Holnap lesz a nagy nap, de már gőzerővel megy a készülődés. először is, elmentünk borért. Hogy csapjunk egy kis hírverést a termelőnek, Balatonöszödön az Antal pincéből hoztuk a bort. A múltkor csak vöröset, aminek a maradékából csináltam a borlikőrt, most fehéret és rozét is, és persze vöröset.

Íme, itt a bizonyság. És itt a kóstolás is. Laci szerint, ő igazán nem boros, de ez finom.

Azt gondolja, hű, még pár liter simán lecsúszna!

Egészség, pajtikák!

Na jó, belekortyoltam egy picit. Tényleg finom. Csak tudnám, miért lesz mindig homályos a kép, ha engem fényképeznek.

És, hogy azért a kolbászokról se felejtkezzünk el, itt vannak. Porszívózás előtt, de nem foghíj nélkül. Egy májasnak már csak a hűlt helye van, és egy kolbász "aknára lépett", tehát amputálni kellett fél lábát. Finom, higgyétek el.

Ja, és a káposztám mára lett tökéletes. Igaza volt annak, aki azt mondta, a bolti kisinas lehetne a házi mellett. Még az sem. Ebédre megettünk egy tányérral csak úgy. Igaz, hogy mellé volt egy kis sült krumpli, de más nem nagyon. Majd holnap nagykanállal eszünk.

Sütöm a süteményeket holnapra.

Persze, ahogy kimentem a kinti kamrába kolbászt fotózni, Amália kiszökött, és leszaladt a földszintre biciklit szagolni. Lementem érte, és a kezemben hoztam föl, mert ez neki jár.