Immár negyedik évben "vágunk disznót", van amikot többször is egy évben. Azaz, veszünk kolbászhúst, meg mindenféléket, és készítünk friss fogyasztásra és füstölésre különféle finomságokat. Ma vettünk 16 kiló kolbászhúst, májat és szalonnát a májasba, és zsírszalonnát is, hogy legyen töpörtyű és zsír.

Ez itt egy kis hús, mielőtt még nekiálltunk volna a munkának.

Ez pedig a böllér, aki most éppen azon gondolkozik, hogy kis munkát kis ívben, nagy munkát nagy ívben szeretne elkerülni, de nem lehet.

Amália a hűtő tetejéről nézi a műveleteket. Ő is beleugrana szívesen, és tapicskolná a kolbászt. Nem fogjátok elhinni, de nem eszi meg a nyers húst. A májat se. Semmit, ami emberkaja, csak a macskakaját. Ez néha idegesítő, mert jó lenne adni neki egy-egy falatkát, másrészt meg nagyon jó, mert bármi ott maradhat elöl, nem nyúl hozzá. Itt is csak azért érdeklődik, mert benne tapicskolunk a húsban, és a mozgás érdekli.

Az előkészített szerszámok. Laci kért kölcsön valamelyik ismerősétől egy elektromos húsdarálót, hogy könnyebben be tudjuk tölteni a cuccot. Gyönyörűen is ment, amíg a májast kellett tölteni, viszont a kolbászt, ami ténylegesen mennyiség volt, nem vitte. Leégetni nem akartuk, ezért elővettük a régi, jó hagyományos húsdarálót, és azzal csináltuk. Persze, én tekertem, Laci meg ült mellettem, és eresztette. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Látjátok Amáliát a szék alatt? A jó illatoknak az volt a hatása, hogy egész idő alatt evett. Két zacskó macskakaját elpusztított, amíg a hússal dolgoztunk, aztán egész délután aludt.

Fűszerezés. Ez ám az igazi szakmunka. Ja, majd elfelejtettem, paprikás abált szalonna is készült, hogy legyen mit enni.

Finom ám, reggelire egy kis parasztkenyérrel. Nálunk Kárpát-kenyérnek hívják a hagyományosan sütöttet, drága, mint a nyavalya, de ízletes.

Itt még nagy vigyorogva lóbálom az elkészült májast, még nem is sejtem, hogy a kolbászokkal mekkora munka vár rám. Igaz, hogy a májast a géppel öt perc alatt megtöltöttük.

Készen áll a nagy mű. Holnap visszük füstölni. Maradt vissza olyan hatvan dekányi töltelék, amit megsütöttünk úgy, mint a fasírozottat. Amikor kész lettünk a töltéssel, én elrobogtam a szüleimhez, vittem nekik kóstolót, és a savanyú káposztából is. De leginkább azért mentem, hogy elvigyem édesanyámat vásárolni, mert már mindenük elfogyott.

Mire visszaértem, Laci kisütötte a kolbász-fasírtokat, megcsinálta a zsírt és a töpörtyűt, nekem csak le kellett ülni vacsorázni, amit jó étvággyal meg is tettem, mert reggeli óta nem ettem semmit. Most bezzeg itt fuffogok, mert mindent meg kellett kóstolnom, és ki is tettem magamért.

Csináljatok ti is házi disznóságokat!