Lola kutyával nagyon környezettudatosak voltunk ma, és vonattal mentünk Balatonszemesre, a szüleimhez.

Most sajnálom igazán, hogy nincs átjátszókábel, mert igen jó fényképeket csinálhattam volna. Na, azért autó is volt a dologban, mert a vasútállomásra csak azzal mentünk. Mehettünk volna biciklivel is, de már reggel dög meleg volt.

Lola jegye ugyanannyiba került, mint az enyém, pedig én mennyivel nagyobb vagyok, de mindegy. szépen ölben felszállt, ugyanúgy le is szállt. Odafelé modern kocsiban utaztunk, így meg kellett kérnünk valakit, hogy nyissa ki az ajtót, visszafelé hagyományosban, így egyedül is ki tudtuk nyitni.

Nagy élmény volt, kutyus el is fáradt. Most alszik. Amália siránkozik, mert nem tudom miért. Lehet, megsértődött, hogy ő itthon maradt, de neki nagyon meleg van ilyenkor. Télen meg nagyon hideg. Micsoda állat!

Ma már nem megyünk sehová, holnap reggel lesz kertbe menés, a lehető legkorábban, mert igencsak van dolog. Kép meg most sem lesz.

A gondos gazda szerintem már most bánja, hogy elvállalta ezt a melót, de én nem mondok egy szót sem. Akkor sem mondtam, amikor rohangásztam tegnap, mint a tökéletlen kutya, ma sem, amikor a harminc kiló krumplit kivittem a kocsiból az étterembe, valószínűleg holnap sem mondok semmit, amikor egyedül szedem a gaztengert.