Amint látjátok, a legnagyobb hőségben ugyanazt csináljuk, mint április-májusban, azaz töltögetjük a krumplit. Igen késő este volt már, látjátok milyen hosszú az árnyékom, de G.G úgy izzadt, mint a csataló.

A krumpli, mármint az utolsó előtti vetésű, nagyon szép, most készül virágozni, ami azt jelenti, hogy augusztus közepén lesz megint hámlós héjú újkrumplink. Azért vetettük, hogy "lefojtsuk" és legyen kora tavasszal újkrumplink, de azt hiszem, ez lesz a téli krumplink, mert a fő vetésű krumplink gyakorlatilag elfogyott.

A gyönyörűen feltöltött krumpli. Esőt is kapott, nincs más dolga, csak nőni.

Minden ellenkező híresztelés ellenére én is töltöttem a krumplit. Nagyon hamar kész is lettünk vele.

Na és ez mi? Csak nem még krumpli, amit el kell vetni? DE AZ! Úgy cseréltük új krumplira. Valakinek a felesége panaszkodott, hogy venne ő újkrumplit, de a férje azt mondja, előbb a régit kell megenni. No, mi meg elcseréltük a régit újra, hogy el tudjuk vetni. Szerintem azóta is sikongat az asszony örömében, hogy nem ezeket a krumplikat kell hámoznia. A krumplik boldogok, hogy a földben ülhetnek, nekünk meg lesz mit enni. Ma is kapunk még régi csírás krumplit, nehogy ne legyen mit csinálnunk.

A gyönyörű sorok.

Nem volt túl meleg aznap reggel. Látjátok, mekkora csírája van a krumplinak? És látjátok Lola-krumplit?

És ez az uborka. Magdi néni kiskonyháját kisajátítottam savanyúsággyártás céljából. Azt mondta, nyugodtan dolgozhatok ott, ő már nem használja a kiskonyhát. Na, majd használom én. A hét végén körtét teszek el majd benne.