A változatosság kedvéért felszedtünk egy sor krumplit. Most a pirosakat, aztán holnap jönnek a sárgák, és aztán a legkisebbek, abból van négy sor. Lett egy nagy zsák, meg egy kicsi, meg még egy fél az apró krumpliból. Odaraktuk az öregek fészerébe, hogy szellőzzenek még egy kicsit, amíg lehet. Remélem, azért még lehet, mert ne legyen korán tél.

Szóval, eddig ennyi krumplink van betárolva:

De lesz még, ne keseredjetek el, nem fogunk éhen halni. Egyébként hoztam a szüleimtől még nárciszhagymát, meg két sásliliomot. Azt hittem, kicsik lesznek, erre édesapám odapakolt nekem valami nagy szörnyetegeket, alig tudtam megemelni egyet-egyet. Mindegy. Biztos nem olyanok lesznek, amilyeneket kértem. Nekem az jár, ami jön. Értitek, ugye? Én vagyok a gügye, mert miért nem veszek a boltban magamnak olyant, amilyet akarok. Ja, és mert nincs a szüleimnél ezerféle. (Csak kétezer-féle)

Ja, és még kaptam epreket is, ha kértem, vigyem, címszóval. Holnap még hozok málnát és szedermálnát, aztán tele is lesz a kert harmada.