manufaktúra. Mármint a lekvár ágazat.
Nagyon finom lekvárok készültek eddig, és fognak még készülni, hogy amikor a Gozsdu bazárba megyünk augusztusban, legyen mivel szolgálni a vásárlóközönségnek.
Éppen cukor nélküli eperlekvár fő, kisebbikem keze alatt.
Az üvegeket ki kell főzni, hogy ne kelljen bele tartósítószer.
Az a probléma, hogy nincs nagyobb lábosom. Pontosabban van, de a következő méret 25 literes, és azért az enyhe túlzás.
Ha bejön a bizniszem, beruházok nagyobb edényeket.
Édesanyám, aki nem tudja elképzelni, hogy cukor nélkül is lehet lekvárt főzni, azt mondta telefonon keresztül, hogy biztosan barna, ehetetlen szutyok. Látjátok, milyen szép színe van, az illata és az íze is nagyon finom, bár kétségkívül más, mint a cukros lekváré.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kb 20 évvel ezelőtt, amikor rákaptam arra, hogy 3:1-es befőzőcukorral készítsem a lekvárokat, akkor is ugyanezt a litániát hallgattam végig. Azelőtt csak az volt az igazi lekvár, amiben ugyanannyi cukor van, mint gyümölcs. (Brrrrr... rágondolni is rossz.) Szóval, mindig csak az jó, ami volt, ami lesz, az mindig rossz. Nem tudtátok? (Én sem :-)))))))))) )
Utolsó kommentek