Ma hajnalban kimentem csemegekukoricát vetni. Ehhez előbb fel kellett kapálni a helyét, mert az utolsó eső után kikelt gazok kb 3-4 centisek lettek. Mivel ez kézi kapával kissé hosszadalmas művelet lett volna, kölcsönkértem édesapám tolikapáját. Nem akarta adni, mondván, hogy nem tudok vele mit kezdeni, de mondtam neki, hogy majd elboldogulok vele, ha meg nem, hát kisnyúl, és elhoztam. Bár nem értem, miért gondolta, ugyanis igen könnyen kezelhető eszköz, annak ellenére, vagy éppen azért, mert atyám boldogult ifjúkorában, még a háború előtt vette, csináltatta, nem tudom.

Így ma felszerelkezve indultam kukoricát vetni negyed hatkor, és meg is csináltam mindent, amit akartam. Igaz, hogy kicsit kanyargósra sikeredett a sor, de szerintem a kukoricák nem bánják. Éppen befejeztem, amikor eleredt az eső, így meg is vannak öntözve.

Egyedül voltam, mert Laci a héten délelőttös, így nincs fénykép. Ha délután nem esik az eső, és tudjuk folytatni, akkor lefényképezzük az eszközt.