A mai gyönyörű körteszedésemet. Mérges is vagyok miatta. Főleg azért, mert elkezdtem teljes állásban dolgozni, mindjárt egyszerre két iskolában is, és alig jut időm akármire, hát még a blogírásra. Ezért kedves olvasóim, kis, sőt nagy türelmet kérek. Majd csak belerázódom a dolgos hétköznapokba és jut időm mindenre, és még blogot írni is.

Most még két nagy munka vár ránk, az egyik, leszedni a még érő gyümölcsöket, körtét, almát, szilvát és parasztbarackot, aztán meg felszedni a késői krumplit, ami most még újkrumpli stádiumban van.

Persze a lekvárfőzésről, a gyümölcsaszalásról és a piacozásról se felejtkezzünk meg.

Aztán újra kell gondolnunk a kerteket. A titkos marad, a viperás nem, mert nem felelt meg a várakozásoknak. Viszont helyette kellene valamit keresni, mert a titkos nagyon messze van ahhoz, hogy a különösebb gondot igénylő növényeket is beleültessük. Aztán persze le kell takarítani a kerteket és felszántatni, hogy jövőre újra kezdhessük.

Gondoljatok rám.

Ez én vagyok a tarlórépával. Nem akartam ilyen fáradt fejet vágni, de hát ilyen van.