Ha kétszer olyan hosszúak lennének, sem férne beléjük minden. Lássuk a tegnapot. keltünk, mint mindig négykor, hogy hat óra előtt már lent lehessünk a csirkéknél. Szépen megetettük őket, és ott is maradtunk kapálni.

 Íme, a nagy mű. Fél kilencre készültünk el, akkor fényképeztem. Mivel erősen sütött a nap, semmit sem láttam abból, amit csinálok. De talán azért látszik a képen amit mutatni akarok.

A csirkék mind lelegelték a zöldet a saját udvarukban, ezért átengedtem őket a másikba, ami eddig le volt zárva. Nem nagyon mertek átmenni, csak Gyurika, a felfedező, mert ő már volt egy napot ezen az udvaron. Persze, estére már mindenki volt ott is, akkora lyukakat fötörtek, hogy beleesne a kamion. Ugyanis van ott egy mandulafa, amiről nem szedte le senki a mandulát, gondolom és lepotyogott és kicsírázott a fa alatt. Tyúkcsemege.

A megkapált kert, babos dobozzal a közepén. Vetni kéne máshová is.

A másik irány. A krumpli a kertes asszonyunké, a negyed kertben veteményezett a szomszédasszonya segítségével, de tavasszal az egész a miénk lehet.

Lola tévézik. Imádja nézni a csirkéket. Erről Mandula jut az eszembe, aki viszont a fecskefészek alatt ült órákig. Sajnos, a fecskéknek nem volt életbiztosítás.

Aztán, amikor jól kifényképezkedtük magunkat átmentünk a másik kertbe uborkát kapálni. Ugyan ez a zöldség, de ugyanabban az oldalban van, így sorra került. Szép kis répáim vannak, szerintem egy hét múlva lehet belőlük enni. A petrezselyem viszont olyan vékony, mint a cérna!

A gondos gazda ugyan átnyúlt a másik oldalba, de valójában az majd csak a héten kerül sorra, amikor a korai borsó szárát szedjük fel. Krumplit ültetünk a helyére. Az én elképzeléseim szerint fojtott krumplinak kora tavaszra, de a gazda szerint ősszel megevődik újkrumplinak. Az is lehet.

A mák szebb, mint valaha.

A legnagyobb munka közepén kaptak lencsevégre. Petrezselyemzöldet szedek a krumplihoz. A két kapa elengedhetetlenül fontos. A naggyal kapáltam az uborkát, a kicsivel a zöldséget.

Szóval ekkor délelőtt fél 11 volt. Utána visszamentünk a csirkékhez, akik öt tojást produkáltak és várták az ebédet. Utána hazamentünk. Gazda főzött, én érettségi dolgozatokat javítottam, Lola aludt, Amália ki akart menni. Ebédeltünk, aludtunk egy keveset, aztán a kamrában pakoltam, mert nem férnek a befőttek, a maradék dolgozatokat javítottam, aztán lementünk a szomszédokhoz cseresznyét szedni, mert olyan világos, vadféle cseresznyéjük van, amit én nagyon szeretek és szárítani is akartam belőle. Este csirkebezárás után vissza, vacsora, és egy érdekes film volt a tévében, amit meg akartam nézni. Hát a feléig ment is, amíg a borsót pucoltam. De a cseresznyét nem lehet a szobában magozni, ezért annyi volt a filmnézésnek, sose tudom meg, mi volt a vége. Aztán amikor már a cseresznye a szárítón volt, és indultam az ágyba, már másik film ment. Meg is állapítottam, hogy érdekes filmek mennek, de ennyi volt, a következő pillanatban már aludtam, és reggel négykor ébredtem arra, hogy Lola betipeg. Pontosabban a nyakörvét rázza. Lementem vele, és láttam, hogy virágzik a hárs. szedtem is egy kis csokorral (de tényleg), mert nem volt nálam semmi. Majd holnap reggel viszek magammal zacskót, amibe szedni tudom.

Szerintetek csoda, hogy olyan fáradt vagyok, amilyen?