de lehet, hogy fogok. A nagykőrösi konzervgyár kiskutya hegyes füle ahhoz képest, ami most itt van. Most éppen paradicsomot főzök. Majd mindjárt leírom, mit még, de addig felteszem azokat a képeket, amelyeket eddig nem volt érkezésem.
Szóval, érik a paradicsom. De nem ennyi, hanem ezerennyi. És mivel az utóbbi időkben csak esik, mintha a tavaszi szárazságot akarná pótolni, áthatolhatatlan dzsungellé vált a paradicsomföld, a legaljáról, a koromsötétből ásom elő az érett paradicsomokat.
Ez egy kék karfiol. Ha megfőzöm, sötétzöld leve van, és nagyon finom. Külön főztem, nem a levesben, csak aztán tettem bele a tányérba.
És ez itt a fűnyírás pár nappal ezelőtt, amikor már úgy gondoltuk, hogy tarthatatlan az állapot. Azóta visszanőtt az egész sógorostul, rá sem lehet ismerni a rendezett kertünkre.
És esik, és esik. Ma reggel akartunk kimenni egy kicsit gazolni, hát nem tudtunk. Maradt a befőzés.
Chutney-ket csináltam, azaz fűszeres lekvárokat hús mellé, ketchup helyett, mert Amcsi anyucija allergiás a paradicsomra. Körtés-fokhagymás, almás-paradicsomos, őszibarackos hagymás, és a csúcsok csúcsa az almás-szedres-levendulás. Nem győzök nyalakodni. Édesanyám kérdése, mi a fenének, de szerintem a most tömött spájzom márciusra kongani fog az ürességtől.
Utolsó kommentek