Most készülnek az adventi csokoládés szívecskék. Teljesen új mézeskalácsrecepttel, de nagyon finom lett. Sőt, valamikor az őszben sikerült egy teljesen jellegtelen alma-birslekvárt főznöm, eléggé híg is lett, na, az bele a tökéletes töltelék. Teljesen beszívja a mézes, össze is ragad tőle, és pont finom. Nem túl édes, nem túl pikáns, olyan, amilyennek lennie kell.

Holnap csokizom, addigra beszívja a lekvárt, és nem akar szétcsúszni.

És itt közelebbről:

A fehér az almalekvár, úgy néz ki, mint a tejbegríz, de nem az. A piros eperzselé. Az is finom bele. Karakteresebb, a gondos gazda szerint savanyú, de a lányok szeretik.

Készül azért más is, például aszalt karácsonyfadíszek. Piacra menne ez is, de elfogyott az aranymadzagom. :-(

Ja, és Amália, nagy jóságában, levert egyet-kettőt. Nagyon jól lehet velük játszani.