Szóval, tegnap odáig jutottam, hogy feltettem a méteres babról készült fényképet, és már szóltak is, hogy menjünk a kertbe. Mivel ez nélkülem, lévén az egyetlen sofőr, igencsak nehezen menne, itthagytam hát a blogírást, és mentem. Ez egy tegnapi történet folytatása.

A kert buja dzsungellé változott. (A lemenő nap fényében, és Lolika farkincája végén)

Muszáj volt a késői káposztákat megpermetezni, mert meglepte őket a földibolha.

A babok is már majdnem befutották a karókat. Persze a méteres bab hosszú termései a bokor legalján nőnek, hogy földesek legyenek.

Kinyíltak, és azóta sajnos el is hervadtak a kaktuszvirágok. Az egyiken négy, a másikon három.

Illatárban úszott a szobánk az éjszakában. Reggelre elszáll az illat.Lehet, hogy még egy napig megmarad a virág, de illata már nincs. Aztán összecsukódik és elhervad.