Persze, már, aki. Mert én nem, de Laci igen, így elhatározta, hogy csinál hurkát, mert amit a boltban lehet venni...stb...stb. Vett is tüdőt, szívet, meg tudomisénmit, megfőzte az egészet, ledarálta, összekeverte a rizzsel és a fűszerekkel, és már töltötte is. Ja, hogy az nem egyemberes munka? Persze, hogy nem, főleg, ha nincs hurkatöltőnk. Így én daráltam, ő meg engedte. Lett nyolc karika. Finom lett, csak egy kicsit borsos.

Kettőt azonnal megsütöttünk, és azt ettük ebéd-vacsorára délután, mert addig nem volt érkezésünk enni. Egyébként már a múltkori sózott disznóságok is megértek arra, hogy a füstre menjenek. Ma hajnalban Laci lemosta őket, hogy ne legyenek nagyon sósak, kimentek az ekélyre csöpögni, és délben el is vittük őket a füstölőbe. Majd ha visszajönnek is megmutatom őket.

Ma nagyon hideg volt egész nap. Hiába sütött ki a nap, jégcsap nőtt az orromra.