siófoki epreskert

Melynek a legbiztosabb jele, hogy újrakezdtük a piacozást, mégpedig mindjárt két helyen. Az Akvárium klubban, az Erzsébet téren a gödörben szerveztek Közös Piac néven egy kéthetenkénti szombati piacot, amit megnéztünk, és habár a lépcsők nagyon meredekek, ahol az árut kell levinni, a forgalomra egy szavunk sem lehetett. Most egy darabig az ünnepekre való tekintettel nem lesz, de ha újraindul április hatodikán, valószínűleg újra ott leszünk mi is.

Ezek az erszények, amiket karácsonyra kaptunk, hogy ne a nagyobbikam rossz tolltartójában gyűjtsük a bevételt. Használatba is lettek véve.

Itt a stand. A legbelső teremben kaptak helyet azok, akiknek mindenféle árujuk volt. Elöl a húsosok-borosok, középen a lekvárosok-mézesek és legbelül a zöldség, meg mindenféle.Azt hittem, hogy nem fognak eljönni ilyen messzire a vásárlók, de eljöttek, és a csillió-millió lekváros között megtaláltak engem a cukormentes lekvárjaimmal.

G.G. a zöldségfelelős. Vittünk barkát is, de itt nem adtunk el egy szálat sem.

Ez már a másik piac, vasárnap a szokott Kazinczy utcai Szimpla piacon. Fáztam, pedig hideg se volt.

Nemsok árunk volt, de azért menni kellett, mert már vártak bennünket.

G.G. a tavasz hírnöke. Annyiban volt szerencsénk, hogy valakik nem jöttek, és megkaptuk a helyüket elöl. Jövő héten már megint visszatesznek bennünket hátra, ami annyiban jó, hogy nem olyan huzatos, és oda is eljönnek azért a vevők, de elöl jobban szerettünk lenni, mert ott szoktuk meg.

Ó, és ez már a mai délelőtt, amikor is folytattuk a metszést. Azaz nekiálltunk igazán, mert a januári óta ki se lehetett menni. Ma reggel is deres volt a fű, csúszott az autó rendesen, alig tudtam felkepesztetni a kis úton.

Nincs arcom, a szél az arcomba fújta a hajamat. A venyige dobozba gyűjtése jó ötlet volt, szép tiszta maradt a sor, amikor végeztem.

Lola az én árnyékomban, és még véletlenül sem arra néz, amerre kellene.

G.G. harcol a gyümölcsfákkal. Szerintem már évek óta nem ritkították őket, most fellélegezhetnek.

Senki nincs a képen, illetve aki van, az jól elbújt a fa mögé. :-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Jót dolgoztunk ma délelőtt, de nem szokta a cigány a szántást, G.G. és a kutya is édesen alszanak, csak nekem kell dolgozni. Nincs igazság a földön!!!!!

havazva. Újból, és reméljük nem sokáig. Viszont ki sem tudunk nézni semelyik kertbe, marad a tervezgetés. Már kirajzoltuk egy darab papírra, hogyan fogjuk beosztani a Viperást, megbeszéltük a leendő szövetkezet tagjaival, hogy ki mit fog termelni, és most állunk neki ólat keresni a leendő tyúkoknak és csirkéknek, mert azok is lesznek.

De egyelőre Lola és Amál az állatfarm.

A hó, ami elolvadt egy éjszaka alatt.

Így nézett ki tegnap reggelre a ház környéke.

A vérszilvafa madarak tanyája.

Az menjen le a parkolóba, aki tud. Én nem, és az autó is a garázsban lapul.

Lola viszont a szoba közepén rágja a csontot.

Na, de mindez a múlté, ma reggelre hat fok volt, délutánra 11, és olvad ezerrel. Most majd térdig érő sár lesz.

Mivel orrig behavazódtunk, itthon ülünk, és ki-ki úgy vészeli át a hideg napokat, ahogy tudja. Amália például az én mackófölsőmben. :-)))))))

Megint szórakozik a blogmotor!!!!!

Szóval másodszor.

Kint voltunk a Viperásban, mert olyan szép tavaszias volt a délelőtt. (Azóta bezzeg esik. Eső, hó, havas eső, mikor mi.) Levagdaltuk a komlót a kisházról és a kerítésről, aztán nekiálltunk szőlőt metszeni, de csak kipróbálni, hogy milyen is az.

Ez itt én vagyok a nagy munka közben, vagy valaki más, az én sapkámban. :-)

Ez a szőlőbozót metszés előtt...

És metszés után. Remélem, látszik a különbség. Az eldobált venyigék felét összeszedtem, aztán meguntam. Majd legközelebb...

Lola nagyon élvezte, el is fáradt úgy, hogy egész délután aludt.

Amit biztos követ még több is, főleg az év túlsó végén. Úgy látszik, a kökényt már túlságosan is megcsípte a fagy, és puha, de finom, egyáltalán nem fanyar.

Hanem halljátok, nem valami szapora a szedése! De azért van egy kökényszörpre való, megcsinálom, aztán majd lesz vele valami.

A csipkebogyó is puha, de így könnyebb megfőzni és lepasszírozni. Most nem kész lekvárt csinálok belőle, csak alapot, amit majd eperfőzéskor fogok felhasználni. Lesz eper-csipkebogyó lekvárom majd, annak idején, meg talán málna-csipkebogyó is.

Ha jól megnézitek, én is látszom a távolban. G.G. csipkebogyót szedett, rám hagyta a kökényt. Ezen a földön csak egy kökényfolt volt, de azon sok bogyó volt még. Kb 3 litert szedtem. A vaddisznók is szeretik. Mindenhol ott volt a nyomuk. Sőt, vadászott is valaki valamikor ezen a földön, mert Lola talált egy döglött szarvaslábat, és azzal rohangált. FÚÚÚÚÚJ!

Az ég leírhatatlanul kék volt. Sütött a nap, kellemes szellő lengedezett, kb 10 fok volt. Tavasz a télben.

Csak, hogy tudjátok, milyen szép helyen is van ez a csipkeföld.

Gyönyörűek a somogyi dombok, nem?

Úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne, pedig semmi sincs. Nem baj. Holnap, ha szép idő lesz, kimegyünk a viperásba, és metszünk.

Én ezt az egészet nem értem. Betettem a képeket, hozzáírtam a szöveget, mentettem, és az egész eltűnt.

Kezdjük még egyszer. Előre írom a szöveget, talán így meglesz, a képeket meg utána, bár így nem igazán szeretem. MIÉRT KELL ELRONTANI AZT? AMI REMEKÜL MŰKÖDIK!!!!! Szerintetek?

Tehát, kezdjük még egyszer.

Gyönyörű idő volt, amikor kisebbikemék visszajöttek karácsony után, és mivel Andrew még nem látta az új kerteket, kimentünk a Viperásba, mert az közelebb van.

Megnéztem az ólakat, és a bódét is, ahol a kerti szerszámokon kívül van két ágy is, kint lehet majd éjszakázni, ha jó idő lesz.

A szőlőt lassan elkezdem metszeni, bár nem vagyok a téma szakértője, majd lesz, amilyen lesz.

Andrew azon gondolkodott, hogy mit lehetne kihozni ebből a birtokból, de csak elméletben, mert gyakorlatban, ha venni akarnánk telket, nem ezt kéne megvenni.

G.G. azon aggodalmaskodott, hogy hogyan fogjuk győzni a rengeteg munkát, de majd csak lesz valahogy. Gyönyörű kert lesz a Viperásból, higgyétek el, és persze ott van még mellé a Titkos és az Eredeti, a Gyümölcsösről nem is beszélve.

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak, és jöjjenek a képek, ha hajlandó az a ....... blogmotor bevenni őket.

Tehát a képek:

G.G. téliesít. Minden gép megy az ólba.

Én állok itt, mint a jó gyerek, törött bokával nem nagyon lehet mást csinálni.

Olyan rend lett a fészerben, amilyen már régóta nem volt.

Hagyma, fokhagyma, retek, saláta. Mind a tavaszt várja.

Találtunk egypár magról kelt retket. Finomak voltak, csak éppen összefajzottak. Ez éppen hosszú és piros.

Lola szeret kertbe járni. Csak éppen nem olyan most az idő, bár minden időjárás-előrejelzés ellenére nem esett itt a hó, sőt, sütött a nap. Na, meg még nekem is kell pár hét, hogy szökdécseljek, mint a szarvasok.

Csak el van törve a bokám. És a nagy igyekezetben valamit elrontottunk a gépen, és semmi sem úgy megy, ahogy szokott.

Beletettem 7 képet. Szerintetek hol vannak?

A krumplinak, amit még a múltkor töltögettünk, lefagyott a szára. Node, sebaj, csak hat rövid sor maradt, fel lehetett szedni újkrumplinak.

A mákok, amelyek csak úgy kiszóródtak, nagyon szépre nőttek meg. Bár pont a lényeg nem látszik. Még nem járt magasan a nap, amikor fényképeztem, és az összes mák csillogott a harmattól.

Szakmunka. GG-ról folyt a víz, amíg én majd megfagytam. Viszont nyakig ért a sár, és nem volt nálam a csizmám.

Lola a ritka változatosság kedvéért majdnem belenézett a kamerába. Legalább látjátok, hogy feje is van ennek a jószágnak.

És itt vannak a hagymák, amelyek tiszta ragyogó gyöngycseppekkel voltak borítva. Rengeteg eső esett, nagy a reggeli pára. Most még több esett, rágondolni sem lehet, nemhogy rámenni.

Ezer, sőt millió szerencsénk volt, hogy megjártuk Pestet hó nélkül. Hóban, főleg, ha esik, nem tudok vezetni. Káprázik a szemem, és összefolyik minden. Még rosszabb, ha sötét van, és esik a hó. Na, ha muszáj, azaz mentében kap el, akkor hazamegyek, de ne tudjátok meg, milyen kiborító. Viszont, ha nem muszáj, hóban nem indulok el. Remélem, azért még nem tartós a téli idő, és legalább novemberben tudunk még piacozni.

Na, ne gondoljátok, hogy nekünk van ilyen szép virágoskertünk. Nálunk a haszonnövényeké a terep, ez a díszkert a Kanegér kocsmához tartozik. (Mindenkinek tudom ajánlani, jó hely, és olcsó is.) :-)))))))

A rettenetes nagy hó. Kilitiben sokkal nagyobb volt, mint Siófokon, itt csak az autók tetején állt meg a hó. Hajnalok hajnalán én vittem le Lolát, de akkor még nem volt semmi. Később visszamásztam aludni, aztán amikor már tényleg felkeltünk, hét után, akkor láttam, hogy itt a tél. Jobb is, mert Lola nem állt át még a téli időszámításra, és hajnali háromkor jelezte, hogy muszáj levinni. Én meg csak felkapkodtam magamra valamit, és papucsban ballagtam utána.

Hogy jobban lássátok. :-)))))

Sőt, hogy még jobban, a kocsma tetején is hó van. :-)))))

Na, és ez a kert. Dióért mentünk le, mert kéne valamit sütni, és tegnap, amikor bepakoltunk, csak a hazamenetel járt a fejünkben. A múltkori szép tavaszias képet, és ezt a télit két nap választja el. Gondolom, most majd lehullanak a levelek, és lefagy a krumpli szára is, de a krumplit nem bántja, lesz a jövő hétre is piacoznivaló.

Gyorsan kihasználtuk az utolsó őszi napot. Mindenfelé voltunk, de odaértünk az öregek kertjébe is újkrumplit szedni.

Ugye, milyen guszta? El is adtuk hazafelé menet majdnem mind. Reménykedjünk, hogy holnap még ki lehet menni a kertbe újat szedni. :-)))))

Igazi finom napos őszi idő volt, és a kert is teljesen zöld. Na, nemcsak a gaz miatt, hanem a fákon is zöld még a levél, és a krumpli sem száradt le, sőt, virágzik.

Ez pedig a kert másik fele. Lolával az előtérben. Ki van kelve az összes hagyma és fokhagyma. A salátát szétültettem, és mind megeredt. A mák is nagyon szép. Még szebb a másik oldalon, ahol csak elvetette magát a krumpli közé. Állítólag holnap jön a nemulass.

Szóval, már harmadszor próbálok mindent a helyére tenni, de egyre rosszabb.

ez Gyuri földi maradványa a bográcsban. Isteni finom lett. Kár, hogy nem lett időnk valamelyik kertbe kivinni főzni, de hátul a parkolóban is elkészült, és a nap nekünk sem áll 48 órából.

Itt eszegetjük. Tényleg finom

Lola is rajong a kerti főzésért.

Ez a viperás kert. Gondolom, csak sikló volt, és a mesében vált viperává, de már így marad. :-)))) A lényeg, hogy fel van szántva.

Az előbb még volt egy nagy kökényes kép, de mindegy, így is látszik, hogy a vödörben van. Lekvár lesz belőle, azaz már van is és lesz is, már ha megyek és befejezem.

A kaktusz utolsó virága. Októberben augusztust érez. De tele van mindegyik apró bimbóval, ezeket szépen áttelelteti, és ha szép tavasz lesz, már április végén kivirágzik.

Azt akartam lefényképezni, amint éppen gyilkolásszák egymást, mint mindig, de Lola észrevette, hogy miben mesterkedem, és elsomfordált.

Valaki, aki nem én vagyok, elérte a bűvös két ötöst. Ugye, szép rántotthús-tortát kapott kisebbikemtől?

És itt az ünnepelt, teljes életnagyságban. A gyönyörű tortájával.Mondanom sem kell, fél percig nem tartott, és minden előzetes elképzelés ellenére én ettem a legtöbbet belőle. Tényleg nagyon finom volt, én meg nagyon éhes.

Mint ahogy októberben lennie kell :-), gyönyörű újkrumplink van. Ha az égiek kegyesek lesznek, két hét múlva piacra kerülhetnek. Ne tudjátok meg, mennyi krumpli ment át a kezünkön, de a télen tarhonyát fogunk enni, mert krumpli az nem maradt. :-))))))))

Íme, a gyönyörűen feltöltött újkrumpli-sor.

Virágzik is úgy, mint április végén. :-)

Na, ez már inkább őszi tevékenység. Csipkebogyót szedni lekvárnak. Fel kellett öltözni, mert szúr, mint az istencsoda, és ráadásul meleg is volt. Megizzadtunk, összekaristolódtunk, de azért szedtünk egy vödörrel.

A titkos lelőhely. Vele szemben is van egy nagy csipkeliget, ott kezdtük. Csak a csipkeliget hátránya, hogy nem lehet a bokrok közé bemenni, mert fennakadsz rajta, így mégis a ritkásabb rét volt a nyerő.

Mielőtt még valaki azt mondaná, hogy én féltem a bűrömet...

Krumplit töltögetni, igazi októberi tevékenység...

Epret kapálni is. A háttérben a ládában a felszedett kardvirághagymák vannak.

Ez pedig az új káposztagyalu, fiatalabbik unokaöcsém támogatásával. Elkészült az ősz első savanyúkáposztája, illetve még savanyodik. Talán a hét végére jó lesz, ha meleg marad az idő.

Na és a végére maradt a médiasztárság. :-) Nem volt elég a Demokrata-címlap, a külföldre szóló dokumentumfilm, most a TV1-ben és a rádióban is elhangzott GG, amint a krumpli áremelkedését kommentálja. Most már tudjátok a tutit. :-)))))) (De ne minket szidjatok, mert drága a krumpli. Nekünk sem maradt)

persze, negatív értelemben. Megyünk kifelé, hogy kitakarítsuk a tyúkólat, meg összeszedjük a maradék terményünket, hát a kapun új lakat, a kertből minden felszedve.

Olyan mérgesek vagyunk, hogy majd megpukkadunk. Hogy van valakinek pofája ilyesmihez!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ott maradt az összes paprikánk, a zöldparadicsomunk, amit a piacra kellett volna vinni, a sárgarépánk, petrezselymünk,és a tyúkok maradék kajája, amit a szomszédasszonynak akartunk adni.

Ki se látok a pipától, gondolhatjátok. Papírt kellett volna írni, de nem írtunk. Na, majd a következő kertnél fogunk.

G.G tajtékzik, és igaza van.

a tyúkok élete.Ma levágtuk az utolsó sorozatot is. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Ez itt a Szimpla háztáji piac logója, ahová minden vasárnap megyünk még egy darabig. Ide kerülnek a kerti finomságok (már amelyik). A friss lekvárok: zöldparadicsom vaníliával, fűszeres szilva-alma pirított mogyoróval, fűszeres alma-sütőtök, és sima alma körte. Remélem, ezek is ízleni fognak, mint a többi. A múlt heti sláger a sárgarépa-alma-narancs-keserűmandula kombó volt.

Felszámoltuk a nagy kertet. Ez az utolsó termés. A sütőtökök szép darabok lettek, a kisebbik 5.80 kg, a nagyobbikat nem mértük meg, mert azt nem lehetett piacra vinni, mert megrágta az egér. A kisebbik is túl nagy volt a vásárlóknak, majd szét kell darabolni.

Az asztal már a tyúktisztításhoz van előkészítve, de mivel még nem forr a víz, birset boncolok rajta. Kivágtam belőle egy szeletet, meg is ettem. A száraz és forró nyárnak egy kellemes következménye van, minden gyümölcs mézédes. A birs is.

A halálraítéltek a siralomházban. Azaz Magdi néniéknél a fészerben, ahol a holminkat tartjuk.

Már meg vannak kopasztva, csak arra várnak, hogy feldaraboljam őket. Mostanra már megtanultam újra megkopasztani, és feldarabolni a tyúkot. Ezelőtt akkor csináltam, amikor még  kisebbikem nem volt meg. Akkor zavart, most már nem, habár a fene nagy lelkesedés tükröződik az arcocskámon, inkább fáradt vagyok, mint undorodom.

Reszkessetek, féljetek és borzadjatok, Gyuri is beleugrott a vájdlingba.

Ez már a második tyúk, apró darabokban. Éppen a szárnyát nyeszetelem. A szárnya végét odaadtam a kutyáknak. Lola is, és Csoki is nagyon szeretik a baromfivágást. Egész héten, amíg koptattuk a tyúkokat, boldogok voltak.(És persze felkajáltak minden nyesedéket)

Szóval, kész. Azóta az egész bagázs a mélyhűtőben pihen. Magdi néninek adtunk még egy tyúkot, mert János bácsi elfelejtette, milyen íze volt az előző levesnek. (Múlt kedden.) Pedig az első tyúk az övék volt. :-)))))))

a héten kitakarítjuk és kimeszeljük az ólat, leszedjük a zöldparadicsomot, illetve a paprikát, felszedjük a maradék sárgarépát és petrezselymet, és azt a kertet is otthagyjuk. Nem baj, lesz másik. Mondjuk a fülei titkos.

Ez a nap is felvirradt, bár hála az istennek az esők is visszajöttek, szombat reggel csak ijesztegetett bennünket. Az is külön jó volt, hogy nem volt meleg. Reggeli a pince teraszán, előtérben a pogácsa, amit hajnalban sütöttem. Érdemes volt, mert elfogyott az egész.

Ő Adrienn, az öreg tulajdonos menye.

Ez meg a nem tudom, mi, de ázik a vízben. Bár kár volt, mert nem dagadt meg eléggé, és így vödröt kellett használni a préselésnél.

Ő pedig Tamás, a fiatal gazda, és persze én munkára-harcra készen. (Lola is)

Szedem a nagy semmit. Ezen a részen alig volt valami, persze elhanyagolt szőlőben bajosan. Az is csoda, hogy termett egyáltalán.

Adrienn sem talál sokat az ő sorában.

Hol is kezdjem? Gondolkozik Tamás.

Ez egy gyönyörű fürt. Édes is volt. Beleharaptam.

A szakmunka az öreg gazdáé. De mivel valami alkatrész ki volt hullva a darálóból, csak szedte lefelé a csillagokat az égből.

A végére a fiatalabb Adri is megérkezett. Szegény, úgy meg volt fázva, mint az öregágyú.

Máté Lolát szórakoztatta. Most éppen énekel neki és táncoltatja. Lola nem bánta, sőt! De most úgy hever a lábamnál, mint egy darab rongy. Elfáradt szegényem.

Darálódik a szőlő...

és készül a must. Hoztunk belőle egy üveggel. Nagyon finom, édes. De mivel a kék és a fehér szőlő egybe lett szedve, ezért szép rózsaszín. Siller bor lesz belőle, mint megtudtuk.

Jó lesz, mert jó a cukorfok, bár nagyon kevés a mennyiség. Eredetileg sem volt sok, és még a seregélyek is besegítettek.

Az alsó része a szőlőnek kimegy, aztán fel lesz szántva az egész, és majd márciusban ugrálnak bele a krumplik.

Találtunk szántós embert, majd beszélek is vele és konkretizáljuk a szántás időpontját.

Most viszont olyan fáradt vagyok, mint a kutya, és holnap piac Pesten.

A jó ég a megmondhatója, mikor esett utoljára az eső. Többször is riogattak vele, többször is elkezdett cseperegni, aztán úgy is maradt, vagy még úgy se. Mindenesetre, elkezdődött az iskola, és én vettem magamnak egy szoknyát az angol butikban, merthogy mégsem járhatok csak úgy, csórén.

Komoly, mi?

A kaktuszok nagyon jól érzik magukat, majd eztán krumpli helyett fügekaktuszt fogunk termelni.

Elemükben vannak.

Ezek is.

A karmoskaktusz kicsit összement, ha több vizet kap, akkora, mint egy futball-labda.

Szerintetek ez mi? Egy újabb gyönyörű birtok, amelyet a tulajdonos idős hölgy nem tud, a család meg nem akar művelni. Ilyenkor a szívem szakad meg, hogy más dobálja azt, amit nekem nem ad meg az isten. Ma voltunk megnézni, szuper. Árulják is, de szerintem nagyon sokat akarnak kérni érte, tehát ha nem találnak vevőt október közepéig, és még akkor is kell, akkor művelhetjük. Szántó, szőlő, gyümölcsös.

Ahol a Dacia áll, tritikálé volt. Mellette kukorica, csak nem lett belőle semmi ebben a szárazságban. A gyümölcsfák megvannak úgy-ahogy.

A szőlő előtt lucerna volt, de kisült. Lola érzékelteti az arányokat.

A szőlő utáni rész, tritikálé-tarló és csemegekukorica-szár. Ezen a felén még volt is valami.

Lola ballag előttem, megyünk lefényképezni az ólakat.

És itt vannak az ólak. Mindegyik előtt külön kert, hogy a disznók ki tudjanak járni. Még csak felújítani se kéne, csak a gazt levágni, megnézni az ajtókat, lakatot venni rájuk, és már röföghetnének benne a disznók. És az egész Siófok egy másik részében van, az isten háta mögött két lépéssel egy domb tetején, tehát esély sincs arra, hogy ezt valaki hobbiból vagy nyaralónak megvegye. Nem látszik onnan semmi, csak az erdő, víz van, de villany nincs. Mindenesetre, ha valaki pont ilyen birtokot akar venni befektetésnek, ám tegye.

Tegnap megint voltunk a Szimpla piacon, nagyon jó volt. Sokan voltak, sokat vásároltak, sok mindent eladtunk és családi találkozót is rendeztünk, mert a testvéremék is és mindkét lányom is ott voltak, és sikerült egyszerre érkezni. Na, de ez a vége.

Az első a kutya, aki meg nem enné a kenyeret, ha csak úgy nekiadnánk. Még a vajas, vagy májasos kenyérről is csak lenyalja a rávalót, a kenyeret ott hagyja, hogy túl sok benne a liszt. Viszont a tyúkok vödréből kivenni az egészen más. Ott a kenyér ellenállhatatlanul finommá válik.

Látjátok, ki sem teszi a szájából.

Most pedig a kaktusz. A nagy kaktuszunk a lépcsőházban már akkorára nőtt, hogy mozdíthatatlan. De nem hagyta abba a növekedést, sőt. A tavasszal hozott új ága már nagyra nőtt, sőt, egy újabb kicsi ágat nevel. Selymes kaktuszbaba.

Itt jól látszanak az arányok. Magasabb, mint én.

Ott a selymes.

Összecsomagolódtak az aszalt mindenfélék a piacozáshoz. Végül is nem nagyon volt keletjük, gondolom azért, mert nem tudtam őket rendesen kiteregetni hely hiányában.

Ezeknek már annál inkább, bár egy kicsit tájékozatlan a közönség, ezek nem a szokásos méretű és színű padlizsánok, pedig most csak a fürtös rózsaszín és a fehér maradt meg (a többi ki se kelt) Tavaly volt zöld és sárga is, és ha rajtam múlik, jövőre is lesz. Sőt, pici grillezni való padlizsán is, ami kb 15 cm hosszú és hüvelykujjnyi vastag.

A paradicsom a sztár. Eladtunk hat ládával.

És itt vagyunk mi a boltunkban. Látjátok, milyen kevés helyre kell mennyi mindent kirakni. De jövő héten is megyünk, és lesz paradicsom újra. (Legalábbis remélem.)

Reggel telepakoltuk az autót és, elindultunk a titkosba füvet vágni. Gyönyörű napos-szeles idő volt, nem is volt meleg, minden együtt állt egy szép kiránduláshoz.

Oda is értünk. Így néz ki a présház, illetve a pince terasza.

Egy pillantás a feladat nagyságára.

Nem savanyú, sőt. Lola is kipróbálta.

Kezdődik! Nincs sötét, sőt nagyon is világos van, nem tudom, miért lett ennyire sötét a kép.

Na itt jobban látszik. Először a pince előterét tettük rendbe, mert aztán következett a...

bogrács felállítása. Otthon összekészítettük a belevalót, itt csak fel kellett tenni az állványra. Mit mondjak, a kép magáért beszél!

Mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért!

Valakinek a füvet is vágni kell!

Elfáradtunk Lolával. Levágtuk a fele részét, ott ahol nem volt nagy a gaz. A gazt a szakértőkre hagytuk, de ők sem bírtak vele. Kell szerezni kést a bozótvágóhoz, mert a damil nem viszi.

Ez mind iszalag. Metszőollóval vagdostam ki, és húzgáltam egy csomóba. Lola nem segített, sőt, visszafelé húzta.

Na, alakul? Hasonlítsátok össze az első képpel.

Igen, sajnos a háttérben ott van még a nagy gaz, de ami késik...

Na, aztán annyira felgyorsultak az események, hogy a délutánból csak ez az egy kép készült. Megjöttek a tulajék, és egyesült erővel belakmároztuk a bogrács tartalmát. Aztán a pincét is kinyitották, ott találtam ezt a kaszát, és mivel a saját kaszámnak letörtem a kaccsát (fene tudja, hogy kell írni), úgy döntöttem, hogy kaszálni fogok. Ez csak imitálás, de aztán lementem a gazokhoz és nekiláttam aratni őket. Hát, igen... több erő kellett volna hozzá, meg hosszúszárú cipő vagy csizma, mert szurkálta a meztéllábamat a szandálban.

Szóval a tulajék nagyon kellemes emberek, jól elbeszélgettünk, és jót dolgoztunk is együtt, mert azért (is) jöttek, hogy kivágjanak két diófát. Szerszám még volt hozzá, de szaktudás nem nagyon, így nagyon megörültek, G.G. szaktudásának, és pikk-pakk kint volt a két fa, fel is darabolódott valamennyire és fel is pakolódott az utánfutóra. Csak aztán elfogyott a stihl-olaj, és nem lehetett tovább darabolni. Sebaj, a nagyobbik probléma meg lett oldva, mármint, hogy földön hasalnak a fák, ágakat darabolni meg nélkülünk is tudnak.

Ennél a pontnál jöttünk el, de megegyeztünk, hogy megyünk szüretelni segíteni. Szeptember 15 a szüret, akkora szerzünk kést a kaszába, és levágjuk a maradékot két mustivás közben. :-)))))))))))))

Igen jól éreztük magunkat, egészen feldobódtunk a gyönyörű birtoktól, a jó kajától, a jó társaságtól és a jó munkától. Aztán hazaeveztünk, és az eső is eleredt, talán az epreim is felélednek. Viszont a sárga szilva főzését elrontottam, mert úgy csináltam, mint a kék szilvát és nagyon összefőtt. Nem baj, legalább most már tudom. Ma szőlős almalekvárt fogok főzni, legalábbis remélem, mert nagyon tele van ez a nap. Majd meglátjuk. Még jó, hogy unatkozni nincs idő.

Ötezer éve nem volt érkezésem új blogbeírást csinálni, mert gondolhatjátok, miért. Biztos azért, mert lógatjuk a lábunkat. Tehát egy összefoglaló.

A pesti piacozás remekül működik, a Szimpla kertben is és a Gozsdu udvarban is.

Ez a kép viszont azt mutatja, hogy augusztus 12-én megváltozott az ég színe, onnantól már ősz van.

Nézzétek, milyen mélykék az ég színe. Iskolakezdés színű, gondoljatok rá erősen.

Itt csomagolódnak az aszalt gyümölcsök a Gozsdu-bazárba.

Itt pakolom őket a zacskóba, és pont olyan fáradt vagyok, mint amilyennek látszom.

Ez már a Gozsdu-udvar. Ugye, hogy megfiatalodtam? :-))))))

Na, jó, nem. De a gyönyörű asztalterítőmet is nézzétek, én hímeztem még tizenéves koromban.

Gondos gazda se maradjon ki, úgyis vannak, akik rá kíváncsiak. :-)))))

Ezek az Erzsi barátosném mézeskalácsai. Szépek, ugye?

Aszalványhalmok. Kelendőek voltak

Na, és....ta-dám (bada-bing, ahogy az angol mondaná) itt az első új eperpalánta. Asia névre hallgat, és nem tudok róla semmit, de majd beszámolok.

A föld, az száraz. Legyetek szívesek esőért imádkozni.

Készen áll a nagy mű, az alkotó pihen.

Remélem, nem fognak kiszáradni a gyönyörű epreim, öntözzük őket esténként, de nagyon nagy a szárazság.

Vasárnap piacozni voltunk a Szimpla vasárnapi piacon, itt a facebook oldaluk:

www.facebook.com/SzimplaPiac

és nagyon jó volt. Minden tekintetben. anyagiban is, és főleg azért, mert az embereket igazán érdekelte, hogy mi micsoda, jókat beszélgettem.

Ezek még csak az előkészületek, Magdi néni kiskonyhájában, címkézzük a lekvárokat.

Látjátok, mennyire bele vagyok merülve a munkába?

A kutyák is nagyon akartak dolgozni.

Egy tobozt rágtak ketten. Nem mintha nem lenne csilliom ezer, de az egy se jó. Nem értünk hozzá.

És ez már az aktuális vásári kép. Csináltunk magunknak Siófok feliratot, hátha otthon érezzük magunkat. Mindennel nagy sikerünk volt. Nem túl előnyös ez a fotó a fejemről, de nem nekem kell szépnek lenni, hanem az árunak.

Így jobban látszanak a kóstolók. Nagy sikerünk volt velük. Aztán kisebbikemék hazavitték a kóstolóüvegeket, és feláldozták magukat, nehogy a lekvárok megromoljanak.

És egy régi kép a nagy kukoricaevésről, még június elejéről. Ama boldog időkből, amikor még azt ettem, amit akartam.

Nem tudom, mennyire látszik, mert nagyon nem tudtunk közel menni hozzá, de egy madárfióka felnőtt, ki is tollasodott, és elhagyni készül a fészket. Ez két napja volt, azóta már kirepült. Nagyon messzire nem jutott, lepottyant a földszinti biciklitárolóba, de a szülei etetik, és napok kérdése, hogy annyira megtanul röpülni, hogy el tud menni a lépcsőházból.

Ezek már sokkal földhözragadtabb madarak, előtérben Csibi, a szégyenlős, akinek új tollai nőttek, amelyek sokkal világosabbak a régieknél, és most tarka.

Szorgalmasan ül valaki a fészekben, de az eredmény siralmas. Volt olyan nap a héten, hogy csak 2 tojás lett. Minek etetjük ezeket a verebeket?

Gyuri már nagy ló, de azért egy kis kényeztetést elvár.

Itt jobban látszik, mekkora is valójában.

Ez már az új krumpli, ami virágzásnak indult. Tegnap szépen megázott, remélem a későbbi vetések is elindulnak az ég felé.

És itt az álom, egy gyönyörű birtok, amit kivehetnénk. Hogy tetszik?

Amint látjátok, a legnagyobb hőségben ugyanazt csináljuk, mint április-májusban, azaz töltögetjük a krumplit. Igen késő este volt már, látjátok milyen hosszú az árnyékom, de G.G úgy izzadt, mint a csataló.

A krumpli, mármint az utolsó előtti vetésű, nagyon szép, most készül virágozni, ami azt jelenti, hogy augusztus közepén lesz megint hámlós héjú újkrumplink. Azért vetettük, hogy "lefojtsuk" és legyen kora tavasszal újkrumplink, de azt hiszem, ez lesz a téli krumplink, mert a fő vetésű krumplink gyakorlatilag elfogyott.

A gyönyörűen feltöltött krumpli. Esőt is kapott, nincs más dolga, csak nőni.

Minden ellenkező híresztelés ellenére én is töltöttem a krumplit. Nagyon hamar kész is lettünk vele.

Na és ez mi? Csak nem még krumpli, amit el kell vetni? DE AZ! Úgy cseréltük új krumplira. Valakinek a felesége panaszkodott, hogy venne ő újkrumplit, de a férje azt mondja, előbb a régit kell megenni. No, mi meg elcseréltük a régit újra, hogy el tudjuk vetni. Szerintem azóta is sikongat az asszony örömében, hogy nem ezeket a krumplikat kell hámoznia. A krumplik boldogok, hogy a földben ülhetnek, nekünk meg lesz mit enni. Ma is kapunk még régi csírás krumplit, nehogy ne legyen mit csinálnunk.

A gyönyörű sorok.

Nem volt túl meleg aznap reggel. Látjátok, mekkora csírája van a krumplinak? És látjátok Lola-krumplit?

És ez az uborka. Magdi néni kiskonyháját kisajátítottam savanyúsággyártás céljából. Azt mondta, nyugodtan dolgozhatok ott, ő már nem használja a kiskonyhát. Na, majd használom én. A hét végén körtét teszek el majd benne.

szedve és öntve a gubójából. egy kiló tíz deka lett két sorról, bőven megvan a karácsonyi mákos gubára/beiglire/piskótára való. Én, speciel, szeretem az összes mákosat, de a többiek!

Sajnos, nem tudom úgy levágni a tetejét, hogy ne menjen bele a gubó anyagából, de majd meg lesz mosva és szárítva.

Na, és a többi kép.

Jó a méteres bab termés. Gondolom, a fényből látjátok, mennyire hajnal van, amikor a kertben vagyunk.

Ez a lépcsőházba beköltözött vörösbegypár családja. Kikeltek a picik, hárman vannak, itt csak kettő látszik. Tátogatják a sárga szájukat, de olyan csendben vannak, mint a sír. Most meg lett-e nekik mondva, hogy a lépcsőházban nem ordítunk, vagy egyébként is ilyen csöndeske pici madarak, azt nem tudom.

Lola száraz kenyeret eszik a csirkék vödréből. Próbálnánk mi adni neki...!

Első György már kezd királyi formát ölteni. Csak nagyon melege van.

A pipik is csak az árnyékban esznek. Szinte forró volt a vizük, amikor ma délben kicseréltem.

Amália belemozdult a képbe. És még ez volt a legjobb kép! A fokhagymafüzéreket is ma fontam

Tudjátok, azért nincs új blogbejegyzés, mert belefulladtam a krumpliba. Krumplit szedünk reggel, délben és este. Annyiban jó dolog, hogy hamarosan elfogy az egész, és aztán azon lehet majd sírni, hogy még krumpli sincs.

Azért adjuk el az összeset újkrumplinak, mert igen rondán megtámadta a kószapocok. Gondolhatjátok, mit érzünk, amikor a krumplisor alatt végig ott van a járat, a legnagyobb krumplik úgy megrágva, hogy csak a héja maradt. A kicsik neki sem kellenek.

Úgy döntöttünk, hogy mentjük, ami menthető, és hála Istennek, ehhez vannak partnereink is, azaz éttermek, ahova húsz kiló szám hordhatjuk a krumplit.

Ez egy kép a kis édesről a www.edenkert.hu -ról, ahol az ellene való legjobb védekezést is leírják, biztosíthatlak benneteket, nem ér semmi semmit. Egyetlen dolog, amit tehetünk, jövőre a nagy kertbe csak föld feletti növényeket teszünk, kukorica, borsó, bab, tök, és a krumplinak szerzünk egy új kertet. Akkor már négy kert lesz, plusz a gyümölcsös.