Még a káposzta-savanyításnak is.
A leszelt káposztát sóval, egész borssal, köménnyel és babérlevéllel összekevertem, és egy másfél literes ásványvizes üveggel, amibe először vizet töltöttem, hogy nehezebb legyen, összedöngöltem. Az étkezőasztalon csináltam, csak azért jöttem előre a konyhába, hogy lássatok is valamit belőle, mert nálunk nincs az étkezőnek ablaka.
Közben jól megbeszéltük, hogy anno Laci öreganyja egy órát mosta Laci lábát, amíg olyan tiszta nem lett, hogy beleléphetett a káposztáshordóba. És hogy egy nagy hordóval csináltak, tettek bele egész fejet is, meg birsalmát, meg csöves erőspaprikát is.
Az én nagyanyám már nem csinált akkor, amikor nálunk lakott. Csak beszélt róla, hogy hogyan csinálták fiatalkorában, Siójuton.
No, ez pedig egy ötliteres uborkásüvegben készült. Az interneten láttam a receptet, de már régóta motoszkált a fejemben a gondolat.
Na tessék. Itt van a fejem is a motoszkáló gondolatokkal. Nem voltam ilyen álmos, bár ebben a pillanatban még azt gondoltam, hogy soha nem lesz kész. De aztán hamar kész lett. Három és fél fej káposzta ment bele, kb 7 kiló, a maradék fél fej káposztából káposztás rétes lett. Most sül.
A káposztás"hordó" tetejére egy kisebb befőtteskupakot tettem fejjel lefelé, és bele az ominózus pillepalackot tele vízzel nyomatéknak, mert ugye káposztáskövem az nincs.
Aztán kiment a teraszra és onnan nézi, hogy esik az eső.
Utolsó kommentek