Sok mindennek, például a nyári napközinek. Az utolsó hét az enyém és a Csilla kolléganőmé volt, hála istennek, csak kilenc gyereket kellett pásztorolni, és jó is volt, meg vicces, és fürödni is voltunk, de akkor is!
Milyen már szegény gyerekeket öt hétig a nyári napköziben aszalni!
A másik végetért dolog a siófoki kert. Végleg kipakoltunk az öregek kertjéből, mert a bácsi meghalt a tél végén, és a néni meg nem akar már ott maradni, vagy mi. Szóval egyáltalán nem siófoki epreskert, hanem fülei epreskert kellene, hogy a nevünk legyen, de mindegy.
A kertben egy hetes eső utáni állapotok vannak, de lesz ez még így se, mert a jövő hétre még több esőt jósolnak. Van uborka, cukkini, tök, érik a paradicsom, a dinnye és a kukorica, a zöldbab letermett, a második sorozat még nem virágzik, a kifejteni való babról is rengeteget leszedtünk.
Épp ma néztem, hogy kikelt az őszre való cékla, a sárgarépa és a petrezselyem is, de mindent elborít a szulák, aminek a kiirtásához nem tudom hány Csernobil kéne.
Majd szépen fogom a vödröt, és összeszedegetem bele a kihúzkodott töveket. Nagyon haladós munka lesz.

































Húsvét alkalmával eljöttek kisebbikemék a szupertitkosba, és most először látták a házat először. Ez az a pillanat, mielőtt mindenki levonult volna a pincébe. Én is most voltam lent először. Kisebbikem szerint szó sem lehet krumplitárolásról, ez egy bulipince. Hát legyen. .jpg)





















A két sor kikelt saláta.
Ez pedig csak úgy belefényképezve a kertbe a végéről. Lola a legnagyobb sárban tappog.






Ez az a híres-nevezetes Sarpo Mira krumpli. Tényleg szárazságtűrő. Ez az egyetlen fajta, ami jó lett. A többi mind nyöszös volt.
Precíziós szakmunka. Nem lehet ám csak úgy hűbelebalázs módjára.
G.G. jobb válla felett nézzétek a távolban, az út másik oldalán lévő birtokot. Arra alkuszom most éppen. Igazán jó lenne, mert pont kéznél van. Nagy benne a gaz, de ebben is az volt.
Az én vállam fölött nincs mit nézni. Kis fehér, nagy fehér, kis piros, nagy piros, mármint a krumpli, mert szétválogatva jobban fogy.
Lola segít, nehogy összekeverjem. Pedig de.
Az egyéb munkák is folytatódnak.
Látjátok, milyen szép a szegély?
Lola hathatós segítségével sóskát, spenótot, majd petrezselymet vetek.
G.G. sort húz a fokhagymáknak.
Az a szegény állat rettenetesen elfáradt, és pihenget.
Én biztos más technikával csinálnám a fokhagymavetést, de kinek a pap, kinek a paplan. Én közben a mákot vetettem, lett is 10 sor. Gyönyörű idő volt. Tiszta élvezet volt dolgozni, de nagyon elfáradtunk, és nekem speciel izomlázam van. Ja, és biciklis nap volt a mai, mert az autó olajcserén van. G.G. viszont ott felejtette a kulccsomóját az oszlop tetején. Hogy miért tette oda, ne kérdezzétek. Így hát délután visszatekert érte. Plusz tíz kilométer. És még ott is fogták füvet vágni.
Ez a gyönyörűség a régiféle, mert kaktuszvirág már többször volt, de mindegyik ugyanolyan szép. Most, hogy nincs az a döglesztő hőség, egész éjjel és egész nap nyílik, csak estére hervad el. De illata csak az első éjjel van.
Hogy az egészet is láthassuk.
Ez már egészen újféle dolog, mert ki látott még gazt kaszálni? Csak hát túl sok a gaz, és kevés a munkaerő, nekem is be kellett szállnom.
Halad, mint a pinty!
Van, akinek modernebb szerszámai vannak.
Ez pedig egészen új dolog, augusztus 20-án a kenyeret nemzetiszín szalaggal kaptuk a boltban. Semmi felár.


Kár, hogy csak egy éjszakát virágoztak. Remélem, nyílnak még, és amikor hűvös van, kitart a következő nap is a virágja. De illata csak az első éjszaka van. Bódító, erős, fűszeres.
Amália minden káoszt szeret. Azt is, amikor mosok, és csak leszedem a ruhákat a szárítóról. Azt élvezi legjobban, hogy az asztalon megy a ventillátor.
Nőnek a sárgadinnyéim. Úgy látom, a Viperás egyik része kiváló dinnyeföld, illetve eperföld lehetne, de nem lesz, mert jövőre nem hosszabbítunk szerződést.
További dinnyék.
Sőt, még további dinnyék. Rengeteg lesz, már a hét végén jut belőlük piacra is, de az igazi szám a hógolyó dinnye, ami elviekben karácsonyig is eláll, feltéve, ha pincében tárolódik. Na majd meglátjuk. Tudtátok, hogy négy hónap múlva karácsony? Belém is hétfőn hasított eme felismerés, és el is kezdtem készülődni. Készülődjetek ti is. :-)

Az a fránya apró körte nem akar lejönni a fáról.
Ez már a Király utcai piac, ahol vevők híján, a nagyobbikammal ökörködtünk.
Most már abszolút nem látszunk.
Majdnem lemaradtak a kolbászos röfik. A szemben lévő kenyeresek árulták őket. Szépek, mi?
Utolsó kommentek