pontosan úgy dolgozunk, mint máskor.  Meghallgattuk az összes templomból az összes harangot, és maradtunk ott, ahol voltunk, a nagy kertben.

Esett egy hetes eső, és meg is lett az eredménye. A másik két kertben, kibújt egy kis gaz, itt viszont elszabadult a dzsungel.

Ugyan június van még csak, de felébredtek a kaktuszok. Ugye, milyen szép?

Ez már a gaztenger, amiből a hagymát kellett kiszabadítanom. A vicces az egészben az, hogy már egyszer megcsináltam. A hetes eső hozott ki ennyi gyomot. És ne gondoljátok, hogy nem volt legalább negyven centis. Ha jól megnézitek, látjátok benne a hagymát is.

Ugyanaz, felülről.

Egy kupacba raktam az egészet, de ez még csak a folyamat fele.

G.G. a kukoricát kapálja. Először kicsapta a damilossal a nagyját, utána igazította meg a sorokat. Modern.

A gyönyörű, sárga cukkinim. Van fehér, sötétzöld, sárga és csíkos. Csak haladna már valamerre, mert nem termékenyült rendesen, így elvirágzik, aztán lepotyog.

A borsó, ellenfényben. Semmit sem láttam abból, amit fényképeztem, mert annyira sütött a nap. De nem baj, ti tudjátok, úgyis, hogy mi az ábra.