Ma nagyon korán , kelt a nap nálunk, mert össze kellett szedni a piacra menő dolgokat. Nem tudom, ki, hogyan van vele, de mi mindig aznap hajnalban szedjük azt, amit ki akarunk vinni, hogy minél frissebb legyen. Nem mintha valaki is értékelné, de ennyivel tartozunk magunknak.

Nőnek a szépséges sárga cukkinik. Fehér is van már, és csíkos is, csak a zöld a későbbi, úgy látszik. Amit hazahoztunk a piacról, megcsináltam savanyúságnak, kaporral, fokhagymával. Lett két üveg, igazán szépek.

A finom borsó. Na, ez majdnem mind elment, egy levesre való jött haza.

A még finomabb krumpli. Teljesen más íze van a mi krumplinknak, mint a többinek, mert friss, és nincs lemosva. Igaz, hogy rajta van a kerti föld, de azért krumpli.

A karósbab csak nem akar zöldülni. Azt hittük, hogy megfázott, és majd az új levelei zöldek lesznek. (hálózsákot mégsem varrhatunk nekik, hideg éjszakákra.) De nem.

Aztán, amikor már minden összeszedődött, mentünk kiengedni az aprójószágot. Először Gyurikát, mert még mindig külön van. G.G. keveri a darát a mindenféle ételmaradékkal. György király kap először.

Aztán jönnek földön, vízen és levegőben a vércsirkék, de már nem fél tőlük annyira.

Tegnap reggel, ahogy kijöttek a tyúkok, máris elkapott egyet, de ma szégyenlős volt, így nincs szexkép.

A vadgesztenye virága a délutáni fűvágásból. Én nem vágtam, mert az én gépem nem jó. Nem is lettünk kész.

Felhők és búzamezők. Nagyon úgy nézett ki, megázunk, de nem.

Meggyet szedtem, aztán meg zöld diót, de egyiket sincs erőm ma feldolgozni. A zölddió-befőtthöz meg receptem sincs.

További felhők, és a birtok a másik irányból.Ma is nagyon elfáradtunk, az eső még mindig nem ért ide, de a szele már igen. Holnap folytatjuk, ahol abbahagytuk.