a nagy libanap. Igazán jól sikerült. A libát sütőzacskóban sütöttük, így másfél óra alatt kész is volt, és fincsi omlós-ízes lett. Máskor is fogunk sütőzacskóban sütni. És persze, így nem kellett félbevágni, és egészen jól nézett ki a legnagyobb tálamon.

Ugye, milyen guszta? Pillanatokig tartott a tündölése. Laci szerint azt is le kellett volna fényképezni, ahogy egy halom csont lesz belőle, de aztán mégsem fényképezte le, mondván, azt ti is el tudjátok képzelni. Krumplipüré és párolt vöröskáposzta volt hozzá. Meg a házi savanyúkáposzta, bár az inkább előételnek fogyott.

A süteményhalmokat is nézzétek.

A zöld tálban levő túrós pogácsa olyan hamar elfogyott, hogy csak néztem. Ez a legegyszerűbb dolog a világon,csináljatok ti is. 25 dkg túró, 25 dkg margarin, 25 dkg liszt, egy evőkanál só. Összegyúrni, egy éjszakán át a hűtőben pihentetni. Reggel kinyújtani, megkenni tojással, megszórni  sajttal, és forró sütőben megsütni. Frissen a legfinomabb, de nem is marad meg sokáig.

De ez még mind semmi, csináljatok házi krémest is, az sem ördöngösség, viszont nagyon finom. A tésztáját is otthon kell készíteni, bolti vajastésztát nem ér használni. Recept: 25 dkg margarin, 32 dkg liszt, 2 dl tejföl, csipet só és egy fél citrom leve, ha nincs, egy evőkanál 10%-os ecet. A robotgép dagasztójával, vagy egy késsel összedolgozzuk. A lényeg, hogy ne nyúljunk hozzá kézzel, és szintén egy éjszakára hűtőbe tesszük. Reggel kinyújtjuk két lapba, és forró sütőben megsütjük. Halvány marad, de szép leveles lesz. A tetejének szánt lapra sütés előtt késsel húzzuk meg a kockákat, és sütés után még forrón kockázzuk fel, mert ha meghűl, törik.

Most jön a krém, ami a legegyszerűbb az egészben. Egy vaníliáspuding-port készítsünk el 4 dl tejjel. Ahogy kész, keverjünk bele 10 dkg teavajat. Csak teavaj jó, margarin nem!!!!!

Azon melegében kenjük fel a krémes alsó lapjára, és helyezzük rá a kockákra vágott felső lapokat. Ha kihűl, szeletelhetjük, és vaníliás porcukorral meghinthetjük a tetejét. Nem olyan, mint a cukrászdai, viszont nagyon finom.

És hogy a növényeimről se felejtkezzünk el, az új amarilliszhagymáim megindultak. Látjátok a fél centis levelét, és a fél milliméteres bimbóját?