fűvágás. A múltkor összehordott ágakat és a kivágott száraz barackfákat elvitték, így sokkal könnyebb volt vágni, és hamar is ment. Reggel nyolcra mentünk, és már fél egykor itthon is voltunk. Elég nagy volt a fű, mert ősszel nem tudtuk levágni a sár miatt.

Én toltam a kerekes fűnyírót, de leginkább Lolának vágtam a futópályát, mert ahogy egy csík elkészült, azon rohangált fel-le. 160 méter hosszú a birtok, megvolt a maratoni táv egy idő után.

Csak a látszat az, hogy elfáradt. Egy pillanat múlva már rohant is és ugatta a gépet tele torokból. Csoda, hogy be nem rekedt.

Laci vágta ott, ahol nem megy el a fűnyíró, azaz a hepehupás részeken. Abból van a több. Amikor egymás mellett mentünk, Lola nem tudta, melyik gépet ugassa jobban. Zörög mind a kettő, mint az istencsoda, de a kiskutya túlkiabálja.

És kész. Négy órát dolgoztunk benne. Ha nem esik, egy hónap múlva, ha esik, két hét múlva kezdhetjük elölről.