siófoki epreskert

Sok mindennek, például a  nyári napközinek. Az utolsó hét az enyém és a Csilla kolléganőmé volt, hála istennek, csak kilenc gyereket kellett pásztorolni, és jó is volt, meg vicces, és fürödni is voltunk, de akkor is!

Milyen már szegény gyerekeket öt hétig a nyári napköziben aszalni!

A másik végetért dolog a siófoki kert. Végleg kipakoltunk az öregek kertjéből, mert a bácsi meghalt a tél végén, és a néni meg nem akar már ott maradni, vagy mi. Szóval egyáltalán nem siófoki epreskert, hanem fülei epreskert kellene, hogy a nevünk legyen, de mindegy.

A kertben egy hetes eső utáni állapotok vannak, de lesz ez még így se, mert a jövő hétre még több esőt jósolnak. Van uborka, cukkini, tök, érik a paradicsom, a dinnye és a kukorica, a zöldbab letermett, a második sorozat még nem virágzik, a kifejteni való babról is rengeteget leszedtünk.

Épp ma néztem, hogy kikelt az őszre való cékla, a sárgarépa és a petrezselyem is, de mindent elborít a szulák, aminek a kiirtásához nem tudom hány Csernobil kéne.

Majd szépen fogom a vödröt, és összeszedegetem bele a kihúzkodott töveket. Nagyon haladós munka lesz.

Isten tudja, mikor volt, és mikor lesz a következő. Szóval, ma nem csináltam semmit. Mákot szedtem volna, de a tegnapi eső miatt csónakkal sem lehet belemenni, így maradtak az itthoni dolgok, de azok is csak ímmel-ámmal. Főztem egy kis lekvárt, takarítgattam egy keveset, de csak úgy, hogy meg ne ártson. :-)

Nézegessetek virágzó krumplit. A Hópehely gyönyörű hófehér dupla virágai dísznövénynek is beillenek. Még most is virágzik, bár már a vége felé tart. Kapott egypár nagy esőt, remélem, jól köt, és sok szép nagy krumpli lesz majd.

A következő is virág, de a cukkinié. Azóta már egy tonnával szedtünk.

Aztán a zöldbab. Ebből is van bőven.

Most már csak a kaktusz van hátra.

És a piacos képek. Ez a  fehérvári pult.

És csodák csodája, én vagyok a képen, mert a tab lemerült, és G.G. telefonnal fényképezett. Na majd most nem fog, mert elvesztette a telefonját.

Iszonyú mennyiségű dolog halmozódik, különböző extrákkal, nem tudom meddig lehet ezt még fokozni.

az egyetlen jó dolog csak az, hogy megvolt az évzáró, még lesz egypár nap. amikor be kell menni, de már semmi komoly.

Szóval, ipari mennyiségű borsónk volt/van, holnap szedjük az utolját.

most indulok szedni. Van vagy öt óra. Lolának sincs semmi kedve.

Közben borsópaprikás készül.

Ez volt a legmelegebb nap. Borsót szedni ezer fokban nem olyan leányálom ám!

Az ebéd romjai. Azért a maradék is elfogyott ám.

Aztán ballagáson voltunk, jó messzire!

Az ünnepelt és a nagynénje.

És még csak a fele hónap ment le. Gondolom, hasonlóképpen zsúfolt lesz a másik fele is.

Ma egész nap a szupertitkosban voltunk. Kapálás, permetezés, főzés, takarítás, meg mimden. Nagyom jó nap volt. És a képek, ha átmennek.

nyolc óra legyen, és levigyem a kutyát sétálni. Nem mintha olyan üde és friss lennék, de muszáj lemenni vele, mert reggelig nem bírja ki. G.G. a nehéz nap után pihen, én meg, mint tudjátok, üde vagyok, friss és fiatalos.

Szóval, virágzik a borsó, sőt már van is rajta, de azért teszek ide egy borsós képet, hogy legyen.

Hát nem lesz kép, mert nem tudom beilleszteni. Ne kérdezzétek, miért. Majd megpróbálom a táblagépről. Addig viszont leírom a szöveget.

Május elsejétől egyfolytában dolgozunk, mint a gép. Vetjük a krumplit, tegnap lett kész, vetjük a többi vetnivalót, és közben szedjük a piacos dolgokat, járunk piacra, járunk füvet nyírni, meg én dolgozni a dupla iskolámban. Nem unatkozunk, higgyétek el. 

Ezen a héten G.G. kapál, én meg amikor odaérek ültetem a palántákat. Hipp-hopp el fog múlani ez a hét is, és kezdődik elölről minden egy másik dimenzióban. Arra várunk, hogy kitörjön a nyári szünet, és rendbetegyük a házat belülről.Kelleni fog rá egy pár vödör mész, azt hiszem.

Virágzik a borsó!

Ugyan ezek az első virágocskák, és ki tudja még mikor lesz belőlük borsó, de akkor is. Egész délelőtt esett az eső, gyönyörű zöld minden. Remélem a titkosokban is esett, és a tegnap vetett babjaim jól megáztak,

Még sokára fogunk ebbe a harmadba érni a vetéssel, de a gaz már kidugta az orrát. Rosszul tette. G.G. lefújta gyomirtóval.

Itt vetem a babot. Ipari méretekben. Aztán uborka jött. Még van hely kb három sor uborkának, aztán jön a második harmad, szintén alulról, sárgadinnyével.

Az eredeti kertben mindjárt kivirágzik a borsó, míg a másikban különböző stádiumokban van, de mind pici. Reméljük,  megnő hamar.

Na, most egy rendes hosszú post lesz, rengeteg képpel. Lassan már megtanulom, hogyan kell a táblagéppel posztolni, de egyelőre még csak egy képet tudok beletenni. Na de most!

Szóval, húsvét vasárnap lévén elmentem meglátogatni a szüleimet, és ha már ott vagyok, felmentem a gyümölcsösbe, mert metszés óta nem jártam arra. Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy kötésig ér-e a fű, vagy térdig.

Annyira nem gázos a helyzet, Lola kilátszik belőle. Ráérünk majd a május elsejés hétvégén menni levágni. Viszont továbbra is botrányos, hogy mennyire elszántották. Gyakorlatilag két méter hiányzik belőle, nem lehet bemenni. Még gyalog is necces, nemhogy kocsival. Majd jól letaposom, akármit vetettek bele!

Szilva lesz. Mindegyik fán van, remélem, nem fagy le, vagy eszi le valami.

Meggy is, bár többet mutatott, mint amennyi valójában lesz. Szinte rakni nem lehetett rá több virágot. Termékenyült azért.

Cseresznye lesz két mázsa, ha minden igaz. És itt az igazi probléma az elszántással. A cseresznyefa a kert közepén van, (160 m hosszú a kert) már nem tudom kihordani a ládákat kézzel. Majd bemegyek tökön-paszulyon keresztül. Magas a Dacia, bírja.

Hát, kajszi csak annyi lesz, hogy érezzük, milyen az íze. Tavaly volt, reméljük jövőre is. Igaz, ez kicsi fa. A két nagyot elvitte valami nyavalya. Hiányoznak is.

A birsalma szépen virágzik. A birskörtének csak egy ága maradt, de azon sok virág van. 

És itt az egyes számú felfedező. Az utolsó fánál mondta, hogy most ő itt megvár bennünket. Jó mondom én, de nem tudok bejönni kocsival, mert elszántották. Azért szépen visszaballagott.

És itt a kettes számú, a birsalmafa másik oldalánál. Ez itt a gyümölcsös vége. Itt van út, de nem lehet feljönni rajta, mert össze-vissza van szántva, és méteres gaz van rajta.

Most jobban látjátok a távolságot. A birs hozott sarjakat, amelyikekből szerettem volna kiásni néhányat a tavasszal, de beletörött az ásóm.

Lola megunta.

Ez már a szüleim benti kertjéből való. Gyönyörű korai pünkösdi rózsájuk van.

Az én amarilliszem nem megy semmire, bezzeg.

Még egy bokor pünkösdi rózsa a kis ház sarkánál.

Na, hogy tetszik?

Húsvét alkalmával eljöttek kisebbikemék a szupertitkosba, és most először látták a házat először.  Ez az a pillanat, mielőtt mindenki levonult volna a pincébe. Én is most voltam lent először. Kisebbikem szerint szó sem lehet krumplitárolásról, ez egy bulipince. Hát legyen. 

Ez Ella, a torpe nektarinfa, amit a kisebbikem születésnapjára és kertjébe szántam.

Hátha sikerül megírnom a posztot a kis gépről.  Szóval, megkaptuk a mennyország kulcsát, és be is mentünk. Ugyan nem fejjel lefelé, de apróságokra nem adunk. Úgy tűnik, a képeket nem tudom rendesen betenni. Na mindegy.

csak nekem nincs időm semmire, még blogot írni sem. Ma az új birtokon voltunk fákat gallyazni, tegnap a vele szemben levőn vetettünk töménytelen mennyiségű borsót, és közben itthon is megy a meló ezerrel.

Kisebbikemnél megnőtt a fű, és mivel a nagy gépekkel akkora területről mégsem vághatjuk a füvet, vettünk neki egy fűnyíró ollót. Ki is próbáltuk azonnal, mivel ő nem ért rá, levágtuk nála a füvet.

Hála istennek, gyönyörű idő volt, bár reggel azt hittem, túlságosan alulöltöztem, azért nem is kellett a sok gönc.

Haladok vele ezerrel.

Precíziós szakmunka. Amit én csinálok, az csak csettegtetés. Kár, hogy nem hangoskép, a fújtatást is lehetne hallani. :-)

Kinyíltak a gyönyörű virágai.

Aztán hazakocsikáztunk hetvenhét esőn keresztül, de nálunk még nem esett, így hát gyorsan megkapáltuk a borsót, a hagymát és a fokhagymát. Nagy volt az öröm, amikor este leszakadt az ég alja. A frissen kapált és megázott mindenfélénk nagyon nagyra nőtt azóta, pedig csak öt napja volt, és azóta olyan meleg sincs.

A mákot még a múlt héten kiegyeltem valamennyire, de lehet, hogy még egyszer ki kell. Nem mertem nagyon kiszedni, mondván, mi lesz, ha fagy lesz, de nem lett, csak két reggel dér, az meg meg sem kottyan neki.

A hagymának a hegyét is megcsipkedte a tél végi ónos eső, de azért él és virul.

Ez pedig a kert sarka a dobozos krumplivetésemmel. Lassan már bújnia kell az első krumplivetésnek is.

És persze millió és egy dolog történt még, és képeim is vannak a tableten, megpróbálom majd onnan is feltölteni őket. Hátha sikerül. Holnap saláta-palántázás és második doboz krumplivetés, szombaton a titkosban és a szupertitkosban krumplivetés, közben az utóbbiban a gallyakat is össze kéne szedni, stb, stb. A gyümölcsösben is le kell majd vágni a füvet.Nem fogunk unatkozni, ti se unatkozzatok!

Gyönyörű idő van, és elindult a munka a kertekben. Az eredeti kert gyakorlatilag be van vetve, már semmi sem fér bele.

A gyümölcsösben is megmetszettük a szilvafákat, amelyek a seprűhöz voltak hasonlatosak. Most majd több levegőjük lesz, reméljük teremnek majd szépen.

Látjátok, mennyi fölöslegtől szabadult meg?

Elszántottak a kert oldalából jó másfél két métert. Most nem akkora gond, majd akkor lesz az, ha érik a cseresznye, mert nem tudok majd autóval bemenni a fáig. A vicc az, hogy már tavaly necces volt, szóltunk is nekik, hogy vigyázzanak, erre még jobban elszántottak a kertünkből. Fene a körmüket!

Valószínűtlenül kék ég, és nyílni kezdő mandulafa. Kár, hogy keserűmandula.

Ez az édes mandula. Korábban is virágzik.

A kajszi is mindjárt virágba borul.

Ezek az ibolyák már a szupertitkosban nyílnak. Tegnap, azaz vasárnap arra jöttünk haza, hogy megnézzük, mi az ábra. Ez volt.

Ezt a sok mindenfélét a ház elől ki kell vágni. Szombaton megyünk.

Mandula itt is van, csak nem tudjuk, milyen. Na de, ami késik, nem múlik.

Borsót akarok vetni! Borsót akarok vetni! Borsót akarok vetni!

És minden adott hozzá, csak akkora sár van, hogy helikopter kellene. Remélem, ebben a szeles-napos időben szikkad valamelyest, és nekirugaszkodhatok valamikor a hét elején. Igaz, akkor meg fejlámpa kellene hozzá, mert a KLIK-nek hála, olyan hamar hazaérek az iskolából. :-(

Sajnos, nem akarták az égiek, hogy szerdán elmenjünk a szupertitkosba, csak az eredeti kertbe engedtek egy rövid kiruccanást, de örömmel láttam, hogy a téli veteményeim szépen erősödnek.

Így virágoztak a százszorszépek a fűben.

Ezek a spenótok, már van szép levélkéjük.

Ez az eper között a saláta. Tenyérnyi fejecske. Gaz is van bőven.

Máksorok, mint az erdő.

A két sor kikelt saláta.

Közelebbről nézve a rukkola levélkéi.

Ez pedig csak úgy belefényképezve a kertbe a végéről. Lola a legnagyobb sárban tappog.

Na a tavasz eddig tartott, azaz tegnapig, mert ma elkezdett esni a hó. Délelőtt 11-kor, amikor Világosra értem még csak ennyire:

De mire hazaindultam kettőkor, már nagy hó volt, és jeges latyak az úton, volt, ahol csak 30-40-nel tudtam menni, vagy még annyival se. Mindenesetre a ház mögött áll az autó, és ott is fog egy darabig, mert csütörtökig meg sem mozdulok.

Ki az a világtól elrugaszkodott teremtmény, aki decemberben gazt vágni megy? Hát mi! Megvettük álmaink szupertitkos birtokát! És mivel évek óta csak a gaz nől rajta, elhatároztuk, hogy kiszabadítjuk Csipkerózsika-álmából.

Siófokon ragyogóan sütött a nap, de ez a kép fogadott bennünket amikor odaértünk.

Gyönyörű. mi?

A ház, ami az utcáról nem látszott, így néz ki kívülről. Kulcsunk még nincs hozzá, mert a volt gazdái ki akarnak belőle pakolni pár dolgot, de majd csak tavasszal. Ez a kék ajtó egy előtérbe vezet, ami mögött maga a présház rész van a pincével, illetve egy szoba. Átalakításra szorul, mert a mi céljaink kicsit mások vele, mint azé, aki építette x tulajjal ezelőtt.

Ez lesz a legjobb rész, a diófa alatt a kiülő, a hintaágy és a hinta. Egyelőre nemlétező unokáim majd itt fognak töprengeni az élet értelméről, illetve arról, hogy milyen jó, hogy a nagyszüleiknek mindig is megvolt ez a régi birtoka. Értsd: a születésük előtt.

Találtunk bambuszt is a zúzmara alatt.

Csak a gaz lett kisebb, a köd nem. Na, mit szóltok?

és valószínűleg még egész héten, mert ugyan G.G. ma is akart szedni, de a jó öreg időjárás közbeszólt. Mivel a krumpli nem béka, megvárjuk, amíg valamennyit szikkad a föld. Mondjuk szerdáig.

Ez az a híres-nevezetes Sarpo Mira krumpli. Tényleg szárazságtűrő. Ez az egyetlen fajta, ami jó lett. A többi mind nyöszös volt.

Precíziós szakmunka. Nem lehet ám csak úgy hűbelebalázs módjára.

G.G. jobb válla felett nézzétek a távolban, az út másik oldalán lévő birtokot. Arra alkuszom most éppen. Igazán jó lenne, mert pont kéznél van. Nagy benne a gaz, de ebben is az volt.

Az én vállam fölött nincs mit nézni. Kis fehér, nagy fehér, kis piros, nagy piros, mármint a krumpli, mert szétválogatva jobban fogy.

Lola segít, nehogy összekeverjem. Pedig de.

Az egyéb munkák is folytatódnak.

Látjátok, milyen szép a szegély?

És felhasználtuk az időt arra, hogy a gyönyörűen felszántott eredeti kertünkbe elvessük az őszi magokat.

Nézzétek, milyen szép munkát végzett, aki szántotta.

Csak az eprek maradtak állva benne. Azokat is meg kellene kapálni. Édesapám felássa ilyenkor az epret, de nekem az nem megy. Vagy az eper is megy kifelé, vagy a gaz is marad.

Lola hathatós segítségével sóskát, spenótot, majd petrezselymet vetek.

G.G. sort húz a fokhagymáknak.

Az a szegény állat rettenetesen elfáradt, és pihenget.

Én biztos más technikával csinálnám a fokhagymavetést, de kinek a pap, kinek a paplan. Én közben a mákot vetettem, lett is 10 sor. Gyönyörű idő volt. Tiszta élvezet volt dolgozni, de nagyon elfáradtunk, és nekem speciel izomlázam van. Ja, és biciklis nap volt a mai, mert az autó olajcserén van. G.G. viszont ott felejtette a kulccsomóját az oszlop tetején. Hogy miért tette oda, ne kérdezzétek. Így hát délután visszatekert érte. Plusz tíz kilométer. És még ott is fogták füvet vágni.

A mai gyönyörű körteszedésemet. Mérges is vagyok miatta. Főleg azért, mert elkezdtem teljes állásban dolgozni, mindjárt egyszerre két iskolában is, és alig jut időm akármire, hát még a blogírásra. Ezért kedves olvasóim, kis, sőt nagy türelmet kérek. Majd csak belerázódom a dolgos hétköznapokba és jut időm mindenre, és még blogot írni is.

Most még két nagy munka vár ránk, az egyik, leszedni a még érő gyümölcsöket, körtét, almát, szilvát és parasztbarackot, aztán meg felszedni a késői krumplit, ami most még újkrumpli stádiumban van.

Persze a lekvárfőzésről, a gyümölcsaszalásról és a piacozásról se felejtkezzünk meg.

Aztán újra kell gondolnunk a kerteket. A titkos marad, a viperás nem, mert nem felelt meg a várakozásoknak. Viszont helyette kellene valamit keresni, mert a titkos nagyon messze van ahhoz, hogy a különösebb gondot igénylő növényeket is beleültessük. Aztán persze le kell takarítani a kerteket és felszántatni, hogy jövőre újra kezdhessük.

Gondoljatok rám.

Ez én vagyok a tarlórépával. Nem akartam ilyen fáradt fejet vágni, de hát ilyen van.

Ez a gyönyörűség a régiféle, mert kaktuszvirág már többször volt, de mindegyik ugyanolyan szép. Most, hogy nincs az a döglesztő hőség, egész éjjel és egész nap nyílik, csak estére hervad el. De illata csak az első éjjel van.

Hogy az egészet is láthassuk.

Ez már egészen újféle dolog, mert ki látott még gazt kaszálni? Csak hát túl sok a gaz, és kevés a munkaerő, nekem is be kellett szállnom.

Halad, mint a pinty!

Van, akinek modernebb szerszámai vannak.

Ez pedig egészen új dolog, augusztus 20-án a kenyeret nemzetiszín szalaggal kaptuk a boltban. Semmi felár.

De sajnos második nap már ki akart esni a belseje. Szépnek szép, de a minőség hol marad? Most kaptam saját termésű búzából őrölt lisztet egy tanítványomtól, majd abból sütök. Barna lesz.

A változatosság kedvéért túl sok a meló, ahhoz, hogy naprakész tudjak lenni, főleg, ha a balszerencse is besegít. Ma reggelre ugyanis lelopták mindkét rendszámtáblámat, így a beígért krumpliszedés helyett a rendőrségen ültünk fél délelőtt. Aztán lementünk az eredeti kertünkbe szedni egy kis körtét. Kaptunk kölcsön ugyanis egy teleszkópos nyelű körteszedőt, amivel három méterrel meg tudod növelni a karod hosszát, és akár a legfelső ágról is le lehet szedni vele a körtét. Ja. Működik is, de a fizikaórán tanult erő és erőkar szabályt biztosan eszedbe juttatja. Négy körtét tudtam vele szedni, G.G hatot. Egyszerre. Aztán leengedni, kiszedni, visszanyúlkálni. Nem valami gyors, viszont hatékony.

Ez a körtefa.

Onnan a csúcsáról szedegettük a körtéket. Egy ládával nekünk, eggyel a gazdáinak. Folyt. köv.

Tegnap piacról hazafelé a Titkos irányába kerültünk, először is, hogy a gazdáinak vigyünk egy kis krumplit, másodszor, meg hogy ,megnézzük, mi a helyzet. A gazdákhoz mentünk először, ahol megkértek bennünket, hogy figyeljünk jobban oda, ha elmegyünk, ne zárjuk félre a pincét. Ahhoz képest, hogy több hónapja ki sem nyitottuk a pincét, ez elég nagy teljesítmény. Aztán azt mondták, hogy nem lesz a krumplinkból semmi. Ehhez képest a krumpli magas, gyönyörű zöld, alig van benne gaz, és ilyen az újkrumpli alatta.

Megettük ma ebédhez. A Titkos gazdái meg alighanem túl sokáig voltak a napon fedetlen fejjel. :-)

Szóval, ha Isten is úgy akarja, szeptember végéig még annyit nől ez a krumpli, hogy öröm lesz nézni. Viszont tényleg át kell menni valamelyik reggel. Szerdát néztem ki, de akkor az okmányirodában fogok ülni a rendszám miatt, így valószínűleg majd csak péntek lesz belőle.

Kívánjatok kitartást a hétre. Szükségem lesz rá.

Megy minden a maga megszokott augusztusi rendjében. Szedjük a krumplit, és bár mérgelődünk vele, mert kevés van alatta, és nem is valami nagy, de igen jóízű. Mostanában hajában főtt krumplit reggelizem, mert a kenyér valahogy nem fekszik, és minden egyes alkalommal megállapítom, hogy a jó krumpli jó, nem kell hozzá semmi, csak egy pici só.

A kaktuszok kivirágoztak, egyik a másik után. Ezek a fehér virágúak.

Ez meg a mellette lévő.

Kár, hogy csak egy éjszakát virágoztak. Remélem, nyílnak még, és amikor hűvös van, kitart a következő nap is a virágja. De illata csak az első éjszaka van. Bódító, erős, fűszeres.

Amália minden káoszt szeret. Azt is, amikor mosok, és csak leszedem a ruhákat a szárítóról. Azt élvezi legjobban, hogy az asztalon megy a ventillátor.

Nőnek a sárgadinnyéim. Úgy látom, a Viperás egyik része kiváló dinnyeföld, illetve eperföld lehetne, de nem lesz, mert jövőre nem hosszabbítunk szerződést.

További dinnyék.

Sőt, még további dinnyék. Rengeteg lesz, már a hét végén jut belőlük piacra is, de az igazi szám a hógolyó dinnye, ami elviekben karácsonyig is eláll, feltéve, ha pincében tárolódik. Na majd meglátjuk. Tudtátok, hogy négy hónap múlva karácsony? Belém is hétfőn hasított eme felismerés, és el is kezdtem készülődni. Készülődjetek ti is. :-)

G.G. például a vakolatot veri le kisebbikem leendő lakásában.

Vannak ott más sztahanovisták is.

Én a fa tetején kukorékolok.

Az a fránya apró körte nem akar lejönni a fáról.

Ez már a Király utcai piac, ahol vevők híján, a nagyobbikammal ökörködtünk.

Most már abszolút nem látszunk.

Majdnem lemaradtak a kolbászos röfik. A szemben lévő kenyeresek árulták őket. Szépek, mi?