Amit biztos követ még több is, főleg az év túlsó végén. Úgy látszik, a kökényt már túlságosan is megcsípte a fagy, és puha, de finom, egyáltalán nem fanyar.

Hanem halljátok, nem valami szapora a szedése! De azért van egy kökényszörpre való, megcsinálom, aztán majd lesz vele valami.

A csipkebogyó is puha, de így könnyebb megfőzni és lepasszírozni. Most nem kész lekvárt csinálok belőle, csak alapot, amit majd eperfőzéskor fogok felhasználni. Lesz eper-csipkebogyó lekvárom majd, annak idején, meg talán málna-csipkebogyó is.

Ha jól megnézitek, én is látszom a távolban. G.G. csipkebogyót szedett, rám hagyta a kökényt. Ezen a földön csak egy kökényfolt volt, de azon sok bogyó volt még. Kb 3 litert szedtem. A vaddisznók is szeretik. Mindenhol ott volt a nyomuk. Sőt, vadászott is valaki valamikor ezen a földön, mert Lola talált egy döglött szarvaslábat, és azzal rohangált. FÚÚÚÚÚJ!

Az ég leírhatatlanul kék volt. Sütött a nap, kellemes szellő lengedezett, kb 10 fok volt. Tavasz a télben.

Csak, hogy tudjátok, milyen szép helyen is van ez a csipkeföld.

Gyönyörűek a somogyi dombok, nem?

Úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne, pedig semmi sincs. Nem baj. Holnap, ha szép idő lesz, kimegyünk a viperásba, és metszünk.