Mint például a paradicsomkötözés. A legújabb kertben rengeteg paradicsom nőtt magról azon a helyen, ahol mi a petrezselymet képzeltük. Valami oknál fogva a petrezselyem imitt-amott kelt, így benne hagytuk a paradicsomokat, hogy legyenek ott, ahol kikeltek. Szépen meg is nőttek, némelyik virágzik is, és ki kellett őket karózni. Na, azt csináltuk a héten valamelyik este.

A petrezselyem nem is nagyon látszik. A saláta, amit a sorok jelzésére használtam, az már szép fejes. Finom is, sokat megeszünk belőlük mostanában.

Ez már az ültetett paradicsom, amit kötözök. Ez is szép, bár még nincs akkora, mint a magától keltek. Sárga, és piros paradicsomok vegyesen, mert összekeveredtek a palánták. Tulajdonképpen mindegy, szeretem mind a kettőt.

Gondos Gazda épp a karót nyomja befelé.

Másnap elment napszámba kapálni, de inkább gazolás lett belőle, mert akkora volt a gaz, hogy a mienk kismiska mellette.

Azért ebben is látszik a hagyma, ha jól odanéztek. Megcsinálta valami pénzért, de közben úgy lesült, hogy a pecsenye semmi, hozzá képest. Persze, barna volt már azelőtt is, de nem gondolta, hogy az egész napos munka így odapörköli.

Több képem nincs, pedig a krumplit már szedjük, van sárga és fehér cukkini is, és a legfontosabb, Gyurika ma reggel megbúbolt egy tyúkot, nem is tudom, hogy lehet-e még Gyurikának nevezni.