Reggel telepakoltuk az autót és, elindultunk a titkosba füvet vágni. Gyönyörű napos-szeles idő volt, nem is volt meleg, minden együtt állt egy szép kiránduláshoz.

Oda is értünk. Így néz ki a présház, illetve a pince terasza.

Egy pillantás a feladat nagyságára.

Nem savanyú, sőt. Lola is kipróbálta.

Kezdődik! Nincs sötét, sőt nagyon is világos van, nem tudom, miért lett ennyire sötét a kép.

Na itt jobban látszik. Először a pince előterét tettük rendbe, mert aztán következett a...

bogrács felállítása. Otthon összekészítettük a belevalót, itt csak fel kellett tenni az állványra. Mit mondjak, a kép magáért beszél!

Mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért!

Valakinek a füvet is vágni kell!

Elfáradtunk Lolával. Levágtuk a fele részét, ott ahol nem volt nagy a gaz. A gazt a szakértőkre hagytuk, de ők sem bírtak vele. Kell szerezni kést a bozótvágóhoz, mert a damil nem viszi.

Ez mind iszalag. Metszőollóval vagdostam ki, és húzgáltam egy csomóba. Lola nem segített, sőt, visszafelé húzta.

Na, alakul? Hasonlítsátok össze az első képpel.

Igen, sajnos a háttérben ott van még a nagy gaz, de ami késik...

Na, aztán annyira felgyorsultak az események, hogy a délutánból csak ez az egy kép készült. Megjöttek a tulajék, és egyesült erővel belakmároztuk a bogrács tartalmát. Aztán a pincét is kinyitották, ott találtam ezt a kaszát, és mivel a saját kaszámnak letörtem a kaccsát (fene tudja, hogy kell írni), úgy döntöttem, hogy kaszálni fogok. Ez csak imitálás, de aztán lementem a gazokhoz és nekiláttam aratni őket. Hát, igen... több erő kellett volna hozzá, meg hosszúszárú cipő vagy csizma, mert szurkálta a meztéllábamat a szandálban.

Szóval a tulajék nagyon kellemes emberek, jól elbeszélgettünk, és jót dolgoztunk is együtt, mert azért (is) jöttek, hogy kivágjanak két diófát. Szerszám még volt hozzá, de szaktudás nem nagyon, így nagyon megörültek, G.G. szaktudásának, és pikk-pakk kint volt a két fa, fel is darabolódott valamennyire és fel is pakolódott az utánfutóra. Csak aztán elfogyott a stihl-olaj, és nem lehetett tovább darabolni. Sebaj, a nagyobbik probléma meg lett oldva, mármint, hogy földön hasalnak a fák, ágakat darabolni meg nélkülünk is tudnak.

Ennél a pontnál jöttünk el, de megegyeztünk, hogy megyünk szüretelni segíteni. Szeptember 15 a szüret, akkora szerzünk kést a kaszába, és levágjuk a maradékot két mustivás közben. :-)))))))))))))

Igen jól éreztük magunkat, egészen feldobódtunk a gyönyörű birtoktól, a jó kajától, a jó társaságtól és a jó munkától. Aztán hazaeveztünk, és az eső is eleredt, talán az epreim is felélednek. Viszont a sárga szilva főzését elrontottam, mert úgy csináltam, mint a kék szilvát és nagyon összefőtt. Nem baj, legalább most már tudom. Ma szőlős almalekvárt fogok főzni, legalábbis remélem, mert nagyon tele van ez a nap. Majd meglátjuk. Még jó, hogy unatkozni nincs idő.