyomot. És ne gondoljátok, hogy nem volt legalább negyven centis. Ha jól megnézitek, látjátok benne a hagymát is.

Ugyanaz, felülről.

Egy kupacba raktam az egészet, de ez még csak a folyamat fele.

G.G. a kukoricát kapálja. Először kicsapta a damilossal a nagyját, utána igazította meg a sorokat. Modern.

A gyönyörű, sárga cukkinim. Van fehér, sötétzöld, sárga és csíkos. Csak haladna már valamerre, mert nem termékenyült rendesen, így elvirágzik, aztán lepotyog.

A borsó, ellenfényben. Semmit sem láttam abból, amit fényképeztem, mert annyira sütött a nap. De nem baj, ti tudjátok, úgyis, hogy mi az ábra.

manufaktúra. Mármint a lekvár ágazat.

Nagyon finom lekvárok készültek eddig, és fognak még készülni, hogy amikor a Gozsdu bazárba megyünk augusztusban, legyen mivel szolgálni a vásárlóközönségnek.

Éppen cukor nélküli eperlekvár fő, kisebbikem keze alatt.

Az üvegeket ki kell főzni, hogy ne kelljen bele tartósítószer.

Az a probléma, hogy nincs nagyobb lábosom. Pontosabban van, de a következő méret 25 literes, és azért az enyhe túlzás.

Ha bejön a bizniszem, beruházok nagyobb edényeket.

Édesanyám, aki nem tudja elképzelni, hogy cukor nélkül is lehet lekvárt főzni, azt mondta telefonon keresztül, hogy biztosan barna, ehetetlen szutyok. Látjátok, milyen szép színe van, az illata és az íze is nagyon finom, bár kétségkívül más, mint a cukros lekváré.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kb 20 évvel ezelőtt, amikor rákaptam arra, hogy 3:1-es befőzőcukorral készítsem a lekvárokat, akkor is ugyanezt a litániát hallgattam végig. Azelőtt csak az volt az igazi lekvár, amiben ugyanannyi cukor van, mint gyümölcs. (Brrrrr... rágondolni is rossz.) Szóval, mindig csak az jó, ami volt, ami lesz, az mindig rossz. Nem tudtátok? (Én sem :-)))))))))) )

Ha kétszer olyan hosszúak lennének, sem férne beléjük minden. Lássuk a tegnapot. keltünk, mint mindig négykor, hogy hat óra előtt már lent lehessünk a csirkéknél. Szépen megetettük őket, és ott is maradtunk kapálni.

 Íme, a nagy mű. Fél kilencre készültünk el, akkor fényképeztem. Mivel erősen sütött a nap, semmit sem láttam abból, amit csinálok. De talán azért látszik a képen amit mutatni akarok.

A csirkék mind lelegelték a zöldet a saját udvarukban, ezért átengedtem őket a másikba, ami eddig le volt zárva. Nem nagyon mertek átmenni, csak Gyurika, a felfedező, mert ő már volt egy napot ezen az udvaron. Persze, estére már mindenki volt ott is, akkora lyukakat fötörtek, hogy beleesne a kamion. Ugyanis van ott egy mandulafa, amiről nem szedte le senki a mandulát, gondolom és lepotyogott és kicsírázott a fa alatt. Tyúkcsemege.

A megkapált kert, babos dobozzal a közepén. Vetni kéne máshová is.

A másik irány. A krumpli a kertes asszonyunké, a negyed kertben veteményezett a szomszédasszonya segítségével, de tavasszal az egész a miénk lehet.

Lola tévézik. Imádja nézni a csirkéket. Erről Mandula jut az eszembe, aki viszont a fecskefészek alatt ült órákig. Sajnos, a fecskéknek nem volt életbiztosítás.

Aztán, amikor jól kifényképezkedtük magunkat átmentünk a másik kertbe uborkát kapálni. Ugyan ez a zöldség, de ugyanabban az oldalban van, így sorra került. Szép kis répáim vannak, szerintem egy hét múlva lehet belőlük enni. A petrezselyem viszont olyan vékony, mint a cérna!

A gondos gazda ugyan átnyúlt a másik oldalba, de valójában az majd csak a héten kerül sorra, amikor a korai borsó szárát szedjük fel. Krumplit ültetünk a helyére. Az én elképzeléseim szerint fojtott krumplinak kora tavaszra, de a gazda szerint ősszel megevődik újkrumplinak. Az is lehet.

A mák szebb, mint valaha.

A legnagyobb munka közepén kaptak lencsevégre. Petrezselyemzöldet szedek a krumplihoz. A két kapa elengedhetetlenül fontos. A naggyal kapáltam az uborkát, a kicsivel a zöldséget.

Szóval ekkor délelőtt fél 11 volt. Utána visszamentünk a csirkékhez, akik öt tojást produkáltak és várták az ebédet. Utána hazamentünk. Gazda főzött, én érettségi dolgozatokat javítottam, Lola aludt, Amália ki akart menni. Ebédeltünk, aludtunk egy keveset, aztán a kamrában pakoltam, mert nem férnek a befőttek, a maradék dolgozatokat javítottam, aztán lementünk a szomszédokhoz cseresznyét szedni, mert olyan világos, vadféle cseresznyéjük van, amit én nagyon szeretek és szárítani is akartam belőle. Este csirkebezárás után vissza, vacsora, és egy érdekes film volt a tévében, amit meg akartam nézni. Hát a feléig ment is, amíg a borsót pucoltam. De a cseresznyét nem lehet a szobában magozni, ezért annyi volt a filmnézésnek, sose tudom meg, mi volt a vége. Aztán amikor már a cseresznye a szárítón volt, és indultam az ágyba, már másik film ment. Meg is állapítottam, hogy érdekes filmek mennek, de ennyi volt, a következő pillanatban már aludtam, és reggel négykor ébredtem arra, hogy Lola betipeg. Pontosabban a nyakörvét rázza. Lementem vele, és láttam, hogy virágzik a hárs. szedtem is egy kis csokorral (de tényleg), mert nem volt nálam semmi. Majd holnap reggel viszek magammal zacskót, amibe szedni tudom.

Szerintetek csoda, hogy olyan fáradt vagyok, amilyen?

Azaz, minden, ami azóta történt, hogy utoljára jelentkeztem.

Érik a borsó. A piacra szedem. De először csodálkozva fogadták, és nem hitték el, hogy igazi. Miért? Milyen lenne. És a legjobb az egészben az, hogy látjátok milyen korán van. Csak aznap reggel szedett borsót viszek a piacra, nem valami ezeréves száraz vacakot. Nem kellett. Nem baj, eltettem üvegbe. Bezzeg ma, még a ládát is elvitték volna. Pedig a csütörtöki jobb volt. Ezennel lefogyott a Korvin, jön a következő, azt hiszem Debreceni világoszöld, de nem tudom pontosan, mert ugye Lola miatt kikarózni teljesen felesleges.

Adta vegetáriánus kutyája, eszi a borsót!

A gondos gazda két sóhajtozás között. Az sem jó, ha sok van, az sem jó, ha kevés van, az meg egyáltalán nem jó, ha pont annyi van, amennyi. Fene, aki érti!

Esők előtt a gaz kikapálva a nagy kertből. Pont annyi ideje volt, hogy elszáradjon, aztán ráesett három napig az Isten áldása, hát visszanőtt a következő menet. Holnap nagy kert, és kapálás. Persze, a többit sem kímélte a gaz. Mindenhol feljött a porcsin, azaz jegecske, azaz zsírosparéj, ki hogy ismeri. Istentelen egy jószág az.

Közkívánatra, őfelsége, György király. Ugye, hogy nőtt? Már nem zavargálják annyira a többiek, de azért őt engedem először, és zárom utoljára, hogy tudjon egy kicsit háborítatlanul enni. Ma lesz a napja, hogy a lehető legkésőbb megyek zárni őket. Kíváncsi vagyok, beülnek-e.

Ugyanaz, oldalról.

Virágzik a krumpli. Ez lesz a legkorábbi, Hópehely a neve, gyönyörű fehér a virága. Megértem a korai európaiakat, akik dísznövényként neveltek krumplit. Tényleg nagyon szép.

És itt az egész tábla. Azóta már hófehér virágban áll az egész. Sajnos megkezdték a krumplibogarak, így ma permetezni kellett. Ide írom, hogy ne felejtsük el, május 26, burgonyabogárirtás, Mospilan nevű permetezőszerrel.

Csak a változatosság kedvéért szénné dolgoztuk magunkat, pedig a gondos gazda egyébként is ki volt purcanva, rólam nem is beszélve. Na, de amit meg kell csinálni, azt meg kell, jelszóval elmentünk a kapákért, hogy jól felfegyverkezve nekiugorjunk a gaztengernek. Lett is belőle nagy borsószedés, mert a galambok belecsipkedtek a gyönyörű borsómba.

Tehát ott ragadtunk az eredeti kertben, de legalább van róla pár fénykép.

Ilyen gyönyörű sötétlila virága van az őszi máknak.

És persze, egy mákvirág, egy nap, itt vannak a kicsi gubók.

Itt vannak a szép kövér borsók. A galambok pedig ügyesen kibontogatják, és megeszegetik. Görcs állna a szájukba! Szombat délelőtt lévén a piacot már lekéstem vele, viszont igen finom kaját csináltunk belőle. Borsópaprikást újkrumplival és csirkemájjal.

Lola is tanulmányozza. Csak azt tudnám, mit.

Aztán bepakoltuk a gépeket, és elvágtáztunk a házhoz füvet nyírni. Itt már szállnak ki a szerszámok az autóból.

Szakértelem. Csak az a gond, hogy ezt a fűnyírót Noé azért dobta ki a bárkájából, mert az Isten se tudta megjavítani.

Szakértelem 2.0. Lola ehhez ért a legjobban.

Tolom a gépet. Fű sincs nagyon, mert kitapossák kocsival.

Ez már vasárnap. Nagy rigók vannak a cseresznyefán.

Bőven lesz kajszi is, ha nem történik vele valami. Csak nem, már annyit nem kell rá várni.

Én is szedtem. A létráról.

Két láda, két vödör. egy vödörre valót elosztogattunk, egy vödörrel elteszek, a két ládát meg kiviszem holnap a piacra némi borsóval kiegészítve.

És még lett volna egy kép, amelyen a gondos gazda látszik felhorzsolt könyökkel, mert a végén mégis engedett a gravitációnak. Szerencsére már csak húsz centi hiányzott a földig, így le nem esett, csak összekaristolta magát. De hát a cseresznyeszedés ilyen műfaj

Mivel nincs fényképezőm, kép nincs, de rengeteg minden történt.Például, a nagy kertben a gaz csak nő, bár fogyott is valamelyest. De majd holnap oda megyünk egész napra!

A cseresznye elkezdett érni, szedtem is már egy adagot. a borsó is érik már, holnap vagy holnapután lehet is már szedni mennyiséget is.

És a legfontosabb, a lekvármanufaktúrámhoz megvettem az üvegeket, Itt, pont  a szomszédban, Nagykőrösön. A nevetséges az, hogy útiköltséggel, pályamatricával együtt olcsóbb volt, mintha itthon vettem volna meg, arról nem is beszélve, hogy azok a méretek, amikre nekem szükségem van, nem is kaphatók itthon.

A manufaktúra a Gozsdu bazárban fog bemutatkozni augusztus 12 és 19-én, Pesten. Aki arra jár, vehet majd a cukormentes, illetve az alig cukros tartósító-mentes lekvárjaimból. Persze, rendelni is lehet. :-)

Ő, azaz I. György, a baromfiudvar leendő királya. Azonban még most csak megszeppent Gyurika. Ráadásul ingyen kaptuk, mert a másik kertszomszéd tyúkokat és libákat szoktuk zölddel etetni.

Amikor még úgy nézett ki, minden rendben lesz.

De aztán jöttek a vérfeminista csirkék, és elkezdték szegényt csipkedni. Sőt, egymással is verekedni kezdtek, igazi mindenki mindenki ellen volt. Az lett a vége, hogy Gyurika bebújt a sarokba az ól mellé, mire jöttünk, hogy bezárjuk őket. A tyúkok az egyik ólba lettek terelve, a kiskakas a másikba, így nem tudják bántani éjszaka. Holnap reggel meg a kiskakast engedem ki először, adok neki enni a tyúkudvar másik részébe, ahol külön lehet ezektől a hárpiáktól. Majd csak megbátorodik.

Azért a nagy kertben is folyik a munka. Például töltődik a krumpli.

Én a borsóból szedem kifelé a nagy gazt. Fene látott ilyen borsót. Az egyik része virágzik, a másik most kel. Ezért nem lehetett megkapálni idejében, ezért verte fel a gaz. Most, hogy esett az eső, ki lehet húzkodni úgy, hogy a borsó bent maradjon. Remélem kedden tudom folytatni, mert holnap nagyon nem érek rá.

Csak, hogy lássátok az arányokat. Van még mit csinálni, bőven.

macska a forró kását. Mármint a nagy kertet, amiben annyit kéne dolgozni, hogy annyi munka nincs is.

Amáliának is jutna belőle bőven, de ő azt mondja, hogy csináljuk meg magunk. Ő inkább a jó kis kosarában pihenget, és micsoda disznóság őt ebben megzavarni.

A kis kertet az öregeknél egy délelőtt megkapáltuk. Én az egyik felét, a gondos gazda a másikat. De nem bírtam a tempót, be kellett segítenie, amit becsületére legyen szólva, meg is tett.

A másik fél.

Ez már a mai hidegfront előtti idő teljes kihasználása. Levágtuk a füvet a gyümölcsösben, A cseresznye kezd érni, jövő hét közepén lehet menni szedni. Remélem, ezzel a földön járó szarkáknak nem adok tippeket. Ki tudja, ki olvassa a blogot?

Vissza a kis kertbe, látjátok, milyen szép a kapor és a zöldség? Kicsit sok volt a fény, nem is láttam pontosan, mit fényképezek.

Telnek a borsóhüvelyek. Ha ez a bolond szél egy kis esőt is hozna, pár napon belül lehetne borsót szüretelni.

A gyönyörű uborkáim, amit mindenki kapálni szeretne. Az angol érettségi napján kapáltam őket, mondtam a delikvenseknek, hogy én mit csinálok majd, amíg ők szenvednek, mindenki cserélni akart.

És végül a megmaradt eprek egyike.

Még mindig csak a két viszonylag kicsi kert van nézhető állapotban, pedig a nagy kertben is történnek dolgok.

Még az eső előtt készült ez.

Ragyogó kékség, sorakozó vetemények, apróra nyírt kissé száraz fű, és a fehérre letaposott kisút a kert közepén. Na az most már fekete. Akkora eső esett, hogy az eredeti kis kertünkben a 200 literes esővízhordó tele lett vízzel.

Ez az öregek kertje, közepén én a négy fej salátával. Megehettük volna ma is a rántott karfiolhoz, de mivel cseresznyebefőttre vágytam, inkább megmarad holnapra.

Mindjárt kivirágzik a mák. Remélem, ez is szép hófehér virágú lesz.

A borsóvirágok mind fehérek az idén, és látjátok, van már lapos hüvely.

Hagyma, mák borsó, ez a kert is rendezett, bár a másik szebb. Holnap ide kell jönni kapálni, ha azt akarjuk, hogy legyen valami.

Ez már megint az a kert, ahol a csirkék vannak. A gondos gazda egész délután a krumplit töltögette, mondván esett az eső, a friss töltés megtartja a nedvességet a krumpli gyökere körül. Legyen úgy.

Nézzétek meg más szögből is, milyen szép.

Közben én süteményt sütök, és ki kellett mennem, kivenni egy tepsirevalót a sütőből. azt kérdezi édesanyám, hogy vendéget várok-e. Nem, hanem egy újfajta sütit akarok kipróbálni, ami teljesen eltér azoktól, amilyeneket sütni szoktam. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Mert ez a tegnap történt dolog. Kitakarítottuk a csirkéket, mert már egy hónapja vannak nálunk. Már kifizették magukat, mert túl vagyunk már a kétszáz tojáson, amit célul kitűztünk nekik.

Itt jutott eszünkbe, hogy képet is kellene készítenünk a nagy eseményről, így nem láttátok, ahogy a ganét lapátoltuk a zsákba. Ez már a tiszta forgács szétszórás előtt.

Készül a kényelmes hálóhely csirkék számára. Most már minden este ülőre ülnek, igaz a legfelső rúdon nagy a tülekedés. A tyúkok adnak a hierarchiára, és senki sem akar az alsó szintre kerülni.

Kiszolgálhatjuk őket, megengedik, sőt nem is zavarja őket. Persze bemenni egy sem akar, pedig látjátok, milyen alacsonyan van már a nap.

Az előterük sem maradhat szemetes. Mit szólnának!

Na, de azóta belakták már a helyüket. Ma inkább a többi kertben voltunk, bár én nem nagyon, mert ballagás volt az iskolában. A nagy kert még mindig sok munkát kíván. A kis kertben uborkát kellene kapálni, mert a folyondár (pontosabban az apró szulák) elborítja.

Utálom azt a gazt, bár a nagy kertben levő kabakpityóka még annál is utálatosabb. A parlagfűvel, meg a többi szálas gazzal könnyű elbánni, de ezekkel a kúszó nyavalyákkal nem.

Megkapálódott a kukorica, a tök, a bab, az üres helyek a nagy kertben, (ebből van legkevesebb) és még pár sor sárgarépa. Aztán este megpermeteztük az összes krumplit bogár ellen, mert már van rajta pete, nagy bogár és kis bogár is. Vagy sikerült időben elkapni és nem lesz rajta több, vagy ez egy dömpingév és örökké permetezhetünk. Majd meglátjuk.

De ti meg nézzétek meg Amáliát, amint éppen nyitott szemmel alussza az igazak álmát.

Azaz tizenhárom. Ma pontosan ennyi tojás volt. Figyelembe véve, hogy pont ennyi tyúkunk van, ugye kettő elment kapirgálni az örök vadászmezőkre, igazán szép teljesítmény.

Igen, jól számoltátok, ez csak tizenkettő. A tizenharmadikat akkor találtam meg, amikor zárni mentem őket.

A mai nap nagyon futós és dolgozós volt. Végre levágtuk a füvet a ház körül. Na nem mintha nagy lett volna, de feljött közte a pitypang. Aztán nehogy szó érje...

Utána a legnagyobb melegben kimentünk a nagy kertbe petrezselymet, illetve krumplit kapálni, ki-ki vérmérséklete szerint. Aztán hazamentünk aludni, délután meg... óóóóó, benyelte a blogmotor. Fájduljon meg a hasa tőle!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Csak iderakom a képeket, nincs erőm még egyszer leírni a szöveget.

Iszonyatosan gazos a nagy kert.

Ez a sárgarépa, petrezselyem és a borsó, amint éppen nem látszanak ki a gazból. Mára már valamelyest javult a helyzet, mert azért dolgoztunk egy keveset benne, de majd talán holnap végzünk és megnézhetitek milyen lett. És ne feledjétek, hogy mind az én munkám, mert csak nekem van hozzá türelmem.

Lolának sincs.

Ugyan reggel kellett volna képeket csinálni, amikor Lola meg én hat óra előtt végigbicikliztük a fél várost, hogy megetessük a csirkéket, de ezek már a déli képek.

Egy rendezett kert.

Látjátok, milyen szépen ki van kelve a krumpli? Mondtam is nekik, hogy nőjenek gyorsan, mert aki meglát, megkérdezi, hogy mikor lesz krumpli. Hát egyelőre csak ekkora:

A karalábék is kikeltek szépen, csak azt nem tudom, melyik a rendes, és melyik az óriás, mert Lolától nem lehet kitáblázni.

Annyi eső esett, hogy egy kacsának is sok, és mégis száraznak látszik a föld.

Kapaköszörülés. Ez még csak ujjgyakorlat, mert az igazi kapálás a hét végén következik. A nagy kert felé menni sem merünk, egyelőre. Majd ki lesz kaparva a gazból, aztán megnézhetitek.

Lola, a fáradt. Milyen fárasztó is autóban utazni!

Portré félprofilból. Eredetileg a nyakán levő tollkezdeményeket akartam lefényképezni, de úgy fordult, hogy az előnyösebb profilját mutassa. Női hiúság!

Minden reggel megmondom nekik, hogy sok tojást kérek, és meg is van.

Tegnap még több volt.

A szép idő hajnalban volt, amikor Lolával kibicikliztünk a tyúkokat kiengedni. Háromnegyed hatkor indultunk, és egy óra alatt meg is jártuk, mert nagyon gyorsak és ügyesek voltunk. Erről nincs kép. A déli kiskertben levő dolgokról viszont van. Látjátok, milyen szépen le van vágva a fű?

Minden pitypang a földön fekszik.

Nézzetek bele a kertbe is. Ebben a kertben vetettünk legkorábban, szép is benne minden. Sőt, ma meg lehetett kapálni a sárgarépákat, mert már kb három centisek. A petrezselymeket nem, mert azok most bujkálnak.

Az egyik petrezselyemsor félbe maradt annak idején, oda vetettem még egy kis retket. Már jó, és finom is nagyon.

Itt van közelebbről. Ezt a kettőt aztán azon földesen megettük. Így a legfinomabb.

Sajnos, nincs kép. Pedig egész hétvégén dolgoztunk, mint a hangyák. Vetettünk kukoricát, kapáltunk borsót, vágtunk füvet, és még minden más, amit el tudtok képzelni.Csak éppen képet felejtettünk el készíteni.

Most viszont esik az eső, tehát remélem, hogy minden kikel végre, és nemcsak a gaz.

A két kisebb kert istenes, de a legnagyobbikat nagyon felverte az apró gaz. Lesz egy pár nap, míg a miliméteres sárgarépát-petrezselymet kiszabadítom majd az ötcentis gaztengerből. Na de tavaly is ugyanez volt, remélem, jövőre sem lesz másként.

Először piskótává kisebbikem utó-születésnapi tortáján, ami egy fehércsokis-epres.

Íme:

Majd tésztává:

itt:

Kaptam a kolleganőmtől egy tésztagépet kölcsön, mondván, ő nem használja, hogy addig se legyek tészta nélkül, amíg a sajátomat megveszem. (Az nem ilyen, hanem Expressz többfunkciós lesz.)

Egy tojásból, és egy bögre lisztből csináltam egy kis levestésztát és szélesmetéltet is.

A levestészta itt látható:

A szélesmetéltet megfőztem, és Lolával közösen megettük. Fincsi volt.

Kisebbikem látni szeretné a csirkéjét, legalább itt a blogon. Teljesüljön minden kívánsága ilyen hamar.

Csibi a legsötétebb, de nem akart az előtérbe nyomakodni.

Kezdik megtanulni, hogy az ülő mire való.

Viszont úgy kellett beterelni őket. Nem nagyon akartak aludni menni.

A bánatos csirkepásztor-jelölt, aki nem mehet be egy kicsit sem, pedig olyan jól meghajkurászná őket.

Ma reggel úgy döntöttem, hogy elég a gázolajpazarlásból, és menjünk biciklivel a tyúkokat kiengedni. A gondos gazda, akit gyerekkorában a Landesmann-telepen az öreganyja ostorral vert meg, ha nem szállt be az autóba - gondolhatjátok, természetesen tiltakozott. Még veszekedni is képes volt, csak az én és Lola testi épségét féltve, hogy a Római-soron a kóbor kutyák majd a nyomunkba szegődnek és megesznek. Meggyőzni nem sikerült, de mivel nem adtam be a derekamat, meghallgattam, hogy milyen hülyeségeket tudok kitalálni, legalább a kutyát hagyjuk itthon, majd amikor a kutyával együtt felsorakoztam, akkor nagy durrogva-pufogva elindultunk. Mondanom se kell, semmi gond nem történt, ugyan elkerültünk a "sor" helyett egy utcával lejjebb, ahol ugyanazok laknak, csak van a házak körül kerítés.

Minden kutya megugatott bennünket, Lola néha vissza is kiabált, de szaladt szépen mellettem, hol pórázon, hol meg anélkül, az autóforgalom függvényében. Nem volt már olyan késő, 6 elmúlt, faluhelyen az már Húsvét másnapján is reggel.

Kiengedtük a tyúkokat, akiknek már egészen tyúkformájuk van.

Szépen kijöttek, nekiálltak csipegetni, csak a fájós lábút kellett kihozni. Az is sokkal jobban van már. Remélem, csak meghúzódott a lába, amikor leadták a kocsiról. Mozog neki, csak nem támaszkodik rá. Viszont egy lábon is szépen elugrál, nem gubbaszt. Remélem, holnapra még jobban lesz.

A felfedező. Nem félnek tőlünk egyáltalán. Odajönnek, meg lehet őket fogni.

A csirkék vize nem is volt hártyás, viszont a kertben megfogta a fagy a földet. Ami ki van kelve, annak nem árt, a kényesebb mag még nem dugta ki a fejét. Remélem, már jó idő lesz.

Aztán hazabicikliztünk minden atrocitás nélkül, bár a gazda látott valahol két nagy kutyát és beletette Lolát a biciklikosárba, de mire kettőt léptünk a kutyák elpárologtak, és Lola szaladhatott mellettem pórázon. Aztán hazaértünk, reggelit készítettünk a friss tojásból, nagyon fincsi volt, és mindenki csinálta a maga dolgát, majd fél 12-kor elindultunk Lolával a tojást összeszedni. Ketten, mert mi nem voltunk olyan fáradtak.

Szépen mentünk is, Lola pórázon mellettem, én meg énekelgettem magamban, és nem figyeltem arra, hogy merre is megyünk, csak arra riadtam fel, hogy a "soron" járunk, amerre a legrövidebb, és három kutya szegődött utánunk. Leszálltam, rájuk szóltam, hogy menjenek haza, és láss csudát, hazamentek.  Visszafelé már a fejüket nem emelték meg az árokparton. Minden csoda három napig tart, de van olyan, amelyik még addig sem.

Borongós napnak indult ez a mai, de azért nagyon korán felkeltem. Főleg azért, mert nem akartam, hogy Lola valami csúfságot csináljon, amikor kisebbikemék itthon vannak, meg kalácsot is akartam sütni.

A java csak 7 után kezdődött, amikor elkezdtünk bográcsozni, és azért rimánkodtunk, hogy csak addig bírja ki az eső, ameddig meg nem fő a kajánk.

Itt még csak éppen hogy összeállítva rotyog a marhapörköltnek való.

A fő hozzávalók. Egyik az ételbe, másik a szakácsba, a víz meg csak úgy, hátha kell.

Pont olyan jó lett, amilyen szép.

A szakértelemnél fontosabb dolog nincs a világon.

Olyan nagyon meleg azért nem volt, amint látjátok. Ennél a pontnál már minden lakó kinézett az erkélyén, hogy mit csinálunk, és mi az a finom illat. Rajtunk kívül nem szokott más főzni a parkolóban, de mi szoktunk. Grillezni is. Mindenki gondol, amit akar, de mi használjuk a rendelkezésünkre álló teret.

Azért ne felejtkezzünk el a második napjukat töltő csirkékről sem. Itt a mai termés, egy kivételével, mert azt most este találtuk, amikor zárkóztunk. Az egyiknek a hegye meg van törve, mert annak ellenére, hogy szép tojófészkeket rendeztünk be nekik, az egyik a csalánbokor kellős közepére, ráadásul egy kőre tojta a magáét.

A kajára visszatérve, kibírta az idő, amíg megfőtt. Ahogyan hozták fel a bográcsot, elkezdett esni, de akkor már a lépcsőházban voltak, nem ártott senkinek az eső.

Délután sem esett, miközben a hajóállomáson a fesztiválon zenéltek. Bár jobb idő lehetett volna, többen lettek volna, de a zene így is nagyon jó volt, aki nem ment oda meghallgatni csak magára vethet.

Játszik a Fondor zenekar.

Aztán vége lett a műsornak, mindenki felkerekedett és visszajöttünk ebédelni, illetve pótebédelni, aki már megtette korábban is. Pillanatok alatt elfogyott a bogrács tartalma egy kenyérrel, meg minden más is. Kedves egészségükre.

Közben nyári zivatar kerekedett, dörgött-villámlott. Reméltem, lesz a tyúkoknak annyi esze, hogy elülnek, és hála istennek volt is. amikor zárni mentünk és szakadt az eső, csak egy bóklászott kint, meg egy a fészerben, a többi bent volt. Reméljük eláll az eső az éjszaka, és holnap szép napos időnk lesz. Kellett az eső nagyon, de a napsütés csak szebb ilyenkor, tavasszal.