Újabb próbabonbonok készültek, most vörösboros szilvával és marcipánnal, majd hulltak a semmibe, mert pillanat alatt felfalta őket a nép.

Ilyenek voltak.

Még nem tudom egyenletesre simítani az aljukat, de ez legyen a legnagyobb baj.

Kell csinálnom még egy adagot, de már élesben, és eltenni a húsvéti nagy csokoládéözönre, mert ha mindig megesszük, ami készül, mit fogok ajándékozni???????

A házi marcipángyártás is kezd nagyüzemi méreteket ölteni. Előkerestem nagyanyám békebeli mákdarálóját. Sajnos az ipartörténeti emlék sárgaréz adagolótányérkáját megrágta az idő vasfoga, így stílusban egyáltalán oda nem illő, ám annál hasznosabb, félbevágott ásványvizes palackkal pótoltam. Ha ló nincs, szamár is jó.

Tehát a marcipánkészítés tényleg egyszerű, mint a pofon.Egy rész héj nélküli darált mandulát (a lustaság jegyében a Lidl-ben vásároltam) le kell darálni a mákdarálón, hogy finom, majdnem pépes legyen. Ugyanannyi porcukrot kétfelé osztunk, az egyik felét összekeverjük a mandulapéppel, a másik felét egy kis vízzel felfőzzük. (10 dkg porcukor, fél deci víz, az arány, azaz öt dkg cukor, negyed deci víz, és így tovább) Ezt is a mandulához keverjük, és összegyúrjuk. Jól össze kell dolgozni, ha jó állagú marcipánt akarunk, elég sokáig dögönyözzük. Ja, a keserűmandula. Eredetileg kéne a mandula közé egy-két szem belőle, de nagyobbikam nem szereti az ízét, ezért nem is tettem bele. Így már ízlett.

A marcipánmasszát két fólia, vagy sütőpapír között lehet nyújtani. A próbabonbonjaimhoz csak egy gyurmarúd nagyságút készítettem, és késsel vágtam 15 szeletkére.

Egyet nem tudok még, hogy meddig áll el a házi készítésű, tartósítószer nélküli marcipán, mert nem éri meg az öt perces kort, így nem tudjuk, hogy a hatodik percben megpimpósodna, vagy kétezer évig elállna.

Tehát a célszerszám: