macska a forró kását. Mármint a nagy kertet, amiben annyit kéne dolgozni, hogy annyi munka nincs is.

Amáliának is jutna belőle bőven, de ő azt mondja, hogy csináljuk meg magunk. Ő inkább a jó kis kosarában pihenget, és micsoda disznóság őt ebben megzavarni.

A kis kertet az öregeknél egy délelőtt megkapáltuk. Én az egyik felét, a gondos gazda a másikat. De nem bírtam a tempót, be kellett segítenie, amit becsületére legyen szólva, meg is tett.

A másik fél.

Ez már a mai hidegfront előtti idő teljes kihasználása. Levágtuk a füvet a gyümölcsösben, A cseresznye kezd érni, jövő hét közepén lehet menni szedni. Remélem, ezzel a földön járó szarkáknak nem adok tippeket. Ki tudja, ki olvassa a blogot?

Vissza a kis kertbe, látjátok, milyen szép a kapor és a zöldség? Kicsit sok volt a fény, nem is láttam pontosan, mit fényképezek.

Telnek a borsóhüvelyek. Ha ez a bolond szél egy kis esőt is hozna, pár napon belül lehetne borsót szüretelni.

A gyönyörű uborkáim, amit mindenki kapálni szeretne. Az angol érettségi napján kapáltam őket, mondtam a delikvenseknek, hogy én mit csinálok majd, amíg ők szenvednek, mindenki cserélni akart.

És végül a megmaradt eprek egyike.