Az eddigi fejlemények dióhéjban:

Megkaptuk a kertet, amelyben ezelőtt évekig nem termeltek semmit. Három lovat tartottak rajta. Jól meg van trágyázva, gondolhatjátok. Aztán a lovak és persze a gazdáik is elköltöztek, a kert pedig fel lett szántva, de tovább semmi. Illetve persze, nőtt a gaz. A tulajdonos pedig letárcsáztatta valami traktorral.

Ez volt a kiinduló alaphelyzet, és mi már megbeszéltük a mi traktorosunkkal, hogy szépen felszántja, talajmarózza, meg minden, ami kell. És akkor megnyíltak az egek csatornái….

Esett reggel, délben és este. Esett éjjel, esett nappal. Gondolni sem lehetett a kertre, nemhogy traktorral belemenni. Egyszer május folyamán három napig nem esett, no, a harmadikon gyorsan szaladtunk a traktorosért, mondván, ha most ráérne, talán meg lehetne csinálni.

Így is lett. Először azt hittük, elég talajmarózni, de nem, rendesen szántani kellett, majd utána kétszer rotálni, hogy nézzen ki valahogy. Gyönyörű lett. Másnap reggel még mindig nem esett, és vetni való krumplink is volt (majd leírom, hogy azt hogyan szereztünk az első körben) Futottunk a traktorosért, hogy húzzon meg pár sort ekével, hogy a krumplit bele tudjuk vetni, és ha már úgyis ott van, akkor takarja is be, illetve húzzon rá barázdát. Nem krumplihoz való felszerelés volt a traktoron, de némi szerelgetés után sikerült is. Látjátok a képen, hogy nagy a kert, de a hosszúsága valahol 50-60 méter között van. Így a 60 kg krumpli pont három sorra lett elég. Püff neki. Három sor meg sem látszik, muszáj még szerezni valahol. Vannak ismerőseink az alföldön, akik ezzel foglalkoznak, felhívtuk őket, igen van elfekvő készletük, csak menjünk érte. Na, de ne szaladjunk ennyire elébe a dolgoknak.

A második fázis. Kert művelésre előkészítve, három sor krumpli benne, plusz tíz –tíz paradicsom- illetve paprikapalánta a tulajdonos kérésére, egy zsák pénz kifizetve a gépmunkákra, ééééééés, eső. Majd jég. Majd megint eső. A felkupacolt krumplisorokat majdnem laposra csapkodta.

Most a történetben egy hét szünet következik, benne az alföldi kirándulás leszervezése, a gazdaboltban némi információkérés permetezőkről és permetszerekről, kisebb afférok a másik kertbeni krumplibogárirtás körül, majd vasárnap, amikor is megyünk a vetőkrumpliért.

Gyönyörű napsütés, de már Tamási körül látszanak az özönvizek nyomai. Elöntött szántóföldek, sárátfolyások az úton, nyolcvan méter széles patakocskák, és már majdnem a célnál, homokzsákokkal körbekerített házak. Az ismerősöknél is a földek fele vízben áll, a fóliasátorban csónakázni lehet, pontyok úszkálnak a barackosban, és a maradék krumpli vízben áll a pincében, úgyhogy vigyük csak ingyen amennyi belefér az autóba, annyival is kevesebb a gond. Kb. másfél mázsa fért a Logan hátuljába.

Joggal kérdezitek, hogy miért krumpli, ha ez epreskert lesz. Azért, mert epret csak az ősszel lehet telepíteni, és addig is kell valamit kezdeni a kerttel, ne lepje a gaz. Lesz benne csemegekukorica, meg bab is, sőt tök meg késői káposztafélék, még van egy  csomó paradicsompalántám is, meg a füves részt is be kell vetni, szóval lesz sok minden. Jelenleg már a fél kert be van vetve krumplival, még maradt kb 4 sorra való a holnapi reggelre. Ahogy kész lesz, lefényképezem, aztán már csak a nagy kikelést kell várni…